Már száz napja tombol Oroszország Ukrajna elleni inváziója, ezt ma az egész világsajtó hangsúlyozta, így én nem is szerettem volna említeni, de nem tehetek másként, ugyanis a Kreml jelezte a Meduza szerint, hogy külön kérné a vele barátságos sajtótermékektől: ne hangsúlyozzák ezt az időtartamot. No, ha ez nekik rosszul esik, az más: akkor ezzel kezdem.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kilencvenkilencedik napját írjuk, annak ellenére, hogy eleinte úgy nézett ki: nem tart ez az agresszió még kilenc napig sem. De most úgy néz ki, még jó ideig tartani fognak a harcok, és minden jel arra mutat, hogy igen véresek lesznek.

Ha már Szele kollégával szóba került. „Azért még mindig kellemesebb a kapitalizmust kedvelni, mint bármelyik totális rendszert”, írta nekem pár perce, egy közös (volt) bankár barátunk kapcsán.

A HVG úgy tudja, ma délelőtt ültek össze a tagállamok EU-nagykövetei, hogy a csúcson megszületett döntéseket megszövegezzék, és a tagállamok végül elfogadják azokat, amikor a magyar nagykövet jelezte, hogy Kirill pátriárka is rajta van a listán, ez Magyarország számára elfogadhatatlan. Az EUrológus úgy tudja, hogy ezzel a tárgyalások félbe is szakadtak.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról nem tudok megrázó, sorsfordító hírekkel szolgálni, fontosakkal annál inkább. Annyi látszik egyelőre, hogy mindenképpen hosszú lesz ez a háború, de talán mégsem annyira, mint ahogy tegnap becsülte volna az ember.

Augusztus 10. Lőrinc és Csilla napja. Egyben a vízízű dinnyéé?

Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.

Nein, nein, nein. Nem fogom felhúzni magam többet, hogy egy riporter miért nem tud írni és riportot készíteni.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is tart, megy a rettentő adok-kapok, amit az ukrán fél elveszít északon, visszanyeri délen, aztán holnap cserélnek, a politika sem nyugszik, az orosz és ukrán közélet sem, szóval ma sem fogunk unatkozni.

Nemrég már írtam a vietnámi Bao Ninh könyvéről, A háború szomorúságá-ról. A háború azonban nem „önmagában” háború, hanem az élet része. „Az élet háborús része”, helyesbíthetnek Önök.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója fontos pontjához látszik érkezni, ha nem is okvetlenül a napokban pecsételődik meg a háború sorsa, de sok minden változhat most Szeverodonyecknél, az pedig, hogy ott hogyan és mi történik, Moszkvában, Kijevben és Washingtonban dől el.

(paradicsomos káposztafőzelék vs Wellington bélszín faszénen sült osztrigával, desszertnek fagylalt, ez viszont valódi, már anyagi mivoltában legalábbis)

Oroszország Ukrajna elleni inváziója nem lanyhul, bár egyre több különös elmélet kering a harcterek ködében, jósok és névtelen bölcsek prófétálnak a homályban, közben pedig a különböző szolgálatok röhögnek a markukba és kiderül, hogy Oroszországban kevés a Polaroid.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója tovább zajlik, és a jelek arra mutatnak, hogy nem is várható egyelőre fegyvernyugvás: ellenkezőleg, mindkét fél beveti az utolsó tartalékait is, ami persze járhat azzal, hogy előbb-utóbb kifogynak mindenükből, de ez nem várható egyhamar.

Nos, kérem. Most egy három napos pauza következik. Vagy inkább csak kétnapos, péntek-szombat. Vasárnap már leszek, igazából talán szombaton is, de erre nem vennék mérget. Sajnos viszont, ha vagyok, se lesz benne sok köszönet. Nekem most a Malmot kell(ene) befelé fejeznem, ami messze nem egy egyszerű történet.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kilencvenegyedik napját írjuk, és egyelőre békének se híre, se hamva, de még a békekötés szándéka is kétséges – tegyük hozzá, mindkét fél részéről, ugyanis teljesen mást értenének ezen a fogalmon Moszkvában, mint Kijevben. De az elhangzó javaslatok sem megfelelőek, pedig jó nevű iparosoktól érkeznek.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, nagy újdonságokról nem számolhatok be, csak a szokásos szokatlanról vagy inkább megszokhatatlanról: minden jel arra mutat, hogy elhúzódó, véres háborúra számíthatunk.

Mármint mit? Az újabb veszélyhelyzetet. Meg az egészet. Mindent, amit a magyar kormány csinál. Amit a magyar kormány rokonai, barátai és üzletfelei csinálnak, hogy Nyuszi se maradjon ki.

Ma van épp három hónapja annak, hogy Oroszország hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát, inváziós, területszerző, agresszív céllal és a harcok nem csitulnak, ellenben a helyzet egyre bonyolultabb a harctereken és a hátországokban egyaránt.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója során beállt némi fordulat a harctéren, mindazonáltal nem becsülném túl a popasznai áttörés jelentőségét: hogy úgy mondjam, annak következményei egyelőre mind feltételes módban vannak, szóval nem érdemes az oroszbarátoknak pezsgőt bontani a hír hallatán.