#Oroszország

Aki Oroszországnak enged, maga is rabszolga lesz, inkább előbb, mint utóbb.

A Krím most borotvaélen táncol – és kétoldalt is éles pengék várják a bukását. A tánc már nem tart sokáig.

Láthatjuk tehát: pompás hely a császár kertje, de Putyin is kezd rájönni, hogy nem jó soká lakni benne. Csakhogy kiszökni már nem képes.

Most össze kell fognunk és minden erőnket meg kell feszítenünk. Még szerencse, hogy Európa legnagyobb hivatásos hátramozdítója már hivatalát vesztette, mert képes lett volna kifocizni Magyarországot az alakuló európai védelmi szövetségből. Valószínűleg ez is volt a terve.

Putyintól alig két-három kézfogásnyira már kokaincsempészeket és banánkirályokat találunk.

A háborúban nem az a legfőbb cél, hogy Dávid minél nagyobbat üssön Góliáton. Elég kisebbet is ütnie: csak tudnia kell, mikor és hol lesz a leghatásosabb a csapás. Mikor az óriást már nem bírják a lábai: orra esik, bármennyire is akar még harcolni.

Putyinnak ebben a helyzetben azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményeznie, és legalábbis tűzszünetet kéne kötnie, kerül, amibe kerül.

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

Egyet mondok ezek után: meg vagyunk mi áldva a szorosokkal is, a nagyhatalmakkal is, a kis országokkal is meg a világkereskedelemmel is, mindenestől.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Amondó volnék, hogy nem ártana ennek a világnak kicsivel kevesebb hatalomkoncentráció és kicsivel több tudás.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

Szeptember hatodikán tartományi választásokat rendeznek Németország egyes szövetségi államaiban, így Szász-Anhaltban is. Ez még nem lenne különösebben izgalmas hír, demokráciákban időnként meg kell tartani a választásokat, az viszont már kellemetlenebb, hogy ebben a tartományban komoly esélye van az AfD-nek az önálló kormányalakításra – és olyan merész, újító tervekkel jelentkezett, amelyek már id

Ilyen, kérem, most a hangulat Moszkvában, ezt üzenik a „képeslapok”. Tájkép végromlás előtt.

Örök ez a kísérlet és pont ott tart, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt, mikor a farmerért, hosszú hajért üldözték a fiatalokat. Ugyanennyi sikerrel. Abba kellene már hagyni, de nem lehet: harc nélkül nincs zsarnokság.

Ne feledjük: ezek szerint Magyarország Achilles-sarkát Paksnak hívják.

Putyinnak is, a rezsimjének is mennie kell, minél előbb, annál jobb. És ha nem akar menni, eshetne is. Ki, stílszerűen a Kreml Szpasszkaja-bástyájáról.

A Kreml nem érti, hogy ha az oroszoktól már a csüggedést és a pesszimizmust is elveszi, semmijük sem marad és akkor, de csak akkor – jön majd a forradalom, ami mindent elsöpör.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.