Ha választanom kéne, melyik országban reménytelenebb a helyzet: Afganisztánban, Pakisztánban, Ghánában, Szudánban vagy az Oroszországi Föderációban – nem tudnék dönteni.

Afganisztánban és Pakisztánban soha, azaz soha nem lesz béke.

Egyszer minden a helyére fog kerülni, még ebben a Transznisztria nevű, nagyon rossz állapotban lévő sufniban is. De hogy mikor lesz ez az egyszer? Talán a háború után. És hogy az mikor lesz? Azt csak a Jóisten tudja.

Persze ha nem drónról van szó, hanem repülő szőnyegről, az sok mindent megmagyaráz. Azt valóban nem látja a radar, nincs szüksége üzemanyagra, nesztelenül repül, hiszen nincs hajtóműve, végtelen a hatósugara és ebben az egy esetben még talán a török eredet is elfogadható. Nagy kár, hogy ilyen csak a mesében van.

A legjobb módja az energiaháború elkerülésének, ha magát a háborút kerüljük el – de épp Ukrajna esete bizonyítja, hogy egy fegyveres konfliktust nem képes csak a védekező fél elhárítani, békés magatartásával. Ha nem rendelkezik megfelelő elrettentő erővel, az agresszor mindenképpen meg fogja támadni, és máris kész a baj.

Senkit sem lehet kétszer megbüntetni ugyanazért: kivéve persze, ha Donald Trump és a CBP úgy akarja. Kíváncsi vagyok, mikor legalizálja majd az elnök a hullarablást is vagy mikor üzen hadat valamelyik közép-amerikai államnak az utólag kiszabott bírságok be nem fizetése miatt. Az ugyanis már valóban fegyveres rablás volna.

Akár Vance lesz elnökjelölt Trump után, akár Rubio, Trumptól kitelik, hogy még ezt az egyszerű „fej vagy írás” játékot is kihozza egy alkotmány-módosítással „x”-re. Úgy, hogy ő maradjon az elnök, harmadik ciklusában is. Ne legyen igazam.

Legyen bár Radev az új Orbán, csak aztán időnek múlásával Orbán ne legyen majd az új Radev.

Csajko volt olyan magas rangú főtiszt, hogy a vendégei között szerepelhessen az orosz hadsereg szinte bármelyik kulcsfigurája, Jevkurovtól akár még Geraszimovig is. De egyelőre még azt sem tudjuk, Csajko milyen állapotban van és mennyire alkot összefüggő egészet.

Nos, ahogy nézem, itt az alapkérdés nem az, melyik vallásnak van igaza, az ebben az esetben mellékes. Hanem az, hogy van-e túlvilág, és ezen belül van-e Pokol. Mert ha van, ott Kirillt minden ismert vallás szerint bérelt hely, külön bugyor várja.

Ha Európa megtanulna egzakt, jogi módon különbséget tenni a valódi sajtó és a propaganda között: legyőzhetetlenekké válnánk. De legalábbis Moszkvától többet sosem lenne félnivalónk.

Hiába, ha egy latorállamot haramiák vezetnek, ott csak a rablók, tolvajok és sikkasztók vannak biztonságban. De ők legalább nyugodtan alhatnak. Rajtuk kívül senki más.

Míg Trump világképe és ambíciói leginkább egy dühöngő őrülthöz illenének, úgy Putyin hasonló téren egy tomboló elmebeteghez fogható. Egyetértenek, de csak a bolondság tényében, már annak milyenségében sincs közöttük harmónia.

Egy biztos: drágán fogja még megfizetni Moszkva ezt az olcsó befolyás-kiterjesztést. Ára lesz ennek, nem is kevés: Afganisztánban egyszer már sikerült teljes kudarcot vallaniuk. Legfeljebb ugyanúgy járnak majd megint, ha nem a fegyveres harc, hát a gazdaságpolitika terén. Úgyis Kína nevet a végén.

Mindenesetre nagy a csikorgás a Vörös téren, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij elvtárs most fordult meg a Kreml falába temetett bronz koporsójában.

Putyin ezek szerint minden eszközzel holtakat csinál az elevenekből. Akiből háború útján nem képes, azt jogi alapon nyuvasztja meg. Élőholtak cárja.

Ez a harc eleve vesztes, csak a megszállók elleni gyűlöletet erősíti a történelemhamisítás. A srácok úgyis tudják, hogy hazudnak nekik. El a kezekkel a gyermekektől!

Egyszóval: Oroszország nem változik, ha az életéről van szó, akkor sem. Hiába tudnak a veszélyről, míg nincs a nyakukon, nem érdekli őket, esetleg még várják is valami félreértés miatt – ha pedig megérkezik, ráfogják valaki idegenre vagy ellenségre. És végül úgyis ők halnak bele.

Ne kérje senki, hogy hallgassunk Orbánról. Azzal pont ő járna a legjobban. Vagy ha ez a cél: tessék bevallani. De hallgatni akkor sem szabad.

Mindenesetre kínos helyzet az, amikor már Donald Trump józan eszében kell bizakodnia az embernek. Majdnem biztos, hogy csalódni fogunk benne.