Kultúra

„Azt hiszem, Schrödinger macskája helyett Schrödinger imámjával van dolgunk. Amíg nem mutatják meg, nem tudjuk, hogy él-e vagy halott.”

Hát kösz, Gyedmaróz, hogy eljöttél, a feje tetején is áll tőled az ország, és még csak három napja vagytok itt. Kérhetném legközelebb Sznyegurocskát?

Több Ben Palmer kéne ebbe a világba és kevesebb besúgó, annyit mondhatok.

Libanonban csak arra lenne tehát szükség, hogy az állam állam legyen, a kormány kormányként viselkedjen és az ország szövetségesei is támogassák ezt.

Úgy tűnik, az orosz szolgálatoknak sikerült keresztezniük a New Age-et a fasizmussal, majd alaposan el is terjesztették. Kívánom az ötletgazdának, hogy töltse élete hátralévő részét a tajgában, Anasztáziát keresve és éljen kizárólag a szibériai cédrus termésén.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Stirlitz forogna a sírjában, ha valaha is élt volna, de Abel ezredes, Kim Philby és Richard Sorge örök álma biztosan nyugtalan.

Ilyen az, amikor a jó öreg Ördög idézi a Bibliát. Végül joga van hozzá – csak rosszul áll neki.

Chișinău Nyugatnak tart, Bukarest tétovázva bár, de szintén arra igyekezne, Budapesten meg keresik az iránytűt is, a térképet is.

Remélem, megépül a Trump-diadalív, de kérném, hogy emeljenek mellé egy piramist QAnonnak és álljon velük szemben az Epstein-obeliszk. Így lenne teljes a washingtoni városkép.

Ha valaki legalább kicsit is ismeri a Balkánt, nem csodálkozik az ottani korrupcióról érkező híreken. Legyen szó bármelyik balkáni országról, a korrupció arrafelé nem bűncselekmény, hanem népi tánc, pontos koreográfiával, vagy még inkább környezeti adottság és az éghajlat szerves része. De az azért mégis meglepő, hogy Albániában sikerült korrumpálni egy mesterséges intelligenciát is. Ezt nyugodtan

Minden politikus legkéjesebb álma teljesül: tetszés szerinti számú, fáradhatatlan, (majdnem) ingyen dolgozó propagandistához jutnak. Kérdés azonban, hogy az MI-rajok világában meddig lehet hiteles bármely szavazás, meddig maradhat fenn egyáltalán a demokrácia?

A grönlandi jégmezők lovagja (vagy inkább tolvaja?), a „Béketanács” alapítója, a Büntetővámok Atyja kisgyermekeket csukat le, aztán elvárja, hogy a világ csodálja őt és boruljon lábai elé, önként és dalolva, majd halmozza el királyi ajándékokkal hálából jótéteményeiért.

Körülbelül így fog kinézni a jövő, ha Trump folytatja a globális őrjöngést. Ha belenéznénk, sok szépet láthatnánk, de keveset tudnánk kiolvasni belőle. Kínaiul lenne írva.

A varázsló elveszítette pálcáját, Robin Hood a hírnevét, Bongino a hitelét.

Száz szónak is egy a vége: a petíció jó szándéka vitathatatlan, indulata derék és becsületes. Csak épp nem így és nem ennyire karikacsapás-szerűen kell és lehet megoldani a magyar sajtó létező és vitathatatlan problémáit.

Igen szép volt az orosz karácsony, leginkább Moszkvában, sokat tanultunk, és nem kétlem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovicsnak is felmelengette a szívét az ünnep. Meg is támadta örömében Ukrajnát Szenteste, 95 drónnal, még egy Iszkander rakétát is hozzájuk csapott.

Nehéz idők járnak, dekadens, hanyatló korban élünk. Nekünk már álhírből is csak a selejt jut. Bezzeg a régi szép időkben!

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Valami ilyesféle tévedésben él Donald Trump és adminisztrációja is: egyfajta világhatalmi tudattól megtévesztve az „ideális”, sőt, „fajtiszta” Amerikát próbálják megvalósítani, amely annyira erős, hogy nincs szüksége senkire és semmire saját magán kívül.