Szele Tamás: Orbitális háború

Mikor szeptember 14-én az Egyesült Államok bejelentette, hogy műhold-védelmi fegyverrendszert telepített az űrbe, egy Föld körüli pályára, a világ kissé meglepődött – de nem vitte túlzásba. Ilyen eszközök – kísérleti stádiumban – már eddig is léteztek, viszont a mostani bejelentés az első, ami nyíltan jelzi, hogy használható, működő, rendszerbe állt űrfegyverek is vannak már. De mi ennek a nemzetközi jogi vonzata? Erről írta a Carnegie Alapítvány oldalán Chris O'Meara, aki a nemzetközi jog docense az Exeteri Egyetemen.

Lássuk tehát, miért figyelemre méltó az Egyesült Államok bejelentése az űrbe telepített fegyverekről?

Az, hogy működőképes fegyverek vannak az űrben, nem feltétlenül új vagy meglepő. Az olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, Kína és Oroszország már évtizedek óta fejlesztik és tesztelik a műholdellenes (ASAT) fegyvereket, beleértve azokat a rendszereket is, amelyek pályára állíthatóak. Újdonság azonban, hogy ez a nyilatkozat az első nyilvános beismerés arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államoknak van egy kifejezetten erre a célra tervezett, pályára állított űrfegyvere.

A múlt havi bejelentésében Troy Meink légierő-miniszter némi átláthatóságot biztosított a világűr egyre inkább militarizálódó jellegét és az ott kialakuló fegyverkezési verseny kilátásait illetően. „Fokozzuk a készenlétünket a meglévő fenyegetésekkel szemben: az Egyesült Államok rendelkezik pályán lévő űrellenőrző fegyverekkel, amelyek képesek megvédeni a közös erőket az ellenséges támadásoktól” – mondta Meink. Az űr általánosan elismert hadműveleti területnek számít, és az a tény, hogy egyes államok olyan ASAT-technológiákat fejlesztenek, amelyek képesek ellenfeleik műholdjainak működését megzavarni vagy azokat megsemmisíteni, – akár jó ez így, akár rossz – része az űrben zajló tevékenységeknek. Az űr militarizációja viszont továbbra is aggodalomra ad okot a különböző államok és az olyan nemzetközi szervezetek számára, mint az Egyesült Nemzetek.

Miért éppen most?

Úgy tűnik, hogy ez a bejelentés leginkább egy elrettentő jelzés, különösen az Egyesült Államok fő űrbeli ellenfelei, Kína és Oroszország számára, amelyek mindegyike ASAT-fegyverprogramokat fejleszt. A bejelentés ezért Amerika riválisainak viselkedésére adott, körültekintően megfontolt válaszként értelmezhető, amely egyszerűen csak elismeri, hogy mindhárom állam már régóta fejleszt ASAT-technológiákat, beleértve azokat is, amelyek pályára állíthatók. Az elrettentésen túlmenően az Egyesült Államok által ennek nyilvánosságra hozatalával biztosított korlátozott átláthatóságot úgy is lehet értelmezni, hogy stabilitást hoz egy egyre inkább vitatott területre. Néhányan azonban attól tartanak, hogy a bejelentés éppen ellenkezőleg, fokozza a feszültséget, mivel az űr militarizációja egyre inkább normalizálódik, ami arra készteti Kínát és Oroszországot, hogy bővítsék meglévő képességeiket az Egyesült Államok titkos technológiáinak ellensúlyozására. Más államok is követhetik a példát saját űrfegyvereik fejlesztésével és telepítésével, ami növeli az űrben történő térnyerés és fegyverkezési verseny kockázatát, ami mind az ott működő államok, mind a kereskedelmi szereplők számára hátrányos.

Milyen típusú fegyverekről van szó?

Katonai titkok estében a különböző államok általában nem fedik fel a lapjaikat, és Meink sem adott részleteket a fegyverek jellegéről, számáról és pályán való elhelyezkedéséről.

Ugyanakkor „űr-ellenőrző fegyverekről” beszélt, ami az Egyesült Államok azon törekvésére utal, hogy elérje és fenntartsa a „űrfölényt”, többek között az ASAT-technológiák alkalmazásával, amelyeket általában négy nagy kategóriába sorolnak. A technológiától függően a fegyvert a Földről (beleértve a szárazföldi, tengeri és légi platformokat) vagy az orbitális pályáról indíthatják, és felhasználható szárazföldi űrinfrastruktúra, például műholdas földi állomások ellen is.

Íme a négy kategória:

– Kinetikus fizikai ASAT-fegyverek, például műholdellenes rakéták vagy más, műholdak ellen irányuló fizikai-kinetikus támadási módszerek képességével ellátva(ilyenek például a lövedékek, a műholdakat megragadó robotkarok és a vegyi permetező eszközök)

– Nem kinetikus fizikai ASAT-fegyverek, beleértve a lézereket és a nagy teljesítményű mikrohullámokat

– Elektronikus ASAT-fegyverek, például zavaró eszközök, amelyek megzavarják a műholdakhoz és a tőlük érkező jelek átvitelét,valamint úgynevezett spoofing eszközök, amelyek képesek tetszés szerint meghamisítani ezeket a jeleket

– Az űrrendszerek elleni kibertámadások és azok eszközei

A szakértők úgy spekulálnak, hogy a Meink által említett „űr-elleőrző fegyverek” orbitális pályán keringő eszközök lehetnek, és valószínűleg inkább elektronikus hadviselési vagy rádiózavaró platformok, mintsem kinetikus és pusztító típusú fegyverek, bár az utóbbi lehetőséget sem lehet kizárni.

Hogyan reagáltak az Egyesült Államok ellenfelei?

Negatívan. Kína óva intett az űrben zajló fegyverkezési versenytől, Oroszország pedig kijelentette, hogy az űrnek fegyvermentesnek kell lennie. Oroszország emellett ismételten felszólított egy „jogilag kötelező erejű megállapodás” létrehozására, amely megakadályozná az űrobjektumok elleni erőszak alkalmazását. Az Egyesült Államok korábban kritizálta a kínai és orosz javaslatokat, amelyek egy, az űrben történő fegyverelhelyezést és -használatot tiltó külön szerződés megkötésére irányultak, mivel hiányoznak a hatékony eszközök a szerződés betartásának ellenőrzéséhez.

Ezekkel a válaszokkal Kína és Oroszország látszólag kiálltak az űrháború ellen. Azonban egy friss amerikai elemzés szerint mindkét állam továbbra is fejleszti saját űrfegyvereit, és a fenyegetés mértéke, összetettsége és agresszivitása egyre növekszik. Az űrszakértők egyetértenek abban, hogy Kína és Oroszország számos űrfegyver-képességet fejleszt, emellett más államok – például Irán, Észak-Korea, India, Izrael és néhány európai ország – is foglalkoznak ezzel, bár változó mértékben és alacsonyabb intenzitással. A legnagyobb aggodalmat Oroszország kelti, amely valószínűleg egy nukleáris űrfegyvert fejleszt. Ez rendkívül veszélyes fenyegetést jelentene mindannyiunk számára. Ennek megfelelően az űrkörnyezet egyre instabilabbá válik, és ez még azelőtt történik, hogy más feltörekvő technológiák – például az MI által működtetett autonóm űrrendszerek – is belépnének a képbe.

Mit mondtak az Egyesült Államok szövetségesei?

Nyilvánosan nagyon keveset – az Egyesült Királyság kivételével. Az Egyesült Államok bejelentését követően az Egyesült Királyság is megerősítette, hogy „képességeket fejleszt az orbitális háborúhoz”.

London bejelentette a Királyi Légierő egy olyan századának létrehozását is, amelynek feladata az Egyesült Királyság műholdainak védelme az ellenséges fenyegetésekkel szemben. 2023-ban Franciaország nyilvánosan kijelentette szándékát, hogy nagy teljesítményű lézerrel felszerelt műholdat épít és indít, így a jelek szerint az űr és az űrben található eszközök védelmének fontossága a közelmúlt és a jelen egyik központi témája lett. Érdemes lesz figyelni, hogy az Egyesült Államok más szövetségesei is követik-e ezt a példát.

A nemzetközi jog szerint törvényes-e, hogy az Egyesült Államok ASAT-fegyvereket telepítsen az űrbe?

Nem valószínű, hogy az Egyesült Államok pusztán az űrben elhelyezett fegyverek telepítésével megsértette volna a hatályos nemzetközi jogot. Viszont cselekedetének jogszerűsége végső soron attól függ, hogy miként használják azt a fegyvert.

A legfontosabb űrjogi megállapodás, az 1967. évi Külső Űr-szerződés IV. cikkelya kifejezetten tiltja nukleáris fegyverek és más tömegpusztító fegyverek pályára állítását, égitestekre való telepítését, illetve ilyen fegyverek bármilyen más módon történő elhelyezését a világűrben. A Hold és más égitestek a IV. cikk értelmében szintén teljes mértékben demilitarizáltak, és kizárólag békés célokra használhatóak. A nemzetközi jog azonban nem tiltja más típusú fegyverek használatát, beleértve a pályára állított hagyományos ASAT-fegyvereket is. A különböző államok ezeket a technológiákat felhasználhatják törvényes célokra, például a nemzetközi humanitárius joggal összhangban végrehajtott, szükséges és arányos önvédelmi cselekmények során.

Jelenleg hiányzik az ASAT-fegyverekre vonatkozó konkrét nemzetközi jogi szabályozás, bár igen dicséretes, folyamatban lévő multilaterális erőfeszítések folynak az űrben zajló fegyverkezési verseny megakadályozására. Az ENSZ Közgyűlése felszólította az összes államot, hogy kötelezzék el magukat a pusztító ASAT-rakéták tesztelésének elkerülésére, és több állam, köztük az Egyesült Államok, egyoldalúan beleegyezett ebbe. Az ASAT-fegyverek elhelyezésére és használatára vonatkozó multilaterális és általános tilalom – sőt, annak elfogadása és betartása – azonban a jelenlegi geopolitikai helyzetben valószínűtlen.

Multilaterális tilalom hiányában hogyan lehet korlátozni az ASAT-fegyverek használatát?

Egy multilaterális, ASAT-fegyverek ellenőrzéséről szóló szerződés hiányában is léteznek olyan nemzetközi jogi szabályrendszerek – amelyeket eredetileg nem a Föld légkörén túli alkalmazásra szántak –, de értelmezhetőek és alkalmazhatóak az űrre is. Ezek a jogi szabályozások magukban foglalják (de nem korlátozódnak rá) az erőalkalmazásra vonatkozó nemzetközi jogot (amely az ENSZ Alapokmányában gyökerezik) és a nemzetközi humanitárius jogot, amelyek korlátokat szabnak arra nézve, hogy a különböző államok mikor és hogyan támadhatnak meg jogszerűen műholdakat ASAT-technológiák alkalmazásával, beleértve az önvédelmet is.

Bár a jelenlegi amerikai kormányzat elutasítóan viszonyul a nemzetközi joghoz, az államok általában elfogadják, hogy az az űrben is érvényes. Az Egyesült Államok, a NATO és az EU szövetségesei korábban kifejezték elkötelezettségüket a felelősségteljes viselkedés, valamint az a nemzetközi joggal összhangban történő űrbeli cselekvés iránt. Tekintettel az űrkörnyezet egyedülálló jellegére és a műholdak modern társadalmak számára betöltött fontos szerepére, e szabályok betartása azt jelenti, hogy mindenféle ASAT-fegyver használata – még védekező katonai műveletek során is – szigorúan korlátozott lenne, sőt, az önvédelem legszélsőségesebb esetein kívül akár teljesen tiltottá is válhatna.

Az, hogy valaki fegyvert telepít az űrbe, még nem jelenti azt, hogy azt szabadon használhatja, a következmények figyelembevétele nélkül.

Miért olyan fontos az ASAT-fegyverek használatának korlátozása?

Taktikai szempontból az ASAT-fegyverekkel az ellenfél műholdjainak megtámadása jelentős katonai előnyt jelenthet bármely hadviselő fél számára konfliktus esetén. A modern hadseregek a harcok során nagymértékben támaszkodnak a műholdak által nyújtott szolgáltatásokra, így az ellenfél műholdjainak hatástalanítása azt az elképzelést tükrözi, hogy aki az űrben győz, az a Földön is győz.

Az ASAT-fegyverek használatának következményei azonban katasztrofálisak lehetnek az államok, a vállalatok és az egyének számára. Az ASAT-fegyverek (különösen a kinetikus típusúak) használatából származó potenciális űrszemét hihetetlenül hosszú ideig fennmaradhat, és veszélyt jelent minden más, pályán keringő műholdra. E műholdak közül sok a globális társadalmak és gazdaságok működésének alapját képezi. Vegyük például az amerikai GPS-t és annak megfelelőit. Bár sokan elsősorban a térképalkalmazásokban és a fitneszkövetőkben betöltött szerepére gondolnak, a GPS számos alapvető szolgáltatás működésének központi eleme, ideértve a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a bankrendszereket, az elektromos hálózatokat, a mentőszolgálatokat és még sok mást. Az űrben kialakuló konfliktus, amely akár csak ideiglenes GPS-zavarhoz is vezethet, ezért katasztrofális hatással járhat a civil lakosságra és az állami érdekekre, úgy a Földön, mind az űrben.

Éppen ezért az ASAT-fegyverek használata által okozott űrszemetet maga az Egyesült Államok is komoly aggodalomra okot adó tényezőnek nevezte, többek között egy 2021-es, vitatott orosz ASAT-rakétakísérletre adott válaszában. Ahogy az űr egyre zsúfoltabbá válik az államok és magánvállalkozások által pályára állított egyre több műhold miatt, az ASAT-fegyverek használatából fakadó, potenciálisan katasztrofális kockázat is megsokszorozódik. El kell kerülnünk, hogy az űr járhatatlanná váljon.

Hogyan kezeli a jog ezeket a kockázatokat?

A jog lehetővé teszi a különböző államok számára, hogy hatékonyan megvédjék magukat, de csak olyan korlátok között, amelyek megkövetelik tőlük, hogy számot adjanak azokról a következményekről, amelyek abból adódnak, hogy konfliktus során ellenségük műholdját megtámadják.

A műholdrendszerek ellen irányuló nem kinetikus módszereket – mint például a zavarás, a lézeres vakítás, a hamisítás és a korlátozott kiberoperációk – előnyben kell részesíteni a pusztító, kinetikus ASAT-fegyverek használatával szemben. Az utóbbi fegyvertípust általában kizárt lehetőségnek kell tekinteni az űrszemét és a polgári áldozatok kockázatának elkerülése érdekében. A földi célpontokat, például a műhold-irányító központokat is előnyben kell részesíteni a műholdak bármilyen típusú ASAT-fegyverrel történő megcélzásával szemben. Valóban, ahogyan a közelmúlt eseményei is mutatják, a támogató földi infrastruktúra elleni támadás éppoly hatékony lehet, mint maguknak a műholdaknak a közvetlen célba vétele, és elkerüli az űrben folytatott hadviselés kockázatait. Az űr és az űrből nyújtott szolgáltatások ilyen módon történő védelme mindannyiunk érdekeit szolgálja, beleértve az Egyesült Államok stratégiai érdekeit is.

Mire kell figyelni a közeljövőben?

Érdekes lesz figyelemmel kísérni más államok reakcióit, különösen, ha az amerikai bejelentés azokat arra ösztönzi, hogy kövessék a példáját, mert azt az űrben elhelyezett fegyverek további legitimálásaként értelmezik. A témával foglalkozó ENSZ-munkacsoport következő ülését novemberre tervezik, és akkor dől el, hogy ez és más multilaterális fegyverkorlátozási erőfeszítések képesek-e előrelépést elérni, és lépést tartani a jelenleg tapasztalható gyors technológiai fejlődéssel.

Az is figyelemre méltó lesz, hogy a visszafogottságra irányuló törekvés kiterjed-e a szokásos szakértői csoportokon túlra, és további átláthatóságot hoz-e az államok intézkedései számára. Talán Meink bejelentése rávilágíthat ezeknek a fegyvereknek a létezésére és képességeire, valamint azokra a potenciálisan katasztrofális veszélyekre, amelyeket a Földre, mindennapi életünkre jelentenek. Reméljük, hogy ez az újbóli figyelem ösztönözni fogja a tartalmas és hatékony szabályozás kidolgozását, valamint az államok (újbóli) elköteleződését a felelősségteljes viselkedés mellett az űrben.

Összegezve: az ASAT-fegyverek csak a műholdakra veszélyesek, de azokra nagyon, mert ezek az eszközök teljesen védtelenek. A hiányuk azonban országokat dönthet romba anélkül, hogy az illető állam területét fizikai támadás érné – elég csak lehetetlenné tenni számára a kommunikációt. A földi lakosságra és létesítményekre

is veszélyes űrfegyverek ugyan lehetségesek, de egyelőre nincs tudomásunk ezek fejlesztéséről, még kísérleti szinten sem.

Az ASAT-fegyverek léte arra is komoly figyelmeztetés, hogy a technikai civilizáció sokkal könnyebben sebezhető, mint azt általában gondolnánk – és nélküle már nem vagyunk képesek fennmaradni.

Szele Tamás