#gazdaság

Az pedig még a mai nap folyamán kiderül, végezheti-e tovább is a dolgát Elvira Nabiullina, vagy Oroszország pénzügyeit végképp elnyeli a káosz.

Putyinnak is, a rezsimjének is mennie kell, minél előbb, annál jobb. És ha nem akar menni, eshetne is. Ki, stílszerűen a Kreml Szpasszkaja-bástyájáról.

Iránt csak az menthetné meg – és az sem azonnal, egy csapásra – ha az ország megszabadulna az inkompetens vezetéstől és a parazita Forradalmi Gárdától, és ezután szakértők kezébe kerülne az irányítás. Ebben az esetben tíz-tizenöt év alatt talán élhető hellyé válhatna.

Kérem, ilyen szakértők dolgoznak a magyar minisztériumokban. Ennek tudatában tessék holnap szavazni. Azért nem mindegy, hogy a következő miniszter Floki lesz, Cukimuki vagy esetleg valaki, aki nem műszaki analfabéta.

Putyin talán elrendelhetné a szesztilalmat. Attól biztos vége lenne. Neki is, a rendszerének is. Mást egyelőre nem tudok elképzelni.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?

Chișinău Nyugatnak tart, Bukarest tétovázva bár, de szintén arra igyekezne, Budapesten meg keresik az iránytűt is, a térképet is.

Körülbelül így fog kinézni a jövő, ha Trump folytatja a globális őrjöngést. Ha belenéznénk, sok szépet láthatnánk, de keveset tudnánk kiolvasni belőle. Kínaiul lenne írva.

Szinte hihetetlen, hogy csak hat napja zajlott a caracasi támadás, melynek során foglyul ejtették Madurót, és máris a feje tetején áll az egész világ ettől. Példátlan is az eset, főleg, mivel még azt sem tudjuk, mi lesz Venezuela jövője, de máris azt kell találgatnunk, melyik ország kerül legközelebb Trump célkeresztjébe. Grönland talán? Egész Kanada, Kolumbia? Vagy Marco Rubio külügyminiszter ked

Hátha összeomlik Putyin rendszere. Vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy járógép nélkül ne tudjon közlekedni sem... ennek reményében kívánok boldogabb és békésebb 2026-os évet mindenkinek.

Az orosz ellenzéki Dozsgy tévé volt főszerkesztője, Mihail Zygar sommásan kifejtette véleményét a The New Yok Times hasábjain az orosz–amerikai viszony problémáiról. Hoppá... gondoljunk csak bele, hogy milyen hatást keltett volna ez az első mondat olyan 1986–87 körül! Ha leírta volna valaki, vagy börtönbe kerül, vagy – ami valószínűbb – gumiszobába.

Donald Trump elnökségének első száz napja sok meglepetést hozott, rögtön az első az volt, hogy a lehetőségekhez képest tökéletesnek hitt amerikai kormányzati rendszer a fékek és ellensúlyok dacára sem képes leállítani egy betegesen ostoba, egocentrikus és mániás elnök ámokfutását.

Háború van most a nagy világban, ahogy a költő mondaná, de most nem az ukrajnai, közel-keleti vagy afrikai eseményekről lesz szó, hanem a Kína és az Egyesült Államok között zajló gazdasági harcról, melyet a The Insider elemzett igen alaposan. És ebbe könnyen belerokkanhat mindkét fél.