Hatvanhetedik napja zajlik az orosz invázió Ukrajnában. Azért jegyzem meg gyakran, mennyi ideje tart a háború, mert amint látom, kezdjük megszokni, és nem lenne jó, ha fásultan legyintenénk egy idő után a hírekre. Már csak azért sem, mert sajnos úgy néz ki, eltart még egy ideig.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvanhatodik napját írjuk, de semmi jele a fegyvernyugvásnak. Dúlnak a harcok a valós és a virtuális térben egyaránt, ma be fogok számolni néhány fizikailag is megtörtént harci cselekményről – a csecsen-burját konfliktus minden pénzt megér – és némely, a világhálón terjedő, rejtelmes térképekről, amelyek a dezinformációs front fegyverei.

A harcok továbbra is dúlnak Ukrajnában, az orosz invázió cseppet sem szelídült, ma mégis viszonylag kevés harctéri cselekménnyel, de több ármánnyal fogunk foglalkozni, valamint sikeresen bemutatom azt is, hogy a világon minden összefügg mindennel, minek következtében Indonéziára is szükség van ahhoz, hogy Ukrajnában béke legyen.

Unom, édes polgártársak. Ez az igazság: unom. Unom a „kollégák” írástudatlanságát, az összes szakértőt, a napi rémüldöztetéseket és rémüldözéseket, a rémüldöztetések és rémüldözések magyarázatát, az egész magyar ellenzéket, még a polgár-, akarom mondani ellenzékpukkasztó részét is.

Az Ukrajna elleni orosz invázió hírei egyre különösebbek. Az ember óhatatlanul azon töpreng, mikor olvassa és összeveti őket, hogy egyáltalán, van valaki, aki érti, mi ennek a háborúnak a célja egyáltalán? Mert nem úgy néz ki. Káosz uralkodik minkét oldalon, most már a hadmozdulatok is értelmetlenek, a háttér meg maga a teljes zűrzavar.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója lassan a teljes káosz jeleit mutatja, eddig sem értett senki semmit, ez mostanra súlyosbodott.

Jó hírek nincsenek, rossz annál több akad Oroszország Ukrajna elleni inváziójával kapcsolatban: nagyon úgy néz ki, már messze nem „csak” Ukrajnáról van szó, hanem Transznisztriáról, Moldováról, hosszabb távon pedig nem lehetetlen, hogy az egész valamikori Varsói Szerződés területéről.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvanegyedik napján semmi jóról nem lehet beszámolni. A frontvonalak ugyan mozdulatlanok, de a harcok tombolnak, most már mindkét hátországban is, és a békekötésre alig van remény. Szándék is kevés – de remény szinte semmi.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójával kapcsolatban vannak ugyan hírek, ráadásul szomorúak, de meg kell vallanunk: nagy, sorsdöntő események nem zajlottak az elmúlt huszonnégy órában. Ami mégis történt, az viszont nem jelent semmi jót, rosszat annál inkább.

Mármint ők. Csak mi nem érdemeljük meg, de hát ez kit érdekel. Illetve nem érdemlik meg. Mi ez a katyvasz, amit leírtam?

Ma – hála az égnek – komoly harci cselekményekről nem lehet beszámolni, persze, ettől még nem nyugszanak a fegyverek Ukrajnában, illetve attól függ, mit nevezünk harcnak. 

Kezd mérhetetlenül idegesíteni az a huhogásözön, ami többek között az ukrán háborúval kapcsolatban megjelenik. Mintha nem volna elég a „hivatalos” riogatás, a szörnyű ítéletidő közelgésétől a „mindmeghalunk” különböző verzióiig.

Négy nap szabadság után folytatom az ukrajnai orosz megszállás krónikáját. Jó alkalom volt ez a kis kiesés arra, hogy hátralépve némi távolságból tekinthessem át a képet, inkább a folyamatokra, mintsem a napi harci cselekményekre, eseményekre koncentrálva.

Ha úgy vesszük, tulajdonképpen nincsen nekem semmi bajom, végső soron elértem, amire törekedtem, bár minden ilyen könnyen sikerülne. Ha azonban másként vesszük, eléggé különös a helyzet, még ha nem is mondanám reménytelennek – de nagyon magyar. Magyarabb a turulnál, magyarabb erdőnyi kopjafánál.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának ötvenharmadik napját írjuk, és nem tudok jó hírekről beszámolni. A béke elérhetetlenül messzinek tűnik, a Moszkva cirkáló elsüllyedése vagy elsüllyesztése körül egyre nagyobb a titkolózás.

Húsvét van. Aminek Karácsonykor kellene lennie. A téli napforduló utáni három (!) napban. Az ókori szaturnáliák ünnepekor.

Ukrajnában a helyzet nem enyhül, az orosz invázió folytatódik: Kijevet rakétákkal lövik, Izjum és Harkiv térségében komoly orosz erők gyülekeznek, Lozovaja vasútállomásán rakétatámadás várható és valahogy mindezek következtében Orbán Viktor osztrák–magyar császár és király lesz.

Volt nekem egy fizikatanárom a gimnáziumban. Az volt a szokása, hogy amikor valakit kihívott felelni, feladta a példát, és innentől kezdve egészen addig nem mondott semmit, ameddig a delikvens be nem fejezte.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is folyik, Kelet-Ukrajnában gyülekeznek az orosz erők döntő csatára készülve – mely minden eddiginél véresebb lehet – a Kreml keresi az ürügyet Kijev közvetlen megtámadására (és meg is találja, ha van, ha nincs), a Moszkva rakétacirkáló pedig most már végérvényesen elsüllyedt.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának ötvenedik napját írjuk, a harcok nem csitulnak, és mindenki a maga győzelmét dobolja, tehát jó füle kell legyen annak, aki a sok dicsőség alapján meg akarja tudni a veszteségek mértékét is.