Augusztus huszadika alkalmából folytatnom kell tegnapi írásomat, melyben az ünnepi felvonulás előkészületeit méltattam. Ugyanis időközben lezajlott maga a felvonulás, és igaznak bizonyult tegnapi sejtésem, miszerint az esemény látványvilága nem olyan lesz, mint hittük volna. Hanem még sokkal olyanabb.

Lesz akkor Gellérthegyi Sikló. Egy újabb sétautam egy része kilőve. Meg néhány fa is kilőve, tekintve, hogy a sikló a Rác fürdőtől (Tabán, Hadnagy utca) indul majd, száz métert a föld alatt, ahogy az Origo is írja, onnét pedig ugyan a magasban halad egészen a Citadelláig, de a tartópilléreknek kell a hely.

Megint ott tartunk, ahol mindig. Az ember előkészíti alapos műgonddal a témáját, körbejárja, utánanéz, dokumentál, hátteret keres, fordít és forrásokat kutat, aztán szembejön az utcán egy magenta színű csodaszarvas turulmadárral, és dobhatjuk ki az eddigi munkát, mert ez kihagyhatatlan.

A közösségi oldalak legnagyobb baja nem az, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, az nem baj. Az már inkább, hogy mindenki el is mondja. A legnagyobb pedig az, hogy ezek a vélemények egyforma betűkkel, szedéssel sorjáznak egymás alatt, így a felületes szemlélő – és manapság minden szemlélő felületes! – számára egyenlő értékűeknek tűnnek.

Végtelenül undorító, amit ez a magyar kormány művel. Úgy általában is végtelenül undorító, és nem is róla kellene írnom, hanem a sajtójáról, ami viszont kézivezérlésű, semmivel nem jobb, mint bármelyik „rendszerváltás” előtti pártlap volt, tehát mégis róla írom.

Aki azt mondja, hogy a magyar filmmel bajok vannak, nagyot téved. Soha ennyi film nem készült, nem forgott ennyi kamera, soha ennyi nagyívű produkció ötlete, terve nem sziporkázott a honi filmművészet egén, mint most. Életemben nem hittem volna, de megtörténik: filmre viszik a taxisblokádot is!

Ha már mindenki olyan okos, én se maradjak ki. Természetesen én is outsider vagyok, természetesen én is kontárkodom, ahogy Szele Tomi barátom e tárgyban be is ismerte magáról, annyi a különbség, hogy én nem az „afgán” (mi az?) eseményekre helyezem a súlyt, soha nem az eseményekre, hanem inkább a levonandó tanulságokra.

Azzal kell kezdenem, hogy aki szerint Magyarországnak jobb volna az Európai Unión kívül, azt nagyon szépen kérem, itt hagyja abba az olvasást. Annak ez az írás nem lesz való, csak felidegesíti – ahogy engem a Huxit terve – szóval inkább vigyázzon arra a drága egészségére, maradjon távol.

- Mi ez, kolléga?

Ritka dolog, hogy a Zónán valamire ki kelljen tenni a 18-as karikát, de lám, erre is sor került, mert a törvény, az törvény. Ostoba ugyan, de akkor is kötelező mindenkire nézvést, míg vissza nem vonják vagy helyére nem zökkentik. Ha Nagy Feró megsértette, szíve joga, én nem fogom.

Régi nyarakon. Mert a mostaniakat nem tudom, minek nevezzem. Tessék, Bereményi kontra Juhász Gyula. Meg persze régen minden jobb volt, két okból is, az egyik kétségtelen, és a másik is kétségtelen, de nem úgy.

Mélázik az ember a magyar sajtót olvasgatva és azt látja, hogy az Index büntető feljelentést tett bizonyos szélhámosok ellen, akik a lap külsejét lemásolva csaltak ki komoly pénzeket magánszemélyektől –  ismerős a módszer, sőt, már foglalkoztam is ezzel a társasággal márciusban.

Igazából az emberek többségének fel se kellene ezt ajánlani. Merthogy magától is az. A fehér cápáról persze nekem elsőre nem az jut az eszembe, amiről most írni fogok, hanem Szicília.

Nálunk mindent elsöpörni látszanak a helyi hírek, már amennyire helyiek – az átlagos magyar újságolvasó a Pegasus-botránnyal foglalkozik, a homofóbbá tett gyermekvédelmi törvénnyel, ha ellenzéki, akkor az előválasztással és a körülötte zajló csatározásokkal, mintha nem is volna világjárvány – a konteók meg zavartalanul terjednek.

Én minden ellenkező benyomás ellenére sem gondolom, hogy az amerikai elnökök hülyék lennének. Még akkor sem, ha tényleg hülyék. Miért is nem? Azért, mert felteszem, hogy ott a tanácsadók valóban tanácsot adnak.

Hej, zajlik most az élet a Nagy Földön, Oroszhonban, Belaruszban, csak úgy száguldoznak az információk a sztyeppén, mintha Pegasus szárnyán szállnának. Mondjuk arra nem vennék mérget, hogy a Pegasusnak van köze az idevágó tegnapi hírekhez, de hogy nem volt jó napjuk tőlünk keletre a szolgálatoknak, az egészen bizonyos.

...van az udvarunkban. Nincs, ez egy gangos bérház, ha itt lefúrnánk, valószínűleg pincét találnánk, alatta agyagot, mocsarat, vizet nem. Ellenben Tyukodi pajtás már nem legény, mert helyette Béri pajtás a legény, de nem a Balog Ádám. Na jó, abbahagyom a rejtvényeket és elmagyarázom.

Valaha én is beleestem abba hibába, hogy kárhoztattam az internetet a közvetlen személyes kapcsolatok elsorvasztásáért. Most úgy gondolom, hogy ez távolról sem ilyen egyszerű, ugyanis... életkorfüggő. Mint minden.

Nehéz, kellemetlen témáról lesz szó, és nem is igazán a Zónára vonatkozik a haragom, nálunk viszonylag rend van. Viszonylag, mert semmi sem tökéletes, néha szükség van egy kis fegyelmezésre, de távolról sem annyira, mint általában kéne – a teljes magyar nyelvű Facebookon.

- Bocsánat, hogy így rád török, főnök, tudom, hogy nagyon el vagy foglalva...