Az egész egy viszonylag ártatlan borzalommal kezdődött. Amolyan hétköznapi horrorral. Olvasgatok majd’ két hete,

Hogy a végén kezdjem: nagyon, de nagyon rossz ötletnek találom a 2006-os események megfilmesítését, bármely mozgóképes műfajban. Ez tipikusan olyan téma, amiből jól nem lehet kijönni, sikeres csak oly módon lehet, hogy azt a stáb minden tagja megbánja, lehet, utólag még le is akarja majd tagadni, hogy részt vett a forgatásban. Ha teheti: le is fogja.

Most kicsit komolyabb témáról lesz szó, nem lesz rövid az írás, sőt, jogászkodni is fogunk, előre szólok: akinek nem kenyere az ilyesmi, itt hagyja abba az olvasást és ne hozzászólásban panaszkodjon, hogy „túl hosszú”, „nekem erre nincs időm, mondd el egy mondatban”, ugyanis nekem meg arra nincs időm, hogy mindenkinek egyenként elmondjam.

Ezt most anélkül írom, hogy bármit hozzánéznék. Nem a Malom, elvégre. Nem kell pontosnak lennem, bőven elég az érzékelés és érzékeltetés.

Lassan már fel sem figyel az ember a laposföldesek okosságaira, a chemtrail lejárt lemez, a mai konteópiacon egy, csak egy márka uralkodik: Qanon, de az legalább minden korábbit magába olvasztott, ha születik is új összeesküvés-elmélet, már az ő égisze alatt terjed. Mint az égő hó.

„Ismerd meg önmagad” – ez nem azt jelenti, hogy: Figyeld meg önmagad.