Így, így. Pontosan. Két dologra kell(ene) fókuszálni: a harácsolásra (nem elsősorban mint lopásra, bár az se elhanyagolandó) és az univerzális képviselőre. Az örök emberi gyarlóságokra: az irigységre és a látszatokra.

Akkor ma bírósági ügyekkel foglalkozunk, kettő is akad, mindkettővel súlyos gondok vannak. Illetve az egyikkel vannak, a másikkal meg lesznek a vizsgálat folyamán, de abban egyeznek, hogy egyik sem volna törvény elé való. Az első már, a második még.

Érdekes írás jelent meg ma a New York Timesban, érdekes és magyar vonatkozású – konkrétan az Orbán Viktor és kormánya által finanszírozott washingtoni lobbitevékenységet elemzi, olyan adatokkal bővítve ismereteinket, amikről eddig fogalmunk sem volt.

„2 millió dollárért vett egy floridai ingatlant tavaly a Rolling Stones 78 éves énekese, frontembere, de ez csak az egyik háza.” (Origo)

Akkor ma beszéljünk kicsit a Pegasus-ügyről, éspedig nem azért, mert lenne valami fejlemény vele kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, azért mert nincs. Nagyon nincs, gyanúsan nincs, fülsüketítő a csend körülötte, ha elő is kerül, mint a héten történt, annak nem lesz eredménye.

Ma nem a terroristákkal foglalkozunk, mert nincs fejlemény az ügyükben, hanem a kormány támaszaival, ami nem nagy különbség, valljuk meg, bár ők gyilkolni – még – nem akarnak. De rombolni, pusztítani annál inkább, mozgalmat is indítottak ennek érdekében.

Ha még valaki nem unná a Mészáros-Várkonyi nászt és a vonatkozó rongyrázás elemzését: ennek pontosan így kellett történnie. És pontosan arra utal, amire egyáltalán nem akarták, hogy utaljon.

Folytatjuk az úgynevezett „Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya” történetét, mert ma is van fejlemény, minden napra jut, és ameddig ez hír, addig foglalkozunk is vele.

Soktényezős rendszer. Ezt válaszoltam tegnap a „le van ez előre zsírozva” típusú, igen gyakori felvetésre. És az.

Nos, ma, mint ígértem, kirándulást teszünk a minap lefogott „Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának” szellemi közegébe, abba a politikai alvilágba, vagy inkább párhuzamos világba, ami már nagyon régóta itt létezik Magyarországon, a valódival azonos helyen és egy időben – és amiről nem sokan tudnak.

Ma is folytatjuk a „Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya” nevű szervezet történetét, egyrészt, mert vannak fejleményei, másrészt, mert érdemes kicsit benézni a kulisszák mögé, tisztázni a csoport és vezetője hátterét, közegét, bemutatni a világot, amelyben mozogtak: érdemes és ijesztő.

Nos, mint tegnap ígértem, folytatjuk a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának nevezett csoport történetét, mert bizony vannak fejleményei az ügynek, nem is akármilyenek.

Ha nem lenne rá nyomós okom, ezen az esti órán nem nyúlnék már billentyűzethez, de sajnos – vagy inkább hála Istennek? – van, ugyanis a legfrissebb hírek szerint letartóztatták a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányát, mely neve ellenére sem államunk egyik csúcsszerve, hanem egy terrorizmussal erősen gyanúsítható egylet.

Ugye, az volna a dolga a sajtómunkásnak, hogy hangyaszorgalommal összegyűjtögesse a híreket, aztán érett megfontolással elemezze őket, így végül olvasóközönsége elé tárja a Magyar Valóságot. A szorgalommal nincs baj, de... melyiket tetszenek parancsolni?

Hústermékek, ruhafonal, nejlonharisnya, Gillette-penge, WC-papír, nyugati cigaretta, orkánkabát, Coca-Cola (tiltott!), banán, farmer. Ezek voltak a legjellegzetesebb hiánycikkek a szocializmusban az Origo szerint.

Az ember nézi a mai magyar kultúrát, közbeszédet, és állandóan ugyanaz a kérdés motoszkál benne: mire jó ez az egész?

Ma, mikor épp hetven éves Mark Hamill, elég időszerű, ha úgy fejezem ki magamat, hogy hatalmas zavart érzek az Erőben. A magyar kormánypárt mozdonya elvileg a síneken rohan a fényes és boldog nemzeti jövő felé, de a vonat személyzetéből páran elég különösen kezdenek viselkedni.

Na jó, kérem. Én szelíd ember vagyok, de a hazugságot nem tűrhetem, ha írásban látom. Az egy dolog, hogy Orbán Ráhel Spanyolországba költözött családjával együtt, azt már kiveséztem ma egy másik lapban, nem épp szelíd szavakkal: de ne legyen legenda ennek kapcsán egy három éves álhírből. 

Már engem is zavar, hogy ezek mennyire rettegnek. Leginkább azért zavar, mert első blikkre nem látni az okát. A rajongó kétmillió biztosnak tűnik, a választási rendszer olyan, amilyen, a bizottságokban és az összes „független” poszton káderek ülnek.

Ritkán foglalkozik a Zóna krimikkel, bűnügyi hírekkel, pedig akad köztük nem egy igen érdekes: ma olyan szépet találtam, hogy nem is tudok neki ellenállni.