Szele Tamás: Az „államcivilizáció”

Oroszországban az „államcivilizáció” fogalma olyan mint más országokban a hangya nemi szerve. Mindenki tudja, hogy létezik, de még senki se látta. Már legalább három és fél éve emlegetik ezt a valamit, ami elvileg megkülönbözteti az Oroszországi Föderációt a világ összes többi országától és államszövetségétől, de szabatos meghatározása még mindig nincs. Ami senkit sem zavar, hivatkoznak rá, dicsérik, magasztalják, igaz, hogy ők sem tudják, miről beszélnek, de hát végül is a kommunizmusról sem volt közelebbi elképzelésük és azzal is ugyanígy tettek.

Andrej Percev írása szerint, melyet az alábbiakban fogok bemutatni, most újabb fázisához érkezik az „államcivilizáció”, ugyanis eddig csak az egyetemistáknak kellett vizsgázni belőle – igen, tantárgy volt ez a valami, amiről senki sem tudja, hogy igazából micsoda, bár már köteteket írta róla össze! – de most már jó eséllyel majdnem mindenkinek számot kell majd adni államcivilizációs ismereteiről, hogy végre megvalósulhasson kínai mintára az orosz „állampolgári pontrendszer” is. Ez leginkább azt bizonyítja, hogy olyasmi, mint a marxizmus-leninizmus. Arról ugyanis az orosz népi bölcsesség már eldöntötte, miszerint művészet és nem tudomány. Azért nem tudomány – a régi vicc szerint – mert ha az lenne, előbb kutyákon, fehér egereken és tengerimalacokon próbálták volna ki, és csak utána jött volna az emberkísérlet. De lássuk, mit mond erről a Riddle: Russia hasábjain Percev, Oroszország egyik legalaposabb ismerője.

Andrej Loginov, a Humán Tudományok Orosz Állami Egyetemének rektora és az Orosz Történelmi Társaság (RIO) tagja javasolta, hogy vezessenek be rövid történelemtanfolyamokat a köztisztviselők és a kormánypárti média alkalmazottai számára. Az ötletet Szergej Nariskin, a RIO elnöke és a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója is támogatta. A javaslat tökéletesen illeszkedik abba a szélesebb körű, teljes körű ideológiai átnevelési tendenciába, amelyet a Szergej Kirijenko vezette politikai blokk folyamatosan alkalmaz.

2022 óta minden orosz elsőéves hallgató ki van téve ennek az ideológiai-patrióta indoktrinációnak: sikeresen le kell tegyék vizsgáikat a különös nevű „Az orosz államiság alapjai” (FRS) nevű tantárgyból. A tanfolyamot Andrej Polosin irányítása alatt dolgozták ki, aki Kirijenko közeli munkatársa, politikai technológus és a Roszatom korábbi vezető tisztségviselője, jelenleg pedig a RANEPA alrektoraként dolgozik. A hallgatóknak azt tanítják, hogy Oroszország egy „államcivilizáció”, és hogy a kollektivizmus, a közösségi szellem az állampolgárai meghatározó jellemzője. Az idősebb generációkat – érthető okokból – eddig kihagyták ebből a kampányból. Kirijenko csapata azonban már megkezdte az FRS rövidített változatainak bevezetését az állami vállalatok és a hatóságokhoz lojális nagyvállalatok alkalmazottai számára. 2027-től az orosz egyetemeken is bevezetnek egy minden hallgató számára kötelező közös társadalomtudományi és humán alapkurzust, amely az orosz történelem, az orosz államiság alapjai, a filozófia és az orosz nyelv tantárgyakat foglalja magában.

Most a RIO tisztviselői azt javasolják, hogy az ideologizált történelemoktatást az egyetemeken túlra is kiterjesszék. Vlagyimir Putyin, akit régóta foglalkoztat a történelem – vagy pontosabban annak „ultrapatriotikus” értelmezése –, valószínűleg örömmel fogadja majd a kezdeményezést. A politikai blokk pedig, ha megfelelő utasítást kap, készségesen vállalja majd a végrehajtását. A hatalmi vertikumban más személyiségek is biztosan előterjesztenek majd hasonló javaslatokat: tisztviselők és leendő ideológusok, mint például a Kovalcsuk testvérek és Nyikita Mihalkov filmrendező. Amíg Vlagyimir Putyin hatalmon marad, addig várhatóan tovább bővül az államtól függő társadalmi csoportokra gyakorolt ideológiai befolyás rendszere.

A putyinista „társadalommérnökök” majd bevonják ezeket a polgárokat a mindenféle kvázi-népszavazásokba, közösségi takarítási akciókba és személyzeti versenyekbe; a „mozgósítók” figyelemmel kísérik majd részvételüket a választásokon; a propagandakurzusok kidolgozói pedig folyamatosan bővítik majd hallgatóságukat soraikból válogatva.

Egyelőre a hatóságok csupán kísérleteznek az indoktrinációs tanfolyamok kiterjesztésével a felnőtt lakosságra. De az általános tendencia egyértelmű: a célközönségük tovább fog növekedni. Az ilyen programokban való részvétel valószínűleg csak névlegesen lesz önkéntes – például a karrierlehetőség köthető lesz a beiratkozáshoz. Egy hasonló dinamika már most is megfigyelhető a munkavállalók választásokon való részvételre való mozgósításában, valamint az Ukrajna elleni háború résztvevői számára szervezett, állítólag önkéntes adománygyűjtő kampányokban.

A felnőttképzési tanfolyamok megkönnyítenék a Kínai Népköztársaság rendszerét mintául vevő „társadalmi pontrendszer” bevezetését. Az állampolgárokat aszerint rangsorolhatnák, hogy beiratkoztak-e „hazafias tanfolyamokra”, és hogyan teljesítenek azokon, majd az eredménynek megfelelően jutalmaznák vagy korlátoznák őket.

Ugyanakkor Putyin és a belső hatalmi kör egy része számára az indoktrináció ideológiai dimenziója élvez elsőbbséget. A névleges „technokraták” – mint például Szergej Kirijenko vagy Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester – számára viszont a legfőbb cél inkább egy totális ellenőrzési rendszer kiépítése lehet. Ebből a szempontból a legfontosabb feladat a polgárok tömeges oktatásához és értékeléséhez szükséges infrastruktúra létrehozása. A tananyag ideológiai tartalmát szükség esetén felül lehetne vizsgálni, netán egy politikai átmenet vagy a prioritások változása esetén teljesen fel lehetne váltani egy másik programmal.

Lássuk, hogyan fog kinézni ugyanez a hadsereg állománya számára. Csütörtökön Vlagyimir Putyin javaslatot tett egy olyan oktatási program és személyzeti verseny létrehozására, amelyet az Ukrajna elleni háborúban részt vevő, egyetemi diplomával nem rendelkező személyeknek szánnak. Ugyanezen a reggelen Alekszandr Komisszarov, a RANEPA rektora – amely egyetem az elnöki adminisztráció személyzeti programjainak intézményi bázisaként szolgál – a Kommerszantban bejelentett egy új oktatási formát, amelyet külön ennek az állampolgári csoportnak találtak ki. Putyin nyilatkozata után azonban a cikk eltűnt az újság honlapjáról. A jelek szerint az elnök úgy döntött, hogy a program kizárólagos kezdeményezőjeként mutatkozik be.

A háború résztvevőinek rendezett „Hősök ideje” személyzeti verseny és tanfolyamrendszer kezdetben csak felsőfokú végzettséggel rendelkező katonai személyzet számára volt nyitott. Komisszarov megjegyzései alapján mostantól azok is jelentkezhetnek rá, akik nem rendelkeznek egyetemi diplomával. A RANEPA rektora megígérte, hogy a kiválasztási folyamaton sikeresen átesőket felveszik az akadémia alapképzési programjaiba, ahol három évig tanulhatnak.

Ez arra utal, hogy a Kreml politikai blokkja arra számít, hogy a „Hősök ideje” program a következő években is továbbra is finanszírozásban részesül. Ugyanakkor a kormány által javasolt és a parlament által jóváhagyott hároméves költségvetési terv csak 2027-ig biztosít forrásokat a program számára. Az új oktatási modell – amely gyakorlatilag a többségnek az első diplomát, egyes résztvevők esetében pedig másodikat jelenti – jelentősen nagyobb költségvetést igényel majd.

A program célközönségének bővítése olyan embereket vonzhat, akik korábban ki voltak zárva a „Hősök ideje” pályázati eljárásból: a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezőket. Ők alkotják az Ukrajna elleni háborúban részt vevők többségét. Hosszabb távon ez felkeltheti egyes leendő jelentkezők érdeklődését a szerződéses katonai szolgálat iránt. Ily módon az elnöki adminisztráción belüli politikai blokk hozzájárul a szerződéses toborzás problémájának megoldására irányuló törekvésekhez.

Ráadásul a verseny részvételi feltételeinek kiterjesztéséről szóló hír közvetlenül Vlagyimir Putyinnak szól – aki már támogatta az ötletet. Sőt, nyilvánosan a kezdeményezés „szerzőjévé” vált. Kirijenko és beosztottjai azt mutatják be az elnöknek, hogy készek kialakítani azt a „valódi, új, a lövészárkokból érkező elitet”, amelyről ő olyan gyakran és sokat beszél.

A „nagy politikai blokk” már régen kidolgozta saját megközelítését a katonai állomány előmenetelének terén: a valóban befolyásos pozíciókat az elit azon tagjai kapják meg, akik bejelentik, hogy háborúba mennek. Azoknak a lojális közepes és alacsony rangú tiszteknek, akik sikeresen teljesítették a személyzeti programok keretében zajló vizsgákat, az ifjúságpolitikával, a hazafias neveléssel vagy a biztonsági szolgálatokkal való együttműködéssel kapcsolatos pozíciókat kínálnak fel. Nyikita Gorelov, Szosznovka kisváros egykori vezetőjének nemrégiben a Zónában is bemutatott esete (leváltották a polgármesteri pozícióból, mikor kifogásolta a korrupciót) azt mutatja, hogy a lövészárkokból érkező igazi „veteránok” problémákat okozhatnak a hatalmi vertikumnak. Az ilyen katonák legalább három éven át tartó képzése és tesztelése csökkenti az ilyen esetek valószínűségét. A felsőfokú végzettséggel nem rendelkező háborús résztvevők toborzásával és képzésével a politikai blokk egyrészt eredményeket tud jelenteni Putyinnak, másrészt pedig a lövészárkok veteránjait hosszan tartó tesztelésnek és indoktrinációnak vetheti alá. Különösen fontos, hogy ugyanazokat a propagandakurzusokat kell majd elvégezniük az „orosz államiság alapjairól”, a történelemről és a filozófiáról, mint a ciivl kádereknek.

Hiba lenne azonban eltúlozni a valódi katonák hatalmi vertikumba való beilleszkedésének mértékét. A „Hősök ideje” új évfolyamára tervezett felvételi létszám mindössze 80 fő. Jelentős részük már rendelkezik egyetemi diplomával, míg egyesek kifejezetten a katonai szolgálatban álló elithez tartoznak. Ráadásul a program végzőseit elsősorban nem szövetségi, hanem regionális, sőt önkormányzati szervekhez nevezik ki. A hatalmi vertikum rendszere könnyedén be tud fogadni több tucatnyi volt katonát az adminisztratív rendszerbe, különösen előzetes kiválasztás és megfelelő képzés után.

A „Hősök ideje” program megőrzi opportunista, utánzó jellegét. Ez jóval kevésbé lehetőség a társadalmi felemelkedésre, mint inkább egy szűrő, amelyen keresztül a hatalmi vertikum rendszere kiválasztja azokat a személyeket, akik nem zavarják meg a szokásos működési módját, és nem vezetnek be új szabályokat és értelmezéseket, ahogyan azt Gorelov tette. A hároméves képzés a katonákat Kirijenko politikai blokkjának – amely vállalati szervezeti elvek szerint működik – tipikus pártfogoltjaivá teszi őket. Mindig a megadott forgatókönyveket fogják követni – ahogyan azt a polgári „Oroszország vezetői” program végzettjei már teszik is –, a bevált vezetési technikákat alkalmazzák, és a Kreml-programokban való továbbképzés felé orientálódnak.

Ennek a stratégiának logikus kiterjesztése az lenne, ha felsőfokú végzettséggel nem rendelkező oroszokat toboroznának a Kreml „polgári” személyzeti pályázataira, majd ugyanazon programok keretében képeznék őket. Ily módon a politikai blokk új, népszerűbb és tömegesebb képet mutathatna az elnöknek az ilyen programokról, miközben elkerülné a közigazgatási vertikálon belüli belső konfliktusok kockázatát, mint például a Gorelov-ügyet.

Nos, annyit tudok erről mondani, hogy Oroszországban élni – ha csak nem volt milliárdos az ember – eddig sem volt valami élvezet, ha meg milliárdos volt, állandóan az életét kellett féltenie, mert sok a magas ablak. Ha ezt most még „államcivilizációval” és „állampolgári pontrendszerrel” is súlyosbítják, tekintve, hogy a vodka ára is alaposan megemelkedett az utóbbi időben, várható, hogy az orosz nép vagy belepusztul ezekbe a nagy világjobbító változásokba, vegy fellázad ellenük és a saját kezébe veszi előbb a sorsát, aztán az urai nyakát. Esetleg elbujdosik a végtelen tajgába. Putyin is jobban tenné, ha nem ötletelne annyit, mert ennek most már rossz vége lesz. Előbb hadat üzent Ukrajnának, most meg pokollá fogja tenni a saját, a háború miatt nyomorgó népe életét is. Hátha ebbe a marhaságába most már csak belebukik.

Szele Tamás