Ha már elkezdtünk foglalkozni ezeken a hasábokon a Mi Hazánk március 15-re tervezett tüntetésével, folytassuk is, mert fokozódik a helyzet, ha nem is nemzetközi, ellenben kifejezetten nemzetinek mondható. Eljutottunk odáig, hogy a párt ultimátumot adott a kormánynak.

Tulajdonképpen nem nagy eset, és a mindannyiunkban élő Thyl Ulenspiegel vagy Naszreddin Hodzsa jókat is mosolyog a történteken. Pedig egészen komolyan elküldték a búsba jó páran a miniszterelnököt a saját Facebook-oldalán.

Az „Az arisztokrácia végtelen magányossága”. Majdnem kész lett, a Facebookon, amikor jött egy két másodperces áramszünet. És így nincs. Felfogható intelemnek, hogy csináljam a dolgom, és ne ilyen szarságokkal foglalkozzak. Napi hírek kommentálásával, saját magam ismételgetésével.

Budapesten a Farsang és a báli szezon után nem sokat kell várni a tüntetési szezonra, aminek történelmi okai vannak: március 15-e egy olyan nemzeti ünnepünk, amelyen sikeres népi megmozdulásra emlékezünk meg, bár az senkinek sem jut eszébe, mikor ezeket a pártrendezvényeket szervezi, hogy Petőfi sikerét azóta sem ismételték meg.

Fel fogok hagyni a járványkövetéssel, legalábbis most ezt gondolom. Nyugodtan összegezhetném – valamelyes ráció imitálásával – az eddigieket, de ne aggódjanak, eszemben sincs.

Lezárások ide vagy oda: csata lesz. Akkor is lesz, ha eső lesz. Ez már biztos. Mégpedig Mogyoródon lesz a csata, amit rövidesen a sajtóban folytatunk, én a magam részéről már fenem is a rozsdás fringiámat (tényleg van és tényleg rozsdás). Még Hungaroring is lesz benne. Meg Aquaréna. Azok nélkül nincs Árpád-kori ütközet, egyezzünk meg.

„7269 az új fertőzöttek száma, ezzel a járvány kezdete óta összesen 459 816 főre nőtt az azonosított fertőzöttek száma.” (Origo)

„Páratlan rézkori aranylelet-együttest fedeztek fel Borsodban” – írja az Origo. Ez esetben teljesen érdektelen, hogy ki írja és hol, írhatta volna bárki bárhol, mi több, az én életemben bármikor. Ékes példája, hogy „rendszerváltozás” ide, „rendszerváltozás” oda, mit se változott a történelemtanítás.

A cím arra utal, hogy ma a kapkodás egy minősített esetét fogom bemutatni, éspedig oltásügyben. Ezekben a napokban sajnos okosabb, ha közérdekű témákkal foglalkozunk, fontosabb is, ez nem a külpolitikai elemzések ideje (pedig pár napja félig készen áll egy a fejemben a Fidesz várható diplomáciai pálfordulásairól), most a tömeges oltás fontosabb.

Ki nyerte meg a vietnami háborút? Nem is olyan egyszerű a kérdés. Tulajdonképpen nem Észak és nem Dél, nem Moszkva, nem Washington és nem is Peking, sőt, nem is Hanoi. A vietnami háborút Henry Kissinger nyerte meg, és mindenki azt tette – akaratán kívül is – amit ő eltervezett.

–

A tegnapi nap híre kétségtelenül a Fidesz képviselőcsoportjának kilépése volt az Európai Néppárt EP-frakciójából, ezt lehetne akár hetekig is elemezni, de nincs rá idő és terjedelem, mert a mai nap híre ennél fontosabb: újból lezárják az országot.

„Varga Judit: Amíg Európa történelme legnagyobb kihívásával áll szemben, addig a Néppárt kizárósdival van elfoglalva”, mondta szerdán ez a sokoldalú, egzotikus bombázó, minden fideszesek erotikus álmának epicentruma (Origo).

Akkor hát megtörtént, amire már évek óta számítottunk, de még tegnapelőtt sem hittünk igazán a bekövetkeztében: ma délelőtt Orbán Viktor levélben értesítette a néppárt frakcióvezetőjét, Manfred Webert, hogy a Fidesz EP-képviselői kilépnek az Európai Néppárt frakciójából.

A téves konklúziólevonásnak tökéletes példája a most zajló vakcinázás.

Donald Trump rövid időre megjelent a háromdimenziós és reális világban, közölte, hogy nem áll szándékában tönkretenni a Republikánus Pártot, aminek a republikánusok köszönték szépen, örültek, ellenben azt is közölte, hogy szándékában áll vezetni azt – és ennek már nem örültek annyira.

Az alapprobléma – e világ és minden más világ alapproblémája, bár növekvő mértékben – a megalkuvás problémája. Hogy mennyire pacifista az ember, vagy mennyire pacifikus, azaz meddig hajlandó elmenni az engedmények terén.

Mi itt csak bambulunk bele a világba, közben meg a kormány olyan bűvészmutatványt hajtott végre, akkora varázslatot, amekkorára az Ezeregyéjszaka óta nem volt példa – tudniillik egy tollvonással levitte Debrecenbe a budapesti velodromot.

Réges-régi ismerőst veszünk ma elő, drága, öreg barátot – mindenesetre tényleg sok pénzünkbe került már, magam is írtam az ügyről, előbb három éve, aztán két éve, az egyik írás a Zóna törölt anyagai közé került, a másikból viszont rekonstruálható a történet, lépésről lépésre, és ez most fontos lesz nekünk: ma az egyiptomi vagonokkal fogunk foglalkozni.

Vagy rémvélemény, ha már hír nem lehet. Dilettáns okoskodás.