Az Overload egy orosz dezinformációs hadművelet, ami még most, ezekben a pillanatokban is zajlik, és az a lényege, hogy az orosz propagandát már létező emberek vagy sajtóorgánumok szellemi termékének álcázzák, a nagyobb hitelesség elérése (és a célpontok jó hírének rontása) kedvéért. A módszer nem védhetetlen, és nem is túlzottan sikeres, de hatalmas károkat okoz, és míg a közösségi oldalak úgy mű

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.

Ma tartják Oroszországban a Győzelem Napját. Ez egy olyan ünnep, amelyet gondosan úgy rendeznek, hogy senki se élvezhesse: a forgalmat lezárják, a szórakozóhelyeket és boltokat becsukják, a katonákat parádéra vezénylik, a civilek meg állhatnak az út szélén és nyelhetik a harckocsik által felvert port, szóval igazi oroszos buli. Ráadásul vodka sincs ilyenkor.

Tegnapi írásomban megemlítettem a pillanatnyilag esélyesnek tűnő román elnökjelölt, George Simion frissen felrúgott tervét, mely eredetileg arról szólt, hogy olcsó lakásokhoz juttatta volna a román állam – nem a leginkább rászorulókat, inkább azokat, akik legalább némi előleget le tudtak pengetni, és természetesen csak abban az esetben, ha Simiont megválasztják Románia elnökének.

Enyhülni kezd a romániai elnökválasztások első fordulója által okozott sokk, kezdenek magukhoz térni a csalódott szavazók, és már a George Simion győzelmét ünneplők is józanodnak. A második fordulóban Nicușor Dannal kell megmérkőznie a nacionalista, kisebbséggyűlölő pártvezérnek, és ez lehet, hogy akkor sem lesz könnyű feladat számára, ha tekintetbe vesszük, hogy az első fordulóban majdnem kétszer

A romániai elnökválasztásokról szóló hírek pillanatnyilag megkerülhetetlenek, de nem is nagyon szeretném őket megkerülni: a május 18-i második fordulón nagyon fontos dolgok fognak eldőlni, olyasmik, amelyek nem csak a Kárpát-medence térsége, de az Európai Unió és a NATO keleti szárnya sorsát is befolyásolják.

Mit keres az orosz állam Algériában? És Maliban? Amit bárhol máshol a világon: a befolyását kívánja kiterjeszteni az államra, ezer szállal befonni, hogy aztán végül engedelmes bábjai irányítsák majd. És ez a terv a jelek szerint sikeres is – erről szól a Riddle legfrissebb elemzése.

Kérem, nagy dolog az adatbiztonság. Most már saját magamtól is biztonságban vagyok.

A történelem folyamán már sok ország fogadta el a korrupció tényét. Egyes élelmesebb rezsimek államosították azt, mint például a jelen magyarországi rendszer, amelynek a működése már elképzelhetetlen is lenne enélkül: de kevesen emelték legmagasabb, esetünkben prezidenciális szintre. Donald Trumpnak ez is sikerült. Lássuk, a WIRED magazin írása alapján, hogyan oldotta meg.

Donald Trump elnökségének első száz napja sok meglepetést hozott, rögtön az első az volt, hogy a lehetőségekhez képest tökéletesnek hitt amerikai kormányzati rendszer a fékek és ellensúlyok dacára sem képes leállítani egy betegesen ostoba, egocentrikus és mániás elnök ámokfutását.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok mégis megkötötte azt a sokat vitatott nyersanyag-szerződést, ami lehetővé teszi, hogy az USA továbbra is támogassa haditechnikai eszközökkel és egyéb módokon Ukrajnát – ráadásul az eredetileg ismertetett „rablószerződés” feltételeinél sokkal kedvezőbb megegyezés született. Win-win helyzet, mondanánk, de vajon mi vette rá Trumpot, hogy e

Sok mindennek állhat az értelmes ember, csak éppen orosz tábornoknak nem – vagy ha mégis annak áll, hát ne csodálkozzon, amennyiben a sikereit börtönnel, száműzetéssel és/vagy halállal jutalmazza a Kreml. Régi szokás ez orosz földön, amint arról Andrej Szoldatov és Irina Borogan be is számol a CEPA oldalán megjelent elemzésében. 

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Köztudott, hogy a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság nem rajong egymásért különösebben, az előbbin tessék a szárazföldi Kínát, az utóbbin Tajvan szigetét érteni – Peking állandóan és minden eszközzel annektálni kívánja a csangkajsekista szigetországot, mely makacsul ellenáll, bár ki tudja, még meddig lesz képes erre. A friss hírek szerint összesen még két évig.

Azt jelen pillanatban semmiféle jósda nem volna képes megmondani, milyen eredménnyel járnak a béke- vagy fegyverszüneti tárgyalások Ukrajnával kapcsolatban, sőt, még azt sem, kik fognak ezeken részt venni, tehát ma foglalkozzunk inkább azzal, milyen az élet most Ukrajna oroszok által megszállt területein. Igen, azokon, amiket meg is akarnak tartani.

Kínával viszonylag keveset foglalkozik mostanság a napi sajtó, mert a Tajvan körüli áldatlan állapotokat kivéve leginkább csak gazdasági hírek érkeznek onnan, bár ha valaki alaposabban utánaolvas, megérezheti, hogy komoly válság felé közeledik a Középső Birodalom. Azonban ezt a felszínes jelek nem mutatják, mindenki úgy tesz, mintha minden rendben volna.

Vagy inkább: Grönlanddal kapcsolatban, ami azért nem ugyanaz. Ráadásul a valótlan állításokat a dán Folketinget, vagyis a koppenhágai parlament egyik képviselője szájába adták az orosz titkosszolgálatok – ami azért még a szokottnál is nagyobb szemtelenség részükről. Lássuk akkor a Moscow Times nyomán, miről is van szó.

Vannak nagyon jó kérdések az életben, például az, hogy hol van a szél, mikor nem fúj, miért nem lehet a hegy lábára zoknit húzni és honnan jön az orosz propaganda. Honnan is jöhetne, ha nem Oroszországból? Márpedig, kérem, onnan a szankciók miatt nem jöhet ki, aztán mégis itt van a nyakunkon mindenfelé: az előbb meg akartam mosni a kezemet, de a csapból is kiszólt Putyin, előre rettegek a toalett

Kicsit tisztázni kell a ritkaföldfémek helyzetét, ugyanis eléggé különös nézetek terjednek velük kapcsolatban. A sajtó egy része, mely nem szeret utánajárni a dolgoknak, valahogy úgy emlegeti ezeket az elemeket, mint ahogy korábban a kőolajat vagy az uránt, valami homályos kincsként, aminek köze van a jövőhöz és mindenképpen borzalmasan sokat kell érjenek, mert hát a nevükben is benne van, hogy „r

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin