#Oroszországi Föderáció

Ha nem leszünk európaiak mindahányan, Kelet-Európa helyett itt úgyis Nyugat-Oroszország lesz. Már csak az a kérdés, hogy Bécsig tart majd, vagy az Atlanti-óceánig.

Legyünk nagyon, de nagyon óvatosak ezen a héten – utána pedig még annál is óvatosabbak.

Sokat lehetne vitázni a moldovai semlegesség helyes és helytelen értelmezéséről, mégis azt mondanám: ezt nem a szakértők fogják eldönteni, és nem is a választópolgárok, hanem sajnos félő, hogy a kialakulófélben lévő történelmi-politikai helyzet. Ne legyen igazam.

A közepes csapásmérő drónrajok jelentenék a háború végét és a hadászat jövőjét? Vagy igen, vagy nem. De nem árt felkészülni arra, hogy szükségünk lehet rájuk, nem is sokára. Igen, Európában is.

Európa vagy a sarkára áll, vagy – nem lesz kinek állnia és nem lesz mire. Most kell észbe kapni. Még nem késő.

Sajnálom, de még ma is vissza kell térnem Orbán Viktor washingtoni tárgyalásaihoz, jobban mondva azok „eredményeihez”, ugyanis egészen érdekes dologra lettem figyelmes. Nem zárnám ki, hogy a közeljövőben – tehát heteken belül – némi ideológiai alapú ellentét fog kialakulni Budapest és Moszkva között. Ami mostanáig minimum elképzelhetetlen volt.

Most, amikor már Magyarország is hatszáz millió dollár értékű LNG-t, vagyis cseppfolyósított földgázt vásárolt tegnap ez Egyesült Államoktól, igazán meg lehetne kérdezni Vlagyimir Putyintól, vagy legalábbis szóvivőjétől, Peszkovtól, hogy pontosan mikorra is tervezik Európa éhenfagyását, mert nekünk tudni kell, hogyan tervezzünk a téli ünnepekre.

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

Ez a nap is eljött, kérem, elkészült a vádirat Călin Georgescu, Horațiu Potra és bűntársaik ügyében, akik tavaly megpróbálták átvenni a hatalmat Romániában. Az eljárás bonyolult lesz és szerteágazó, sőt, ítélet sem várható egyhamar (ebben nagy a román igazságszolgáltatás: Ion Iliescu perét egészen a vádlott haláláig húzták el, sőt, még most, utána is tart...), azonban érdemes betekinteni abba, hog

Az ukrajnai helyzet megoldása érdekében lázas semmittevés folyik világszerte. A nagyhatalmak már nem is próbálnak egyezkedni, mióta Trump rájött, hogy az általa szorgalmazott békeszerződés kicsit bonyolultabb szerkezet lesz egy üveggolyónál, Putyin az időt húzza, Hszi Csin-ping üres szólamokat pufogtat – Európa pedig egy nagyon nehezen megvalósítható, talán irreális terven dolgozik, ami a jelenleg

Mint tudjuk, Okoska a többi törppel együtt Aprajafalván él, és maximum Hókuszpókkal gyűlik meg a bajuk, aki azonban van olyan jóindulatú, mint Putyin, és olyan éleselméjű is, mint Trump. De hol laknak azok a minden bizonnyal Okoskától származó törpök, akik a nyugati világból vándorolnak be teljesen vagy majdnem teljesen önként az Oroszországi Föderációba?

A világ a Trump-Zelenszkij-EU találkozó eredményeit várja komoly balsejtelmek közepette, a magyar külügyminiszter kocsmai szintű szópárbajt vív ukrán kollégájával (bár tapasztalataim szerint – és kocsmológiából bármikor doktorálhatnék! – ezzel a modorral minden tisztességes italmérésből kidobnák), Putyin „béketervét” pedig még egyes felnőtt emberek is komolyan veszik a jelek szerint.

Kérem, tévedtem, amikor tegnap azt hittem, ezen a héten már csakis Alaszkáról lesz szó úgy a honi, mint a külföldi sajtóban. Találgatásokban persze nincs hiány, ezek a magyar kormánymédiában főként Orbán Viktor világrengető diplomáciai fontosságát taglalják, de konkrét hír csak annyi akad, hogy a tárgyalások helyszíne nem a tegnap említett síparadicsom, hanem az Anchorage-i katonai támaszpont lesz

Az alábbiakban következő írás a romániai PressOne hasábjain jelent meg, és az orosz propaganda ottani helyzetét elemzi, az orosz álhír-hadjárat hatásait, ami nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben – bizony, nekünk is van mit tanulni belőle, ugyanis nem különbözik ám annyira egymástól ez a mi két népünk, kultúránk, mint azt sokan hiszik.

A Kaukázusban eddig krétakörről tudtunk, de most háromszöget figyelhetünk meg ott, éspedig diplomáciai-hatalmi háromszöget, melynek csúcsai Moszkva, Baku és Jereván – a három főváros viszonyrendszerét elemzi a Moscow Times mai írása. 

Eleven ember nem gondolta volna, hogy 2025-ben olyan államok fogják követelni Sztálin egyik tervének megvalósítását, amelyek talán a legtöbbet szenvedtek a generalisszimusz rögeszméitől. Igaz, hogy még náluk is többet meg pont az oroszok szenvedtek ezektől, és ők viszont mostanság egyre-másra emelik a Sztálin-szobrokat, Putyin legnagyobb örömére (tessék nekem elhinni: sugalmazására is).

Moszkvának nincs szüksége ellenségre, ha van, örül neki, ha nincs, csinál magának. Ott is, ahol eddig nem volt. Most például a legjobb úton halad afelé, hogy fellázítsa maga ellen egész Dagesztánt, és ha ez sikerül, nem kizárt, hogy Csecsenföld is beszáll egy kis víg, temperamentumos kaukázusi lövöldözésbe, mint azt a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya jelzi.

A tegnapi, orosz támaszpontokat ért ukrán dróncsapásról már tudni ezt-azt (távolról sem eleget) és nem kétséges, hogy Hollywood előbb-utóbb majd meg is fogja filmesíteni az eseménysorozatot, hiszen a nem hétköznapi látványvilág tálcán kínálja magát. De mit mond a történtek jelentőségéről, következményeiről a Moscow Timesnak Igor Tyskevics ukrán politikai elemző?

Azt jelen pillanatban semmiféle jósda nem volna képes megmondani, milyen eredménnyel járnak a béke- vagy fegyverszüneti tárgyalások Ukrajnával kapcsolatban, sőt, még azt sem, kik fognak ezeken részt venni, tehát ma foglalkozzunk inkább azzal, milyen az élet most Ukrajna oroszok által megszállt területein. Igen, azokon, amiket meg is akarnak tartani.

Van olyan, hogy az ember a legtermészetesebb dolgokat nem veszi észre, azokat, amikott vannak az orra előtt, épp csak a szemét nem verik ki – és utólag csodálkozik, ha pórul járt. Valahogy így van most Moszkva is, ugyanis az Oroszországi Föderáció maximálisan igyekszik kihasználni a globális felmelegedés hatásait, például az Északi-sarkvidék jegének felolvadását.