„There is no business like the show business” – mondják Hollywoodban vagy a Broadway színházaiban, és nagyon igazuk van, akkor is, ha ezt a közmondást lehetetlenség volna tisztességesen magyarra fordítani a szójáték miatt. Hogy ez miért pont az oltatlansági igazolványról jut az ember eszébe? Oka van annak.

Tegnap rám pirítottak. Mekkora baromság kiragadni a Biblia pedofiliát, homoszexualitást (stílszerűen szodómiát), bigámiát, vérfertőzést leíró részeit, holott a mózesi törvények...

Csak nem nyugszik a magyar kormányfő, kezdenek olyan hiperaktív periódusai lenni, amik korábban kizárólag Kövér Lászlóra voltak jellemzőek: aztán majd a mániás-euforikus állapotot persze depresszió váltja, de hát így jár, ha nem szedi a porokat, amiket a doktor úr írt.

– Mit rejtegetsz a pad alatt, te kis haszontalan?

Azt, hogy nálunk bolond világ járja, tudjuk jól: de bolond a világ a Föld kerekén mindenütt. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, be kell mutatnom a krími öltönyös vízimentőket, mert az ő esetük mutatja be leginkább, milyen irányba kezd megbolondulni ez az egész sárgolyó.

Nézegetem itt a magyar jobboldali sajtó állapotát, és hümmögök. Az egy dolog, hogy nem értünk egyet szinte semmiben sem: az természetes. Az lenne baj, ha egyetértenénk, és ez nem is a jobboldaliság miatt van így. De azokat a szakmai Csimborasszókat, amiket nap nap után meghódítanak, nem hagyhatom szó nélkül.

Mindenki a botrányos tegnapi törvényhozási tragikomédiáról beszél, ami álszent szemforgatással tiporja sárba minden szexuális kisebbség jogait, mintegy mellesleg, gyermekvédelemnek álcázva az uszítást és ez így is helyes – legalább beszéljünk róla, mást úgysem nagyon tehetünk.

Minden érzi a vihar közeledtét, írná Mikszáth (és nem Akutagava Rjúnoszuke, akitől a címet kölcsönöztem). A NATO Kínának, Kína a NATO-nak üzenget, meg-megszólal Németország is, Biden meg Putyin pedig Genfbe készül a holnapi csúcstalálkozónak nevezett dicsőséges csihi-puhira.

Az ember csupán azokat az eszméket hirdeti és tükrözi vissza, amelyek korának eszméi és tévedései. (Eliphas Lévi)

Nyugalom, nem őrültem meg. Van ugyan a történetben olyan, akinek elment a szépesze, de az nem én vagyok. Én is sajnálom a közönséget ezzel a tébolyult históriával untatni, de sajnos kénytelen vagyok rá – és talán az olvasóim számára is tanulságos lehet.

Na, csak gyorsan valamit. Hogy még élek, és ne aggódjanak, illetve ne reménykedjenek, ki-ki a maga belső képére vagy belső képe ellenére.

Na, csak gyorsan valamit. Hogy még élek, és ne aggódjanak, illetve ne reménykedjenek, ki-ki a maga belső képére vagy belső képe ellenére.

Orbán Viktor most azt találta mondani, hogy „a migráció eleve filozófiailag rossz dolog. Nincs jó migráció, csak rossz migráció van. A migráció mindig arról szól, hogy az ember megszületik valahova a Jóisten rendelése szerint, és azon a helyen, ahova született, nem tud boldogulni. És úgy dönt, hogy miután ott nem tud elérni egy olyan életet, amit magának szeretne, ezért felkerekedik, és onnan elme

A „független” Habony irigylése („nem az órát irigylem én tőle, hanem a függetlenséget”), egy új „agrár és gazdasági” (sic!) „néppárt”, ami 2026-ra kormányon (sic!) lesz, addigra az USA szétesik (sic! nem is tudom, hány felkiáltójelet tegyek a végére), Izrael jövője is kérdéses (addigra, már a „sic”-et sem írom le, mert unalmas), és ez lesz a „mérleg nyelve”, két kedves (tényleg kedves) ismerősöm m

Milyen gyönge az erős ember, amikor nevetségesnek érzi magát! (Giovannino Guareschi)

Kicsit nem vagyok, és van itt minden. Jót teszek az ellenzéknek, így vagy úgy.

Számomra fontos, mindenki más számára kevésbé lényeges dolgot kell bejelentenem úgy is, mint a Zóna főszerkesztőjének: egy hét szabadságra megyek a lappal együtt. Írni vagy fogok, vagy nem, azért a hírektől nem szakadok el teljesen, de kerülném a munkát, mint egy meggazdagodott reb Tevje.

Mindig mondtam, hogy a kormánymédia három legfőbb baja a megfelelési kényszer, a szakmai képzés hiánya és a nagyon rossz kommunikációs csatornák, így alakulhatott ki az a különös helyzet, hogy a Pesti Srácoknak elfelejtettek szólni, miszerint Magyarországnak van külpolitikája, diplomáciája is.

Mostanság mifelénk mindenki sinológus, vagy iszlám-szakértő, esetleg mindkettő egyszerre, mindenki olyan nagyon ért a Kelethez, hogy majd’ elsül a feje, persze ez természetes is lenne Vámbéry Ármin, Ligeti Lajos, Csongor Barnabás és Germanus Gyula hazájában.

Nehéz helyzetben van a krónikás olyankor, mikor arról kellene írnia, amiről nem tudhat túl sokat – nem is szabad neki tudnia, de be kell számolni mégis a hírről, miszerint Magyarországon terrorcselekmény előkészülete miatt vettek őrizetbe egy magát iszlamistának valló férfit.