Szele Tamás: Külügyi buktatók

Teljesen természetes igény úgy az amerikaiak, mint a bolygó összes többi államának polgárai részéről, hogy a félidős amerikai választások után következzen be valamiféle változás Washington külpolitikájában. Ám lehetséges ez? Ennek a nehézségeit boncolgatja Jennifer Hendrixson White a Carnegie Alapítvány honlapján. Elöljáróban csak annyit: lehetséges a dolog, de nem lesz egyszerű.

Egy új helyzet

A keddi, nyugodtan mondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű félidős amerikai választásokon a választók döntő többséget szavaztak a demokratáknak a Kongresszusban, akik így mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban többséget szereztek. A választási hangulat számos demográfiai csoportban megváltozott ezen a választáson, amelynek középpontjában úgy tűnik, az iráni háborúval, a gazdasággal és a korrupcióval kapcsolatos aggodalmak álltak.

Ezek alapján várható, hogy az új Kongresszus érdemi ellenőrzést fog gyakorolni Donald Trump elnök külpolitikája felett. A történelem azonban azt mutatja, hogy egy hivatalban lévő elnökkel szemben álló Kongresszus lehetőségei korlátozottak. Azok az eszközök, amelyeket a legszívesebben alkalmazna – például beszédek, nem kötelező erejű állásfoglalások és vizsgálatok –, ugyan politikai nyomást gyakorolhatnak a Fehér Házra, de nem könnyű velük bármire is rákényszeríteni a döntéshozót. A súlyosabb jogi és pénzügyi eszközök – mint például a fegyveres erő alkalmazására vonatkozó kötelező erejű állásfoglalások vagy a szövetségi források visszatartása – pedig vétóálló többséget igényelnek, amihez a republikánusok egy részének szavazataira is szükség van.