Szele Tamás: Az értelmetlen dízelügylet

Vannak nagy és megoldhatatlan, ám világméretű kérdések. Ilyen az, hogy mire voltak jók a Nazca-vonalak, járt-e Cecil a Török utcában, hova lett Damon Hill és mi a fityfenére jó Donald Trump dízelolaj-ügylete, melyet Vlagyimir Putyinnal bonyolít. Az első háromra még nincs megoldás, az utolsóra viszont a modern tudomány a Carnegie Alapítvány oldalán megadta a választ: jelen ismereteink szerint a világon semmire.

Senkinek sem jó, nem hasznos, még hosszú távon sincs semmi értelme. De lássuk, mire jutott ebben a kérdésben Szergej Vakulenko, a téma egyik szakértője.

A Donald Trump amerikai elnök és orosz kollégája, Vlagyimir Putyin között létrejött új dízelmegállapodás értelmében Oroszország növelni fogja a globális piacokra és az Egyesült Államokba irányuló dízelexportját, cserébe azért, hogy Washington 2027. április elsejéig felfüggessze az orosz dízelre vonatkozó szankciókat. A megállapodást Európa és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök komoly megdöbbenéssel fogadta, az elemzők és a kereskedők pedig szkeptikusan reagáltak rá. Ugyanakkor az orosz olajvállalatok részvényeinek árfolyamát az egekbe repítette. De mennyi pénzt fog az orosz állam keresni a megállapodással? Segíteni fog-e ez az alku a globális piacnak, és alacsonyabb árakat jelent-e majd az amerikai benzinkutaknál?

Oroszország a globális dízelpiacon

Oroszország régóta a világ dízelolaj-piacának egyik jelentős szereplője. 2025-ben az orosz export a globális dízel-fogyasztás mintegy 3 százalékát, a nemzetközi kereskedelmi forgalom pedig csaknem 10 százalékát tette ki, ezzel az exportőrök listáján a második helyet foglalta el, az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között.

Az ukrajnai háború és az azt követő, Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók alig befolyásolták az orosz exportmennyiséget, amely mind a háború előtt, 2021-ben, mind 2025-ben évi körülbelül 40 millió tonna volt. Ami viszont megváltozott ebben az időszakban, az a szállítmányok főbb megrendelői köre volt: Törökország, Brazília és az afrikai országok vették át az EU és az Egyesült Királyság helyét, míg a szárazföldi szállítások Közép-Ázsiába és Mongóliába továbbra is folytak.

Még ez év áprilisában is havi szinten körülbelül 3 millió tonna dízelt exportált Oroszország. Szeptemberre ez a mennyiség csaknem tizedére, havi 325 000 tonnára esett vissza az orosz olajfinomítók elleni ukrán támadások, a fogyasztás szezonális ingadozásai, valamint a belföldi piaci hiány miatt.

A belföldi árak stabilizálása érdekében az orosz kormány júliusban betiltotta a dízel exportját Közép-Ázsiát és Mongóliát kivéve. Elméletileg a tilalom hatálya alatt eddig körülbelül 2 millió tonna dízel üzemanyagot lehettek volna képesek felhalmozni, de ez aligha történt meg. Az orosz kikötőkben a tartályhajók rakodására vonatkozó adatok alapján ítélve a dízel tengeri exportja valójában nem szűnt meg: a tilalom bevezetése óta eltelt hónapokban 1,6–1,8 millió tonnát szállítottak el tengeri úton, valószínűleg különböző vámkódok felhasználásával a tilalom kijátszása érdekében.

A hatóságok valószínűleg tudták, mi folyik, de úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be. Végül is Oroszország dízel-tárolókapacitása korlátozott, és ha az megtelt volna, csökkenteni kellett volna a finomítási mennyiségeket, ami alacsonyabb benzintermelést eredményezett volna. Ez pedig az utolsó dolog, amit a kormány szeretne egy olyan időszakban, amikor üzemanyaghiány van a benzinkutakon.

A Trumppal megállapított exportmennyiségek valószínűleg nem jelentenek különösebb nehézséget Oroszország számára. A megállapodás szerint októberben 300 000 tonna, novemberben 500 000 tonna dízelt exportálnak, majd ezt követően havi egymillió tonnát 2027 áprilisáig – azaz az amerikai szankciók felfüggesztésének időtartamáig.

Az orosz hatóságok számára a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha egyszerűen hivatalossá tennék azokat a mennyiségeket, amelyeket a jelenlegi tilalom ellenére is exportálnak. Így már októberben is lehetne 500 000 tonnát exportálni anélkül, hogy a hazai piacról kellene elvonni a dízelolajat.

Oroszországban a téli dízelolaj-fogyasztás akár 25 százalékkal is alacsonyabb lehet, mint szeptemberben: az augusztusi és szeptemberi csúcsról fokozatosan le szokott csökkenni a fogyasztás, és februárban éri el a legalacsonyabb szintet. Ez havi szinten akár egymillió tonna dízelolajat is felszabadít exportcélokra.

Az orosz kormány, amely rengeteg informális módszerrel rendelkezik arra, hogy meggyőzze a vállalatokat arról, hogy tartalékoljanak elegendő dízelolajat a belföldi fogyasztók számára, október 10-én bejelentette az exporttilalom részleges feloldását. Ez aligha jelent majd veszélyt a belföldi piacra nézve. Hasonlóképpen nincs olyan törvény, amely előírná, hogy az orosz vállalatoknak be kell tartaniuk az OPEC+ termeléskorlátozási döntését, az orosz vállalatok közel egy évtizede mégis nagyrészt betartják az Energiaügyi Minisztérium által megállapított kvótákat.

Oroszországnak nem is kell átirányítania a dízelolajat azokról a nem nyugati piacokról, amelyek felé az elmúlt években fordult. Európában ugyan szintén dízelhiány tapasztalható, de nem szándékozik Oroszországtól vásárolni. Az Egyesült Államoknak pedig nincs rá szüksége, mivel továbbra is a világ legnagyobb dízelexportőre.