Volt nekem anno – akkor még csak – két kutyám, (akkor még csak) mindkettő bobtail. Ez egyébként a mondandó szempontjából teljesen irreleváns, egyedül annyiban nem, hogy a bobtail szőrös. Nagyon szőrös, ha nem nyírják le.

Különösen fog hangzani, de az elmúlt huszonnégy órában tudomásunk szerint nem folyt annyi vér az Ukrajna elleni orosz invázió során, mint szokott. Mariupol teljes eleste nagy veszteség Kijev számára, de nem végzetes és nem helyrehozhatatlan, csak baj van a könyveléssel – ellenben a dolgok a Kreml szemszögéből nézve nem állnak a legkedvezőbben.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról a legrosszabb hírt tudom mondani: nem történt semmi különös. Mármint azon kívül, hogy patakokban folyik a vér, emberek halnak meg, egymást érik a háborús bűnök, és lassan erre érzéketlenné válunk. Sajnos kezdjük megszokni, ez benne a legrosszabb. Nem volna szabad.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának nyolcvanötödik napján cseppet sem enyhébb a helyzet, mint a nyolcvannegyediken volt: a háború zajlik, véresen, kegyetlenül, most már csak az a kérdés, ki meddig bírja munícióval és emberrel?

Oroszország Ukrajna elleni inváziója több szempontból fordulóponthoz érkezett, és meg kell mondanom, a lehető legrosszabb jelek mutatkoznak. A megszállás eseményei ürügyként szolgálhatnak egy nyíltan véreskezű zsarnokállam kiépítéséhez, aminek már végképp nem lesz köze a világ többi részéhez. Ennek a jogi alapjai már formálódnak.

Egyre különösebb Oroszország ukrajnai inváziója – legyünk pontosak, mivel hadüzenet nélkül zajlik, akkor sem nevezhetjük háborúnak, ha az – és a krónikás dolgát nem könnyítik meg az alacsonyan, ám nagyobb, sűrű rajokban szálló álhírek sem, melyeket nem egy magyar orgánum népszerűsít minden forráskritika nélkül.

Matolcsy Ádám feleségének a táskája, karkötője, az újabb Mészárosné órája, cipője, mindkét Rogánné mindene, et cetera, et cetera. Ráhelt hagyjuk is, végtére ő a trónörökösnő.

Ma sem maradunk Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hírei nélkül, pedig esküszöm, időnként már szívesebben írnék valami másról – de jelenleg ez a legfontosabb.

Az Ukrajna elleni orosz invázió zajlik, a fegyverek nem nyugszanak, bár az embernek az az érzése: az orosz hadsereget egy mazochistákból álló vezérkar irányítja, és nem nyugszanak, míg nem kapnak minden nap egy alapos verést. Ilyenből bőven jutott, nem panaszkodhatnak, ezen kívül szót ejtünk még néhány érdekesebb hírről – de ma sok nincs ezekből.

„Nincs életünk, csak élet. Az illúzió pontosan ebben rejlik. Nincs én, csak úgy tűnik mintha lenne egy elkülönült entitás a testben. Aztán ez az elképzelt valaki mindent birtokol. Életem, feleségem, hazám, kutyám stb. Aztán célokat tűz ki magának és küzd, hogy elérje. Nincs cél. Pontosan ez a tökéletes korlátlan szabadság. Ez van. Ha lenne cél, az azt jelentené, hogy valahová el kell jutni mert ez

Nyolcvanadik napja tombol Oroszország inváziója Ukrajnában, és lehet, hogy idén véget ér – legalábbis Kirilo Budanov ukrán hírszerzési vezető szerint – de még a fordulópontja is jó, ha augusztusra várható, szóval ne reménykedjünk közeli békében. Ellenben egyre több nemzetközi konfliktus várható, ezeket viszont boncolgatni fogom ma.

Ukrajnában továbbra is komoly a helyzet, bár jelentős orosz vereségekről szólnak a hírek – kérdés, meddig bírják még a felek emberrel, fegyverrel, lőszerrel. Az orosz hadak kaphatnak némi erősítést Szíriából, erről részletesebben is szót ejtünk majd, Szíria azonban maximum ukrán gabonát kaphat Oroszországtól.

Oroszország csapatai továbbra is megszállva tartják Ukrajna egy – napról napra kisebb, de azért így is elég nagy – részét, aminek vannak katonai következményei, világpolitikai következményei, hírszerzési következményei és remélem lesznek majd büntetőjogi következményei is.

Mind többet olvasom ellenzéki oldalakon a NER dicséretét. Nem iróniából. Talán egyszerűen DIVAT lett (mert ez még nem volt), de mindegy.

Hetvenhét napja tart már Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és semmi jele a közelgő békének. Ma szót ejtek az általános harctéri helyzetről, mint minden nap, lesz némi valódi horror, amit tényleg csak a felnőtt olvasóknak ajánlok, lesz szellemi horror is a fényes, többpólusú világrendről és meg kell említenünk Szijjártó Péter pávatáncát is.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, harcok és kétségek közepette – ma ismertetem a harctéri helyzetet szokás szerint, aztán bemutatom azt is, ki mennyit ért meg belőle (mindenki annyit, amennyit akar) és szót ejtek arról, hogy nem minden orosz híve ennek a mészárlásnak.

Az ukrajnai orosz offenzíva krónikájának mai része kicsit rendhagyó lesz, ugyanis ma jeles nap van, a Győzelem Napja, orosz nemzeti ünnep, melynek alkalmából azt várta a világ, hogy Putyin elnök valami fontosat jelent be, csak erre látszólag nem került sor.

Sokadik napja ez Oroszország Ukrajna elleni inváziójának, de meglehet, utolsó napja a háború kezdeti szakaszának – a világ bénult balsejtelmek közepette várja, mit mond holnap Putyin elnök a győzelemnapi parádén, mit jelent be.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról nagyon jelentős, sorsfordító hírek ma nem érkeztek, a háború tombol, ellenben az elemzők egy részének mintha kezdene elmenni a maradék esze is, tehát ma előveszem őket, ugyanis vadabbakat vizionálnak, mint János Jelenései.

Kicsit sem csitulnak a harcok Oroszország Ukrajna elleni inváziója során, azonban a diplomácia is forrong: és Orbán Viktor kihasználja ezt a helyzetet, nem nyugszik, míg össze nem vész azokkal is, akikkel valamiért eddig nem sikerült. Ha kocsmában rendeznék az ügyeket a világ vezetői, már nem kapna inni a pultnál. De a többiek is megérik a pénzüket.