Komoly vihar készülődik, érzem a csontjaimban – a hozzám hasonló vén sajtómunkások mindig megérzik, ha a magyar belpolitikában a Beaufort-skála szerint legalább 63-as orkán közeleg. Azon csodálkozom, hogy ugyan reggeli a hír, de még mindig nem áll a bál.

Tegnapi írásunk nyomán jelentkezett két olvasónk, és fény derült két támadási kísérletnek értékelt jelenségre.

Hát, akkor most nyúljunk bele a darázsfészekbe, mi baj történhet azon kívül, hogy halálra marja az embert negyvenkétmillió büszke darázs? Ma kivételesen nem Kövér Lászlóról lesz szó, pedig megint hiperaktív periódusában van – hanem az oltásellenességről.

Én, kérem, nagyon hálás vagyok Kövér Lászlónak tegnap nyilvánosságra került, másfél évvel ezelőtti beszéde miatt. Ugyanis míg tegnap felháborított az, amit abban elmondott, ma őszintén felvidítottak a beszédre adott kormánypárti reakciók.

Van, amikor jó, ha nem frissen kapunk meg egy hírt. De még így, másfél évvel az elhangzása után is dermesztő Kövér László beszéde, amit tavaly február 28-án mondott el a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok fennállásának 30. évfordulóján, az Alkotmányvédelmi Hivatal ünnepségén, vagyis kifejezetten zárt ajtók mögött.

Jelentem, feltaláltuk a csőben a lyukat, macisajtban a brummogást, mákos tekercsben az önindukciót. Tegnap találta fel az ügyészség, minek következtében aki eddig nem értette a Pegasus-ügyet, most már még annyira sem fogja, aki meg legalább valamennyire értette, azon morfondírozik, hogy mi ezen az érthetetlen?

Mindenkit figyelmeztetnék, hogy elvont eszmefuttatás következik, igaz, hogy valamennyire aktuálpolitikai ügyben, de messzire vezet majd, szóval ha nem tetszik valakinek, ne panaszolja fel, hogy raboltam az idejét, ő rabolta el azt saját magától.

Kedves elhanyagolt Olvasóim, nekem ugyan most még egy kis ideig más dolgom van, de Önöket ez nem vigasztalja.

Én tegnap azt hittem, hogy megoldottam a Kásler-titkot, erre fel délután kötöttek rá még egy jó nagy csomót, most oldozhatom azt is. Hogy az EMMI minek dönget nyitott kapukat, azt nem tudom, de ők akarták, hogy mélyebben belemenjek a kérdésbe: akkor most meg is kapják.

Akkor, kedves Watsonom, én most megtömöm a pipámat és megoldom a Kásler-ügyet, utána pedig hegedülni fogok, mert én vagyok Sherlock Holmes.

Elég fura helyzetben vagyok, ugyanis ma megyek harmadszor beoltatni magamat, előtte kell végeznem a napi munkával, és nem csak az általános oltáshelyzetet kellett áttekintenem, de épp most futott be hozzám Szakács Árpád oltásellenes beszéde is, amit a Mi Hazánk szombati tüntetésén mondott el.

Kérem, én sok mindent tudok Kínáról, még több mindent nem tudok róla, de igyekszem megtanulni, azt viszont először hallom, hogy vége volna a Középső Birodalomnak.

Ma egy ítéletről lesz szó, amit viszonylag gyorsan hoztak meg, és nem is nevezném a legszigorúbbnak – szóba kell hozni, mert félő, hogy nemsokára több ilyesféle ügy is lesz, több ítéletre lesz szükség, és a mostani befolyásolja majd a kialakuló bírói gyakorlatot. Igen: a csepeli FreeSZFE-késelésről beszélek.

Tegnap már nem volt érdemes ismertetnem az érvénybe lépő szigorításokat délután, nem volt bennük új elem, annyi azért valószínűnek látszik azonban, hogy a magyar olvasók több időt fognak a közeljövőben gép előtt tölteni, mint máskor, mert hát egy csomó egyéb tevékenység akadályokba ütközik majd.

Nehéz helyzetben van a sajtómunkás megint, mivel épp ezekben a pillanatokban változik a helyzet, a legfrissebb járványügyi adatok kicsit sem megnyugtatóak – 10 767 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 987 199 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 131 beteg, így a halálos áldozatok száma 32 645 főre emelkedett.

Ha az ember megpróbál utánajárni, utána kérdezni valaminek, fennáll a veszély, hogy egyszer csak válaszolnak neki, és ez nem mindig kellemes.

Az utóbbi napokban sok szó esett a Zóna hasábjain az álhírekről jobbról-balról, folytatom is a sorozatot, de most azt mutatom be, hogyan működik az állami álhír, amit propagandának nevezünk. A kormánymédia egyik írásának mentem utána.

A Pegasus-ügy legújabb fejleményéről tényleg csak egy klasszikus nyócker közmondás jut elsőre az eszembe: „Nekem mondod, pestinek, hogy csíp a poloska?” Márpedig a szoftvert üzemeltető Nemzetbiztonsági Szakszolgálat valami ilyesmivel próbálkozott, csak fordítva.

Ma, kérem, sportszerűek leszünk. Tegnap egy magát baloldali-ellenzéki jellegűnek beállító álhírlapon vertem el a port érdemei szerint, ma úgy korrekt, ha legalább ugyanakkorát csapok oda a magát ultrakormánypártinak és jobboldalinak nevező párjának.

Dobra vernék, mondja ez a szerencsétlen Kubatov, még a magyar Parlamentet is, mármint az ellenzék. Nem is kicsi dobra, teszem hozzá én. Nagydobra. Jó nagyra.