Hölgyeim, uraim: Európában hibrid háború zajlik, ezt már nem csak felesleges tagadni, de ostobaság is volna. Ha nem védjük meg magunkat, senki más nem fogja megtenni ezt helyettünk.

Most már csak az a kérdés, mihez kezdjen Ramzan Kadirov a boszorkányokkal. Mert azt tudjuk, hogy Macbeth megjárta velük, Kadirov talán ezért is őrizkedik tőlük, de bizony már jó ideje egyre rosszabb bőrben van. Mégiscsak inkább meg kéne vesztegetni valamivel azokat a vészbanyákat üldözés helyett.

Röviden összefoglalva tehát elmondható: a BRICS az a hely, ahol Putyinnak udvariasan bár, de lehetséges nemet mondani és emiatt nem állhat bosszút. Ezt máshol is be kéne vezetni, sőt, általánossá kéne tenni.

Egyszóval: ha Putyin nukleáris fegyverhez nyúl, Nyugatról tűz zúdul rá, Keletről nyomor szakad a nyakába. Jobban teszi, ha meggondolja, mit mond és mit tesz.

Putyin remélhetőleg olyan helyzetben lesz, amikor rákényszerül a tárgyalásokra, hogy azokat a lehető legudvariasabb hangon fogja kérelmezni.

Egyelőre csak az a biztos, hogy Izlandnak még meg kell határoznia az EU-hoz kapcsolódó álláspontját. De ha úgy dönt, hogy csatlakozik a közösségünkhöz – tárt karokkal várjuk. Manapság minden barát kincset ér.

Az orosz politika a jelek szerint képtelen belefáradni a hazudozásba. Ez még érthető. A csodálatos az, hogy világszerte sok millió ember még mindig hisz nekik. Ez viszont már érthetetlen.

Olyan Putyin és Kim Dzsongun, mint a király és a herceg a Huckleberry Finnből: két szélhámos egy tutajon, akik egymást főnemesnek titulálják, és azt várják, hogy mások is higgyenek nekik.

Nagyjából összegyűjtöttem a várható véleményeket, melyek gang-szerte ismert hangadóktól (tehát gangadóktól), nyugalmazott útkaparóktól, ismert műköröm-szakértőktől és ébredő honfiaktól várhatóak.

Ha képesek vagyunk közösen megbirkózni a klímaváltozás következményeivel, nincs ellenség, amely megállhatna Európával szemben. És aki akár rémhírek terjesztésével is akadályozza ezt: az nem csak a hazájának, de az egész Uniónak is az ellensége.

Szász-Anhalt azt a pártot vagy koalíciót választja meg, amelyiket akarja, nekünk ebbe beleszólásunk nincs, még akkor sem, ha az AfD győzelme a mi biztonságunkat is végzetesen befolyásolhatná. Ezt hívjuk demokráciának. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a demokráciához nem árt, ha vannak demokraták is, éspedig olyanok, akik tovább látnak az orruknál. Az pedig szeptember hatodikán dől el, hogy Szász-Anhaltban vannak-e ilyenek.

Imádkozzunk tehát, pravoszlávok, hogy az orosz haderők minél előbb álljanak csakis és kizárólag a mennyei seregekből, és a legkomolyabb orosz fegyver az ereklye legyen.

Reméljük, nem lesz globális méretű konfliktus, ugyanis abba a győztesek épp úgy belepusztulnának, mint a vesztesek. De ha elmarad, az nem a politikusoknak lesz köszönhető.

Márpedig a tálibok sosem fognak megváltozni, hazudhatják akármeddig, hogy „nem azok, akik voltak”. Ugyanazok, se kutyából, se tálibból nem lesz szalonna. Már az is borzalom, hogy a világ hagyja őket zsarnokoskodni a saját országukban.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy az MI-vel kötött házasságot helyes volna engedélyezni. Azokban az esetekben kötelezővé is kéne tenni, amikor az emberi félnek sikerült teherbe ejteni gépi partnerét. Más esetekben maradjon ez opcionális.

Ceterum censeo: azt nem tudom megmondani, mikor lesz béke Ukrajnában. De azt meg tudom mondani, hogy addig nem, amíg ez a két cégéres gazember, Putyin és Trump a mostani pozíciójában rontja a levegőt.

Azért mégsem kéne a világ legerősebb szuperhatalmát egy gyengeelméjű, ráadásul műveletlen és ostoba ember kezében hagyni. Még a végén eladja két varázsbabért.

Ezek után már tényleg nem lehet mást mondani, mint azt, hogy nincs is szebb az orosz pacifizmusnál, huncut, aki tagadja. Például én is ilyen huncut vagyok. Az viszont vigasztaló, hogy csörtetik a handzsárjukat: az orosz diplomácia egyik lényeges szabálya, hogy fenyegetőzni mindig akkor kell, amikor az ember gyenge. Amikor erős, akkor cselekszik, amikor nem az, a száját jártatja.

Az észak-koreai rakétákból kevés is van, nem is fog sok érkezni és semmiképpen sem nevezhetőek csodafegyvernek, de míg nincs ellenük elegendő Patriot légvédelmi rakéta – vagy bármi, ami azt pótolni képes – még nagyon sok kárt okozhatnak Ukrajnának.

Massoud úgy elvi, mint gyakorlati síkon aktív és nem lehet megfeledkezni róla, ha Afganisztán jövőjéről van szó – az viszont még bizonytalan, milyen szerepet fog ő maga játszani ebben a jövőben.