Szele Tamás: Csalódás Kabulban

Mikor először hallottam a hírt, hogy Kabul újra fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal, összevontam a szemöldököm, mint Rózsa Sándor. Az egy dolog, hogy ez Kabulnak érdeke volna, érthető hogy próbálkoznak a dologgal, de az benne a veszélyes, hogy Trump meg tán még képes is lenne elfogadni az ajánlatot, hiszen annyira őrülten hangzik. Ő ugyanis mindenbe belemegy, ami ostobaság.

Szerencsére nem így alakultak a dolgok, talán nem pont most, az amerikai kivonulás ötödik évfordulóján kellett volna előrukkolni ezzel az ötlettel Kabul részéről sem – de lássuk a The New York Times összefoglalója alapján, mi is akkor a jelenlegi helyzet az amerikai-afganisztáni kapcsolatokban. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Öt évvel azután, hogy az Egyesült Államok kivonult Afganisztánból a tálibok most erősen invitálják Washingtont, hogy térjen vissza – diplomáciai képviselettel és pénzügyi támogatással, de katonai jelenlét nélkül.

„Úgy véljük, hogy a háború, mint fejezet lezárult, és mostantól kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat és a pozitív együttműködés új fejezetét szeretnénk megnyitni” – nyilatkozta Amir Khan Muttaqi afgán külügyminiszter Kabulban, a The New York Timesnak adott interjújában.

Muttaqi szerint az Egyesült Államok „újra megnyithatja nagykövetségét, fenntarthatja diplomáciai jelenlétét és befektethet” Afganisztán gazdag ásványkincseibe, gátjaiba és útjaiba – olyan projektekbe, amelyek fejlesztésére három amerikai kormány és szövetségeseik már milliárdokat költöttek, és amelyeket a tálib fegyveresek két évtizeden át igyekeztek tönkretenni.*

*Ebben az egyetlen esetben Trumpnak tényleg lehetne igaza, ha azt mondaná, hogy csak a saját befektetéseiket kérik vissza. De most bezzeg nem mondja.