#Kína

Mind villoghat Putyin a sosemlesz „hiperszonikus” Burevesztnyikjével, Trump meg az Aranyflottájával, ha Kína módszerei – és emberei – ott lesznek mindenhol a világ kerekén. A két előbbi sok mindent meg tudhat hódítani, de Kína nélkül nem bírnak majd semmit megtartani.

Körülbelül így fog kinézni a jövő, ha Trump folytatja a globális őrjöngést. Ha belenéznénk, sok szépet láthatnánk, de keveset tudnánk kiolvasni belőle. Kínaiul lenne írva.

Kínában csökken a népesség, mert nem alapítanak családot az emberek, de azért nem alapítanak családot, mert csökken a népesség és nem érzik a jövőjüket biztonságban. Csoda lesz, ha ebből a spirálból Kína valahogy kievickél.

Good news – no news, kérem. Reméljük, holnapra már okosabbak leszünk.

Sok háborúban győzhet Donald Trump, akár száz csatán is, de mind közül ez a leggyalázatosabb – és ebben lehet a legkönnyebb a diadala.

A kínai helyzet kétségbeejtő. Rossz a nőknek, de nem jó a férfiaknak sem. Bár az ország jövője szempontjából a legpocsékabb.

Vagyis most moszkvai hírek következnek. Csak nem egészen a címben szereplő orgánumból, mert annak a mai számából nem sokat tudnánk meg: olyan óvatosak lettek, hogy a vezető hírük az, miszerint ma lenne száz éves a csodálatos táncosnő, Maja Pliszeckaja. Csak hát ennél aktuálisabb dolgokkal foglalkozik Oroszországgal kapcsolatban a Jamestown Alapítvány.

Meglehetősen borúlátó elemzést adott ki a CEPA, vagyis az Európai Politikai Elemzések Központja a jelenlegi geopolitikai helyzetről, melyet nemes egyszerűséggel csak „a stratégiai verseny korának” nevezett el. A rövid jelentés lényegében véve azt összegzi, mi a teendője az európai, amerikai és japán társadalmaknak, hogy megőrizhessék ebben az időszakban szabadságukat és függetlenségüket a feltörek

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Aki azt hiszi, hogy manapság nincs rabszolgaság, vagy ha van is, az a fejlett országok polgárait nem fenyegeti, hatalmasat téved. Csalás révén bárki a modern rabszolgakereskedők markába kerülhet, akik aztán őt kényszerítik szélhámosságra – sok milliárd dolláros üzletág ez, amit a Meduza beszámolója alapján mutatok be.

Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini

Nagy dolgok várhatóak az Arktiszon – hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogy olvad a jégsapka, egyre több vízterület válik hajózhatóvá, egyre több tengerfenéki zóna kutathatóvá, de az Oroszországi Föderáció egyenesen hatalmas terveket dédelget ezzel az övezettel kapcsolatban, melyre természetesen teljesen rá akarja tenni a kezét. Hogy aztán miket is terveznek Moszkvában a sarkvidékre, azt a Ja

A Meduza és a Der Spiegel érdekes elemzést adott közzé: ha annak idején, még a kilencvenes években felveszik Oroszországot a NATO-ba, most finoman szólva is másként nézne ki a világ politikai térképe. Lássuk először, mit mond a cikk.

A világ most – teljes joggal – az ukrajnai fejleményekre figyel, holott nagyon érdekes dolgok zajlanak a posztszovjet térség más területein, például a Kaukázusban is. Röviden szólva, úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok lenyúlta a Zangezur-folyosót, és ezt Moszkvának tétlenül kell néznie, ha jót akar – igaz, Teheránnak még lehet pár szava az amerikai befolyás növekedéséhez a térségben.

Ez az írás egy több részes sorozat első fejezete, amely arról szól, hogy a világ vezető autokratái – ne szépítsük a dolgot – csúnyán öregszenek. Öregedhetnének ugyan szépen is ennyi erővel, de hát az autokrácia természetéből fakad, hogy minden potenciális utódot el kell pusztítania az uralkodónak, míg csak képes kézben tartani a hatalmat, különben vége. Kezdjük a helyzet elemzését Kínával, a Meduz

Nyugalom, nem a történelmi személyről, Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecovról van szó, akinek ugyan kalandos volt az élete, de ágyban halt meg, párnák között, és egy darabban temették el még 1976-ban. Most a róla elnevezett, legendás repülőgép-hordozót fogják szétbontani, ugyanis a javítások már többe kezdenek kerülni a hajón, mint egy új hordozó építése.

Két hete írtam itt arról, hogy hatalmi háromszög kezd kialakulni a Kaukázusban, bár inkább sokszögről van szó, most annyit kell hozzátennem, miszerint a kaszpi térség is forrong és parázslik. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a magyar külpolitikára nézvést, de ezzel majd később foglalkozzunk, egyelőre lássuk a Jamestown Intézet tanulmánya nyomán, mit tudunk.

Az Egyesült Államok Be- jobban mondva Kivándorlási Hivatala egyre embertelenebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy teljesítse Donald Trump ostoba választási ígéretét, mely szerint megtisztítja az USA-t a bevándorlóktól.

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét, sőt valószínűleg egész évadot betöltő, ami sokat árthat az Oroszországi Föderáció világhatalmi ambícióinak – és még a legjobb esetben is kompromisszumokra fogja kényszeríteni Moszkvát. Lássuk a helyzet elemzését részben a Riddle: Russia, részben a tegnapi hírek alapján.