Az pedig még a mai nap folyamán kiderül, végezheti-e tovább is a dolgát Elvira Nabiullina, vagy Oroszország pénzügyeit végképp elnyeli a káosz.

Moszkva tehát ég – a világ pedig aggodalmak közepette várja ennek következményeit.

Egyet mondok ezek után: meg vagyunk mi áldva a szorosokkal is, a nagyhatalmakkal is, a kis országokkal is meg a világkereskedelemmel is, mindenestől.

Maradjunk annyiban, hogy ezt a kérdést most már el kell dönteni, és még az sem kizárt, hogy nem katonai, hanem gazdasági úton oldódik majd meg

Mától a Zónán megjelenő minden második írás fizetős lesz a Patreon rendszerén keresztül.

Egy korszak véget ért, Atlantisz remeg, repedezik és süllyed. Vigyázzunk a törmelékkel és az örvényekkel, nehogy kárt tegyenek bennünk is.

Tirana utcáit tehát ellepték a flamingók, a környezetvédők és a tüntetők.

Az egészen bizonyos ugyanis, hogy a harcok kezdetekor senkinek nem volt az a célja, miszerint Iránban a hatalmat a vallási fanatikusok kezéből átjátssza a militarista vallási fanatikusokhoz, de valahogyan (főként a teljesen alkalmatlan amerikai vezetés hibájából) mégis így sikerült.

Itt tart egyelőre a Puskin-banda titokzatos esete. A költőről meg annyit, hogy talán még egyáltalán nem írni is jobb, mint a Kremlben udvari dalnoknak lenni.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Amondó volnék, hogy nem ártana ennek a világnak kicsivel kevesebb hatalomkoncentráció és kicsivel több tudás.

Valaki el kéne magyarázza Mark Zuckerbergnek és Elon Musknak, hogy ha nem lesz társadalom és törvény, akkor nekik sem lesz vagyonuk, mert az első haramiabanda elszedi tőlük és nem lesz, kihez panaszra menjenek.

Minden elképzelhető, csak az nem, amit az ügyben érintett, többnyire munkanélküli színészek és magánzók állítanak, miszerint fogalmuk sem volt, mit művelnek. Egy biztos: valami bűzlik Albertában.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.

Kimnek vagy van valami ismeretlen ütőkártyája, amivel magához hívhatta Hszit, vagy Hszi akarja megmutatni Kimnek, hogy Kína szomszédságában Peking az úr, nem Moszkva (annak dacára is, hogy Észak-Korea az Oroszországi Föderációval is ugyanúgy határos, mint a Középső Birodalommal). Esetleg ilyen ravasz módon akarja megalázni Trumpot és Putyint egyszerre.

Érhet véget azért a háború, mert az orosz hadak előbb az üzemanyagból, aztán meg minden másból fogynak ki? Egyelőre talán még nem – de mindenképpen szép volna egy ilyen végkifejlet, és ehhez csak okosan kell kombinálja Ukrajna a nagy és közepes hatótávolságú csapásokat.

Mindenesetre Hilarion most misézhet a pumáknak, az ocelotoknak és a bőgőmajmoknak. És még így is lehet, hogy jobban járt, mintha Kirillnek és Putyinnak misézne. Bár ő ezt egészen biztosan nem így látja.

Hatalmasnak tűnő (bár inkább csak lármás, kihangosított) trollhadak fenik már a bugylibicskát, rántják már a gumicsizmát a Kreml szolgálatában.

Azért... ha Orbán Viktornak három éve lett volna ilyenje, ma is ő lenne a magyar miniszterelnök. Putyin sírva könyörög majd a technológiáért, de szerintem Hszi Csin-ping nem fogja odaadni neki.