hadügy

A fentiek tehát arra mutatnak, hogy Oroszország a legjobb úton halad. Mármint nem a világhatalom, hanem a saját, alaposan megérdemelt helye felé. És ez nem a világ élvonalában lesz – de akárhol is kössenek ki a Történelem Szemétdombjának árnyékában, elmondhatják majd, hogy alaposan megdolgoztak az odakerülésért.

Tegnap írásomban a minabi iskolára mért rakétacsapás gyakorlati és erkölcsi vonzatai fölött merengtem kicsit, és jeleztem, hogy Iránból előkerült a Forradalmi Gárda egy módszertani tankönyve, ami nem ajánlja, hanem egyenesen elő is írja a civil intézmények katonai célú felhasználását háború esetén. Hogy ettől a civil lakosság élő pajzzsá válik? Az igaz, de ez a civilek baja, és nem a hősiesen mögö

Lehet, sőt biztos, hogy magára a támadásra nincs bocsánat. De a felelősség mégis a Forradalmi Gárdát terheli érte – nekik meg irgalom ne legyen.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?

Sötét, gonosz idők járnak mostanság mindenfelé. De ne feledjük: mindig napkelte előtt van a leghidegebb, legsötétebb.

Donald Trump lesz szíves a saját költségén hadakozni. Tudom: nem lesz szíves. Ezt is mi fizetjük helyette.

Ha Trump mégis iráni vezetőt csinál Ghalibafból, az ugyan nagy ostobaság lesz, de ugyanakkor a gazemberek közötti szolidaritás szép példája is.

Egy papírmasé álelnök tett egy papírmasé békeajánlat-utánzatot egy papírmasé diktatúra nem létező vezetésének, mellyel szemben valaki papírmasé ellenajánlattal élt.

Kérem, nehéz a GRU-sok élete. Titkolózás, gyilok, méreg, radarok... és néha, akármennyire is fáj, még a hangyafarmot is el kell hagyni. Pedig nekik is van lelkük, ők is emberek. Vagy hangyák.

Én arra tippelnék, hogy Trump vagy hazudik, és nem is voltak semmiféle tárgyalások, vagy igazat mond, és felvette a kapcsolatot az egyetlen erre meghatalmazott személlyel. Ez pedig a síiták Rejtőzködő Imámja, akit egészen pontosan 1154 éve nem látott senki.

Ilyenkor a leggyengébb az álhír, a dezinformáció, mikor még alig bújt ki a tojásból, ilyenkor kell levadászni.

Lehet, hogy valójában Trump is hamisítvány, ahogyan Jessica sem létezik, és mindkettőjüket egy sanghaji szerverparkban generálták a kínai hackerek?

Magam is amondó volnék, hogy a fogadási piacot nagyon szabályozni kéne, mert az életünk nem játék. Egy része lehet az, de amikor háborúról van szó, minden fogadást tiltanék.

Meghatározás hiányában könnyen megtörténhet, hogy Iránt legyőzik, de a háború mégis folytatódik, pusztán azért, mert senki sem tudja, mit nevezünk győzelemnek.

Ez a beszéd Orbán Viktorról szólt, az első szótól az utolsóig, és arról, hogy ő mennyire szereti, mi több, tiszteli saját magát és eredményeit. Viszont ellensége az egész világ, tehát válasszuk meg.

Akkor leszünk bajban, ha addig hagyjuk őket hinni, míg el nem kezdenek a Hit nevében boszorkányokat és eretnekeket égetni. Márpedig ez lenne a legnagyobb élvezet számukra az életben – másfélére nem is nagyon vágynak.

„Azt hiszem, Schrödinger macskája helyett Schrödinger imámjával van dolgunk. Amíg nem mutatják meg, nem tudjuk, hogy él-e vagy halott.”

Nem tudjuk, milyen lesz a háború utáni Irán és azt sem, milyen Oroszországot látunk majd a jövőben. De ha mindkét ország létezni fog később is, adnék egy tanácsot Teheránnak: szóba se álljon Moszkvával, ha jót akar. És ez fordítva is érvényes. Nem jó nekik egy gyékényen, sőt, egy bazárban sem árulni.

Most már csak arra kéne rájönnünk, hogy Irán esetében mit nevezünk egyértelmű győzelemnek. Mert ez is sok mindent jelenthet.

Kérem, hadtudomány-történeti pillanat tanúi vagyunk: a prognózis majdnem minden szava beigazolódott, az elméleti megközelítés helytállónak bizonyult.