Szele Tamás: A balti Lusitania

A balti Lusitaniát „Marsal Vasziljevszkijnek” hívják és nem utasszállító, hanem cseppfolyósított földgáz a rakománya, de sajnos nagyon is játszhat olyan szerepet a mostani, igen feszült geopolitikai helyzetben mint az eredeti Lusitania az első világháborúban – amikor is ennek a hajónak az elsüllyesztése valósággal kikövezte az utat az Amerikai Egyesült Államok későbbi hadba lépéséhez.

Mindenesetre most olyan a helyzet, mintha a Kreml felszereltetett volna két nehézgéppuskát egy robbanóanyaggal töltött hímes tojásra, vízre bocsátotta volna és közölné, hogy ha baja esik, jaj mindenkinek, akár van köze ahhoz a bajhoz, akár nincs. Van rá egy fogadásom, hogy rövid időn belül baja esik ennek a provokátor-hajónak. De lássuk inkább pontosan, mit tudott meg a Hodorkovszkij által indított és finanszírozott Dossier Center oknyomozó portál. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Mint látni fogjuk, az orosz hatóságok most először szereltek fel nehézfegyverzetet egy polgári hajóra. 2026 májusában a cseppfolyósított földgázt szállító „Marsal Vasziljevszkij” nevű tankerre két nagy kaliberű géppuska került. A fedélzeten emellett állandóan jelen vannak az FSZB, a Roszgvargyija és a Védelmi Minisztérium katonái. A gázszállító hajó fontos szerepet játszik a kalinyingrádi régió ellátásában, és valószínűleg éppen ezért van szüksége fokozott védelemre. Az ügyben megkérdezett források és szakértők úgy vélik, hogy Moszkva ezzel nemcsak a hajót kívánja megvédeni az ukrán drónok támadásaitól, hanem üzenni is kíván a NATO-országoknak.

2026. május közepén az észt határőrség fényképeket készített a „Marsal Vasziljevszkij” gázszállító hajóról. A felvételeken látható, hogy a parancsnoki hídra két nagy kaliberű géppuskát szereltek fel – egyet-egyet mindkét oldalra. Mellettük homokzsákok láthatók, amelyek a tűzállások védelmére szolgálnak. A határőrség átadta a fényképeket a Delfi című lapnak, amely megosztotta azokat a Dossier Centerrel és más orgánumokkal. A géppuskák – 12,7 mm-es kaliberű orosz „Kord” típusú fegyverek – másodpercenként 10 lövést tudnak leadni, és két kilométeres a hatótávolságuk. Ez az egyetlen ismert eset, amikor orosz polgári hajót fegyverrel szereltek fel.*

*És látható, hogy nem komoly, valódi harc céljából: azért az a homokzsák-védelem finoman szólva is szánalmas.

Bár a géppuskák csak nemrég kerültek a hajó fedélzetére, maga a hajó legalább 2025 augusztusa óta fokozott védelem alatt áll. Minden útja során 8–12 utas, vagy inkább kísérő utazott a hajón – összesen 50 fő. Közülük legalább 24-en szolgáltak vagy szolgálnak a biztonsági szerveknél, többek között az FSZB-nél, a Roszgvargyijánál és a hadseregnél, ráadásul az az öt férfi, akik 2026. május végén és június elején a tartályhajón tartózkodott, katonai igazolványokat használt utazási okmányként.*

*Nos igen, de ezek nem haditengerészek és a valóságban maximum arról gondoskodhatnak, hogy a legénység egy kellemesebb kikötőben ne válassza inkább a szabadságot az Oroszországba való visszatérés helyett.

Az egyik gyakori utas – Dmitrij Artyemenko – öt út során is a fedélzeten tartózkodott. A Moszkva melletti Balasihában van bejelentve, azon a címen, ahol az FSZB különleges feladatokkal megbízott központja található. Ehhez a részleghez kapcsolódik az orosz bérgyilkos, Vagyim Kraszikov is, akit egy berlini gyilkosságért ítéltek el, és 2024 augusztusában cseréltek ki. A többi utas többségének szakmai hátteréről nem sikerült információt találni: ez azzal magyarázható, hogy a katonai szolgálatra vonatkozó adatok nem mindig kerülnek be a személyes adatokról szóló kiszivárogtatásokba.

A „Marsal Vasziljevszkij” tulajdonosa, a „Gazprom” nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miért van szüksége a hajónak géppuskákra. Az elmúlt évben Ukrajna többször is megtámadta az orosz hajókat, de a célpontok mindig a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren közlekedő árnyékflotta tartályhajói voltak. Az egyetlen gázszállító hajó, amely támadás következtében megsérült, az „Arktik Metagaz” volt. 2026 márciusában a hajót eltalálták a máltai vizeken. A legénységet evakuálták, a cseppfolyósított földgázt szállító hajó pedig a tengeren sodródott tovább, habár akármelyik pillanatban felrobbanhatott volna. Később elvontatták Líbiába.*

*Gondolom, nem volt olcsó: igen sok pénzt kell ahhoz fizetni, hogy bárki vállaljon egy ilyen robbanásveszélyes vontatmányt.

Egyetlen vagy két géppuskával képtelenség védekezni a légi drónok ellen – jegyezte meg a Danwatch-nak adott interjújában Jens Wenzel Kristoffersen dán kommandós parancsnok és független katonai elemző. Egy balti ország magát megnevezni nem kívánó hírszerző tisztje egyetért vele. A Delfi-nek adott interjúban ez utóbbi forrás kiemelte, hogy ilyen célokra általában több, egyetlen rendszerbe összekapcsolt géppuska szolgál. A géppuskák alkalmazhatóak tengeri drónok ellen is. Ám, mint mondta:

„A Balti-tenger nem a Földközi-tenger. Itt nincsenek olyan országok, amelyek területéről tengeri drónokat lehetne indítani. Ukrajna sem tudná ezt megtenni anélkül, hogy észrevennék. Több mint biztos vagyok benne, hogy a Balti-tenger egyetlen országa sem vállalna ilyen politikai kockázatot.”

Ugyanakkor a géppuskák magasra vannak felszerelve, ami szűkíti a látószöget: ha egy tengeri drón elég közel jut a hajó tatjához, a vakfoltba kerül – a hajótest eltakarja a géppuskakezelők rálátását.

Egy másik lehetséges magyarázat a gázszállító hajó használatának módjához kapcsolódik. A „Marsal Vasziljevszkij” Oroszország egyetlen úszó újragázosító eszköze. A „Gazprom” hajója nemcsak cseppfolyósított földgázt szállít, hanem a cseppfolyósított földgázt folyékony állapotból gázhalmazállapotba is képes átalakítani, ami után a gáz akár még háztartási célokra is felhasználhatóvá válik. A hajó a kalinyingrádi régió partjainál állomásozik, és a tengeri terminállal együtt képes kielégíteni az egész régió igényét – mondta Alekszandr Miller, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke 2019-ben, amikor a hajót és a terminált üzembe helyezték. „A Minszk–Vilnius–Kaunas–Kalinyingrád főgázvezetéken keresztül történő gázellátási rendszert teljesen lekapcsoltuk, és a Kalinyingrádi Terület gázellátását jelenleg teljes mértékben a tengeri átvevőterminálon keresztül biztosítjuk” – jegyezte meg az elnök részvételével tartott ünnepségen. Vlagyimir Putyinnak tetszett a régió tengeri úton történő ellátásának ötlete:

„A terminál jelentőségét az energiabiztonság és a régió energiaellátási bázisának megerősítése szempontjából aligha lehet túlbecsülni, elsősorban a Kalinyingrádi Terület földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve.”

Jelenleg a tengeri ellátási rendszer mégis tartalékjellegű, a fő ellátás pedig csővezetéken keresztül történik. A régió 2–2,5 milliárd köbméter gázt fogyaszt, ez a mennyiség a gázvezetéken keresztül érkezik. 2025 végén Oroszország és Litvánia megállapodtak a gázátviteli szerződés meghosszabbításáról. A „Marsal Vasziljevszkij” Kalinyingrád és a Viborg-öböl Dalnyaja-öblében található „Portovaja” kompresszorállomás között közlekedik. A vámadatok szerint 2025-ben mindössze 376 ezer tonna LNG-t – körülbelül 560 millió köbméter gázt – szállított. De Moszkva még ilyen szerény mennyiségek mellett sem tud lemondani a hajóról az ukrajnai háború, valamint az Oroszország és Európa között kialakult feszült viszonyok miatt.

2026. május közepén Kęstutis Budrys litván külügyminiszter kijelentette egy interjúban, hogy orosz és ukrán drónok rendszeresen behatolnak az ország légterébe, míg az orosz harci repülőgépek időnként kikapcsolt transzponderrel repülnek át Litvánia felett. A konfliktus esetleges eszkalációjáról beszélve a miniszter hangsúlyozta: „Meg kell mutatnunk az oroszoknak, hogy képesek vagyunk megtörni azt a kis erődjüket, amelyet Kalinyingrádban építettek. A NATO rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel szükség esetén a földdel teheti egyenlővé az ott található orosz légvédelmi bázisokat és rakétabázisokat.” Válaszul Putyin megígérte, hogy „a földdel teszi egyenlővé” azokat, akik megpróbálnak támadást indítani Kalinyingrád ellen.

A géppuskák Moszkva régióvédelmi stratégiájának részét képezhetik. „Értékelésünk szerint orosz szempontból a cseppfolyósított földgáz (LNG) Kalinyingrádba történő szállítása rendkívül fontos. Jelenleg a téli gázkészleteket halmozzák fel” – mondja egy európai ország magát megnevezni nem kívánó hírszerző tisztje. Szerinte:

„A fegyverek fedélzeti telepítése Oroszország azon törekvéseinek része, hogy biztosítsa energiaforrásainak védelmét a Balti-tengeren.”*

*Vagy hogy háborút robbantson ki a térségben szárazföldi és légi erőinek kockáztatása nélkül.

Fontos továbbá, hogy üzenetet küldjenek a nyugati országoknak. „Ez egy orosz zászló alatt közlekedő, cseppfolyósított földgáz szállítására szolgáló tartályhajó. A hajó új, egyetlen tulajdonosé, 2018-ban épült. Ez nem egy 20 éves rom az „árnyékflottából”, amely bármelyik pillanatban kettészakadhat" – mondja a korábban már említett balti hírszerző. Majd így folytatta:

„Az én értékelésem szerint: a fegyvereket 50%-ban az ukrán tengeri drónok támadásainak visszaverésére, 50%-ban pedig a Nyugatnak szóló üzenetként helyezték el a fedélzeten. Mi egyébként sem tervezzük, hogy megszálljuk ezt a hajót. De ha pletykák terjednek el arról, hogy az árnyékflotta fedélzetén nagy kaliberű géppuskák vannak, akkor a nyugati országok számára a fedélzetre szállással járó kockázatok értékelése teljesen más lesz. Ilyen esetben a hajók elfogásának valószínűsége nullára csökken.”

„Még a leggyszerűbb gazdasági tevékenységek is militarizálódnak” – hangsúlyozza Marco Giannangeli, a Sibylline magán hírszerző cég munkatársa a Follow the Money-nek adott interjúban. „Moszkva demonstrálni akarja, hogy készen áll a hajói védelmére. Így hát jobb kétszer is meggondolni magunkat, mielőtt megpróbálnánk azokat elfoglalni. Ebben rejlik az elrettentés lényege.”

Eddig a tudósítás, de van egy olyan gyanúm, hogy nem elrettentésről, hanem provokációról van szó. Mint a térség szekértői is említik, nincs az a balti vagy skandináv ország, amelyik jelen helyzetben vállalni merné egy ukrán vízi vagy akár légi drón indítását. A légi drónok ugyan eljuthatnak odáig, de nehezen, mert nem csak a kevéssé hatékony orosz, de a NATO-légvédelem is lőne rájuk. Súlyosbítja a helyzetet a fegyvereket kezelő képzetlen, ám tettre kész FSZB-s-Roszgvargyijás legénység, amely nyilván a világon mindent ukrán vízi drónként azonosítana, amiről nem tudja, micsoda. És ha mondjuk a dán királyi (vagy más komolyabb) haditengerészet egyik őrhajójával találkoznak (bár ez lehetetlen Kalinyingrád-Königsberg vizein, de hátha elkalandoznak messzebb is), ami ugyan nyilvánvalóan nem ukrán drón, de megállásra szólítja fel a Marsal Vasziljevszkijt, elég, ha az egyik géppuska kezelőjének viszket az ujja és tüzet nyit. A tüzet viszonozni fogják, és ha épp tele vannak a gáztartályok, valószínűleg még a környéken sem marad semmi egy darabban, minek következtében Moszkva csodás casus bellit kap, összesen két ócska géppuska és pár pótolható személy élete árán.

Az eredeti Lusitaniát ennél kevesebbért süllyesztette el az U 20 német tengeralattjáró: eredetileg úgy volt, hogy fel fogják fegyverezni az óceánjárót és segédcirkálóként alkalmazza a brit flotta, de végül a felfegyverzés elmaradt, ellenben a Lusitania nem került le a brit hadiflotta lajstromáról. Hogy lehetett volna rajta fegyver és valószínűleg volt is rajta hadianyag? Attól még nem volt hadihajó. Ezzel szemben a Marsal Vasziljevszkij a géppuskák felszerelése óta hadihajónak minősül. Gyatrának, az tény: de hadihajónak.

Ne feledjük azt sem, hogy alig 13 napja adott le figyelmeztető lövést a La Manche-csatornában az orosz Admiral Grigorovics fregatt egy teljesen fegyvertelen brit jachtra a Wight-sziget és Normandia között, amiből nem lett incidens, de csak hajszál híján maradt el a válasz (főként azért, mert hirtelen senki sem tudta, ilyenkor miről van szó).

Úgy tűnik, az orosz haditengerészet megkapta a parancsot, hogy sürgősen pofoztassa fel magát bárkivel. Hogy aztán a pofont lehessen visszaadni.

Szele Tamás