Szele Tamás: Mahsa Amini emlékezete

Pontosan ma négy éve hunyt el Mahsa Amini, a fiatal kurd lány, akinek összesen annyi volt a vétke, hogy nem akarta egészen pontosan úgy viselni a hidzsábot, ahogy azt az „erkölcsrendőrség” emberei képzelték – agyonverték tehát, miután őrizetbe vették. Ez akkora felháborodást keltett az egész országban, hogy azonnal tömeges tiltakozások indultak, és Mahsa Amini tulajdonképpen a „Nő, élet, szabadság” mozgalom jelképe lett.

Erről emlékezik meg az Iran International, a mából visszatekintve az elmúlt négy évre, a mozgalmat és annak jelentőségét is értékelve – és ezt mutatom be én az alábbiakban, azonban saját megjegyzéseim kíséretében, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

Négy évvel azután, hogy Mahsa „Jina” Amini halála – aki Irán „erkölcsrendőrségének” őrizetében vesztette életét – kiváltotta a „Nő, Élet, Szabadság”-felkelést, azok a tinédzserek, akik a mártír lány nevét harci jelszóvá tették, továbbra is elnyomás közepette kellett éljenek és felnőjenek, ugyanakkor túlléptek a 2022 előtti Irán számos társadalmi és politikai korlátján.*

*Hozzá kell tennem, hogy az aznapi események – tehát a haláleset – miatt letartóztatták a történtekről tudósító két újságíró kolleginát, Niloufar Hamedit és Elahe Mohammadit is. Teherán hivatalos álláspontja szerint például Mahsa Amini haláláról nem is lett volna szabad beszámolni, sőt, a sajtó tudósítóinak tudnia kellett volna, miről nem írhatnak, minden előzetes értesítés nélkül. Több mint 300 iráni újságíró követelte annak a két kolleginának a szabadon bocsátását, akiket azért tartóztattak le, mert leleplezték a rendőri brutalitást, amelynek következtében Mahsa Amini „rossz hidzsábviselés” miatt meghalt. Az Ebrahim Raisi elnök kormánya alatt működő iráni tájékoztatási minisztérium és a közvetlenül Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek alárendelt és neki alárendelt IRGC hírszerző szervezet október 28-án közös nyilatkozatban azzal vádolta meg Niloufar Hamedit és Elahe Mohammadit, a szeptemberi tüntetések kezdete után napokkal letartóztatott két újságírónőt, hogy több külföldi ügynökség, köztük a CIA, az MI–6 és a Moszad számára kémkedtek. 17 hónap börtön után szabadultak, óvadék ellenében.

Azok a lányok, aki éppen a serdülőkorba léptek, amikor a „Nő, Élet, Szabadság” tüntetések megkezdődtek, most már a felnőttkor küszöbén állnak. Az elmúlt négy év része volt annak az időszaknak, amelyben kialakult a társadalomról, a kormányról és a szabadságról alkotott elképzelésük.

A fejkendőket elégető nők, a lakások ablakaiból éjszaka hallható jelszavak, az iskolákban és egyetemeken zajló tüntetések, a fiatalok, akik leütik a turbánokat a papok fejéről, és a biztonsági erőkkel szembeszálló tüntetők – mindezek azok az emlékek, amelyek ezt a generációt elkísérték a felnőttkorba.*

*Valóban: sok nő levette akkoriban a hidzsábot, mert bátor volt és sok imám levette a turbánját – mert gyáva volt.