Kultúra

Nem kevés problémát vet fel a mesterséges intelligencia betörése a mindennapi életbe, ha mind fel akarnám sorolni, kötet lenne belőle (jövőre esetleg egész könyvtár is). Most elég, ha a deepfake pornóval foglalkozunk, aminek több formája van, a leggyakoribb az, hogy egy ismert ember arcát MI segítségével pornográf képre simítják. És a dolgok természetéből következik, hogy ez többnyire hölgyekkel f

Épp a minap jutott eszembe kamaszkorom egyik kedves olvasmánya, a Szibériai garnizon Markovits Rodiontól. Amúgy is annyi orosz dologgal foglalkozom nap, mint nap, hogy néha már azon kapom magamat: ha nem is Puskin, de Szorokin nyelvén káromkodok. Hát vegyük elő, lássuk, hogyan öregedett ez az olvasmány nálam negyven év alatt. Jelentem: jól.

Sok mindent sikerült elfoglalnia és lerombolnia a putyini rendszernek, de az orosz kultúrát még nem teljesen. Harcol vele, küzd, mint malac a jégen, de még nem sikerült teljesen megzaboláznia. Talán majd most, bár nem jósolok nagy jövőt az új kultúrpolitikai modellnek, melynek dokumentációját a Hodorkovszkij által támogatott Dossier Centernek sikerült megszereznie.

Még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy tele van kollaboránsokkal és önjelölt evangelizátorokkal. A legnagyobb baj a színlelés és az elvárások, amelyek mindezek mögött állnak.

A Donald Trump elleni sikertelen merénylet online következményei tegnap még komikusak voltak, jót lehetett nevetni a vadul elburjánzó konteókon, ma már komolyabbra fordult a helyzet: megjelentek az illegális, ám fegyveres alakulatok is az esemény alkalmából és vad toborzásba kezdtek. A helyzetet a WIRED magazin alapján mutatom be.

Mikor tegnap megtudtam, hogy Donald Trump ellen merényletet kíséreltek meg, de csak a füle sérült, két dologban voltam teljesen biztos. Az egyik az, miszerint most már 90 százalékos az esélye a választási győzelemre, ha nem tesz valami minősíthetetlent, ő a következő amerikai elnök. A másik meg az volt, hogy azonnal el fog szabadulni a konteós pokol, és mindenki halálosan biztosan fog tudni minden

Aki úgy érzi, hogy az Ukrajnában zajló teljes körű orosz megszállás képei valamiféle posztapokaliptikus filmre emlékeztetik, nem téved nagyot: ez valóban Mad Max világa, főleg azért, mert mindkét félnek folyamatosan improvizálnia kell a haditechnikai eszközök terén. Sok mindenről, ami új, kiderült, hogy használhatatlan, más, régi dolgok meg máig hasznosak. És ennek az ellenkezőjére is van példa.

Ilyen sem volt még a Zónán: „lírai” rovatunk következik. Azért nem véletlenül van ott az az idézőjel, majd meglátják, helye van annak. De elöljáróban pár szót arról, miszerint az orosz nemzet világtörténelmi szerepe még nem eldöntött, valószínűleg nem jelentősebbek más nemzeteknél, de azt mától senki sem vitathatja, hogy Minden Trollok Örökös Királya (vagy cárja) orosz, és Andrej Zaharovnak hívják

Ma többek között uniós választások is zajlanak Európában, tehát érdemes eltöprengeni azon, mi is ennek a tétje azon kívül, hogy legyen képviseletünk Brüsszelben (az azért mindenképpen lesz, csak az a kérdés, hogy miféle) és annak legyen szavazati joga is (erre viszont nem vennék mérget, mármint arra, hogy lesz). De hogyan látja a helyzetet Dimitar Bechev, a Carnegie Europe vezető munkatársa, ahol

Mottó: „Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.”

Ma tőlem szokatlan módon pikáns témáról lesz szó, de higgyék el nekem, a probléma komoly. A mesterséges intelligenciáról lesz szó, amivel remekül bevásárolt a világ: először a grafikusok kezdték el félteni a munkájukat tőle, aztán a zenészek, utána mi, újságírók is, végül már ott tartunk, hogy – a prostituáltak is tiltakoznak a gépi konkurencia ellen.

Erdő szélén, egy kis házban élt egyszer egy remete: unalmában, magányában született egy gyereke.

Engedjék meg, hogy kajánul mosolyogjak. Azt ugyan nem gondoltam volna, hogy pont ez a hír fog még napokig fejlődni, ebben a jelentéktelen ügyben indul meg az adok-kapok, ezt a bolhát kezdik elefánttá pumpálni, de kérem, ha ez van, ezzel foglalkozunk.

Így jár, aki túl sikeresen jósolgat, pont így, ahogy én: tegnap már viszonylag pontosan leírtam előre, milyen enyhítések bejelentése várható ma (mondjuk azt is melléírtam, miért), milyen feltételhez fogják kötni, ma már csak ismétlő foglalkozást lehetne tartani ebből a témából, mert szó szerint bevált a jóslat.

Azt hiszem, reménytelenül kezdek megöregedni. Harminc évvel ezelőtt voltam utoljára igazi házibuliban, és az sem sikerült a legjobban: a társaság ugyan kiváló volt, az akkori újságíró-főiskolai évfolyam, csak az egyik ifjú hölgynek támadt egy olyan bohókás ötlete, miszerint kipróbálja az akkor divatba jött könnygáz-spray élettani hatásait a zárt szobában.

–