Elemzés

A Moltbook nem a vég, még csak nem is a vég kezdete, sőt, a kezdet végének sem mondanám. Ez valami, és megy valahova. Hogy hova, azt még majd meglátjuk. De érdemes odafigyelni rá.

Nézetem szerint nem lesz polgárháború az Egyesült Államokban, már csak azért sem, mert ahhoz ellenség is kéne. És ha az ICE lenne ez az ellenség, ha nekik jutna ez a szerep, a másik félnek már nyert ügye is van. Az első sorozattól a világnak szaladnak.

Ilyen az orosz béke és ilyenek az orosz békeküldöttségek. Megérdemlik ellenfélnek Budanovot.

Chișinău Nyugatnak tart, Bukarest tétovázva bár, de szintén arra igyekezne, Budapesten meg keresik az iránytűt is, a térképet is.

Remélem, megépül a Trump-diadalív, de kérném, hogy emeljenek mellé egy piramist QAnonnak és álljon velük szemben az Epstein-obeliszk. Így lenne teljes a washingtoni városkép.

Ez Zhang Youxia kegyvesztettségének rövid magyarázata.

Van egy olyan érzésem, hogy Donald Trumpnak nincs semmi szüksége ellenségekre. Egyedül is képes tönkretenni az Amerikai Egyesült Államokat, Peking és Moszkva minden beavatkozása nélkül.

Ha valaki legalább kicsit is ismeri a Balkánt, nem csodálkozik az ottani korrupcióról érkező híreken. Legyen szó bármelyik balkáni országról, a korrupció arrafelé nem bűncselekmény, hanem népi tánc, pontos koreográfiával, vagy még inkább környezeti adottság és az éghajlat szerves része. De az azért mégis meglepő, hogy Albániában sikerült korrumpálni egy mesterséges intelligenciát is. Ezt nyugodtan

Az orosz hadiflotta tehát hosszú távon menthetetlen. De talán nem is lenne érdemes megmenteni – jobb helyen lenne ott, ahová a Kígyó-sziget védői küldték. Előbb-utóbb oda is kerül.

Minden politikus legkéjesebb álma teljesül: tetszés szerinti számú, fáradhatatlan, (majdnem) ingyen dolgozó propagandistához jutnak. Kérdés azonban, hogy az MI-rajok világában meddig lehet hiteles bármely szavazás, meddig maradhat fenn egyáltalán a demokrácia?

Mind villoghat Putyin a sosemlesz „hiperszonikus” Burevesztnyikjével, Trump meg az Aranyflottájával, ha Kína módszerei – és emberei – ott lesznek mindenhol a világ kerekén. A két előbbi sok mindent meg tudhat hódítani, de Kína nélkül nem bírnak majd semmit megtartani.

A Béketanács nem egyéb, mint egy csapda, melyet azonban Trump nem okvetlenül az ellenségeinek, hanem sokkal inkább a barátainak állított.

A grönlandi jégmezők lovagja (vagy inkább tolvaja?), a „Béketanács” alapítója, a Büntetővámok Atyja kisgyermekeket csukat le, aztán elvárja, hogy a világ csodálja őt és boruljon lábai elé, önként és dalolva, majd halmozza el királyi ajándékokkal hálából jótéteményeiért.

Körülbelül így fog kinézni a jövő, ha Trump folytatja a globális őrjöngést. Ha belenéznénk, sok szépet láthatnánk, de keveset tudnánk kiolvasni belőle. Kínaiul lenne írva.

Maradjunk annyiban, hogy Trump ma azt mondta: semmiképen sem akarja Grönlandot erőszakkal megszerezni, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok megkapja a sziget tulajdonjogát.

Kínában csökken a népesség, mert nem alapítanak családot az emberek, de azért nem alapítanak családot, mert csökken a népesség és nem érzik a jövőjüket biztonságban. Csoda lesz, ha ebből a spirálból Kína valahogy kievickél.

A varázsló elveszítette pálcáját, Robin Hood a hírnevét, Bongino a hitelét.

Lám, nem csak papírtigris létezik, hanem papírmedve is. Sőt, előre látom a papírsas és a papírsárkány hanyatlását úgyszintén.

Ennyit tudunk ma a gyászoló, vérző Iránban történtekről. Ahol a cinikus hatalom már nem csak tömegeket gyilkol meg, de még áldozatainak holttestét sem tiszteli.

Száz szónak is egy a vége: a petíció jó szándéka vitathatatlan, indulata derék és becsületes. Csak épp nem így és nem ennyire karikacsapás-szerűen kell és lehet megoldani a magyar sajtó létező és vitathatatlan problémáit.