Kétséges tehát, hogy Moszkva képes-e fegyveresen beavatkozni Gagauziában – de az nem kétséges, hogy nagy része van a most kialakulni látszó válságban.

Ma tehát választások zajlanak Oroszországban, ha ezt választásnak lehet nevezni. Győzni fog az Egységes Oroszország párt, ha ugyan pártnak lehet nevezni. És továbbra is Putyin vezeti majd az országot, ha ezt vezetésnek lehet nevezni. És ha országnak lehet nevezni azt, amit vezet.

Kevesen tettek annyit az Európai Unió egységéért és kapcsolatainak globális kiterjedéséért, mint az amerikai és az orosz elnök. Bár ezt ők egy pillanatig sem így tervezték. De így sikerült.

Szedett-vedett banda ez a lettországi orosz zsoldoscsapat, de ne feledjük: máshol sem a Grál-lovagok szegődnek orosz zászló alá. Reméljük, októberben egészen Moszkváig, a Lubjanka térig kergetik majd őket.

Sem Európának, sem Kanadának nincs más választása, csak a szövetség – külön-külön mindkettőnket rabigába hajthatnak a kardcsörtető szomszéd hatalmak, együtt viszont még megúszhatjuk és közösen fejlődhetünk is.

Mahsa Amini most már visszavonhatatlanul az irániak – tehát nem csak a perzsák és nem csak a síiták, sőt! – szabadságának a jelképé vált. Sőt, a muzulmán nők szabadságának szimbólumává is, általában véve.

Itt fogy el a szó: az emberek soha, sehol és semmiből nem tanulnak. Akivel a Securitate nem gyűlöltette meg egy életre a zsarnokságot, az megérdemli, hogy totális rendszer rabszolgájaként éljen: de ha megpróbálja, akár demokratikus úton, szavazással is ráerőltetni ezt másokra, nem különb a Securitate szadista hóhérainál.

Moszkva és Ankara kapcsolata testvérinek mondható: van olyan jó, mint Káiné és Ábelé volt.

Könnyen meglehet, hogy lassan vége lesz a szép időknek: a dekonspirálódott Szerbia feladhatja az orosz szolgálatok támogatását az EU-tagság kedvéért, és az orosz ügynökök átköltözhetnek majd Szász-Anhaltba. Németország ugyanis még Szerbiánál is közelebb fekszik – saját magához.

Ritka az a politikai gyűlés, aminek a teljes kudarcát egy nappal előre meg lehet mondani. Ez most olyan. Persze a TikTokon tomboló sikernek állítják majd be, ahogy a vaslui-i haknit is – a közösségi oldalon természetesen lehet belőle siker. Csak Váradon nem lesz az.

Kenya nehéz időket él át (és meglehet: még nehezebbeket fog), ami a politikai pillangó-effektus iskolapéldája lehetne, ha a politika művelői egyáltalán foglalkoznának káosz-elmélettel. A pillangó-effektus fogalmát Edward Lorenz amerikai matematikus és meteorológus alkotta meg még 1963-ban, amikor felállította azt a tételt, mely szerint „egy brazíliai pillangó szárnycsapása okozhat tornádót Texasba

Könnyen jósol az, aki előre tudja a végeredményt – annyi azonban biztosnak látszik, hogy Kijev és Moszkva között még a békeszerződéshez vezető legrövidebb út sem Washingtonon keresztül vezet.

Mint látható, az SZVR ugyan nagy mértékben próbálja befolyásolni a lett közpolitikát – de még kisebb összeget sem tennék az oroszbarát jelöltek győzelmére. Ezzel az emberanyaggal egyszerűen nem lehet nyerni. Jobb emberek viszont nem állnak szóba Moszkvával.

Vannak nehéz pillanatok az életben, mikor az ember távol kerül Moszkvától, távol a régi Baszmannaja utcától, távol a Lubjankától...

Javasolnám a Nemzetközi Bíróságnak, hogy ha indul eljárás az ügyben, elsőként a két, britek és spanyolok által hátrahagyott táblát hallgassák ki, és amelyik félé régebbi – annak adjanak igazat.

A folyamat már megállíthatatlannak látszik: nem kétséges, hogy az lesz a végkifejlet, amikor az FSZB letartóztatja és kivégzi saját magát hazaárulásért.

Félelmetes az olyan ember, akinek már nincs veszítenivalója, és ezért nem fél a haláltól: félelmetes, mert legyőzhetetlen. Hát ilyenek mostanság a perzsa népi táncok.

Itt tartunk tehát, ilyen hetünk volt, és – még csak péntek van. Péntek, háború előtt.

Ha és amennyiben létezik befogadó populizmus, az megoldást jelenthetne a Demokrata Párt számára, de kérdés, hogy mennyire működne ellenségkép nélkül. Biztató, hogy Acemoglu nem ígér földi Paradicsomot, tejjel-mézzel folyó Kánaánt, csak egy elvi kérdés megoldását – de talán így elkerülhetővé válna az Egyesült Államok egyre radikalizálódó belpolitikai válsága.

Mindenesetre mi már tudjuk, hogy a kardszárnyú delfin jegesmedvét eszik, a jegesmedve kardszárnyú delfint, a véreskezű ragadozóputyin (a rozsomákfélék rendjéből) meg embereket, országokat, ahogy éppen sikerül neki.