Így ünneplik mostanság a húsvétot a Szent Oroszországban, kérem. Nagyon, de nagyon oroszos módon, meg kell hagyni. Talán csak a kancsuka hiányzik belőle meg a katorga, de reménykedjünk, hogy esztendőre az is bekerül a húsvéti rítusba.

Egyelőre, paradox ugyan, de az lenne a megoldás, ha lelassítanánk a támadó, MI-vezérelt drónrendszerek célzási rendszereit.

Athént tehát nem a hatalom vagy annak természete döntötte romlásba: hanem a hatalommal való visszaélés. Ezt kéne megtanulják a politikusok, és nem csak a Trump-adminisztráció tagjai, de az összes többi is, bár erre kevés esélyt látok – a legtöbben úgy gondolják, hogy ha a hatalommal nem szabad visszaélni, nincs is benne semmi kellemes.

Nos, kérem, a tanulság egyszerű: míg az oroszok nem alszanak, jobb, ha nem alszik sem Bukarest, sem Budapest.

Szívesen írnék erről az elemzésről valami szépet is, de sajnos nem lehet: maradjunk annyiban, hogy a lócitrom nem franciakrémes.

Nem Orbán rántja tehát magával az euroszkeptikus szuverenistákat, hanem az a helyzet, hogy Orbán gazdasági programjának hiánya miatt bukott meg, és mivel követői ebben is utánozták, ugyanezért bukhatnak.

Mindenesetre cáfolnom kell, hogy Trump lenne az Antikrisztus. Az evangéliumok elég sok rosszat írnak az illető úriemberről, de azt sehol sem említi sem Szent Pál, sem Szent Lukács, de még Szent János sem, hogy elmebeteg lenne.

Orbán Viktor bukása már nem csak nemzeti, hanem közös, európai ügy is: az MCC Brüsszel olyan kígyófészek, ami az Unió alapjait kívánja megsemmisíteni, mindannyiunk ellen szervezkedik.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Polgártársak, egyszerűsítsük le a dolgot: Orbán Viktor győzelme a biztos szakítást jelentené az Európai Unióval és a biztos kötődést az Oroszországi Föderációhoz. Aki jobb szereti szabadság helyett a kancsukát és a katorgát, a jólét helyett a nyomort és a reménytelenséget, az válassza őt és pártját. Én nem így fogok tenni.

Kérem, ilyen szakértők dolgoznak a magyar minisztériumokban. Ennek tudatában tessék holnap szavazni. Azért nem mindegy, hogy a következő miniszter Floki lesz, Cukimuki vagy esetleg valaki, aki nem műszaki analfabéta.

A változástól tehát ne várjunk azonnal csodát. De elég nagy csoda lesz már maga a változás is.

Vasárnap tessék elmenni szavazni. Tessék választani. Lelkiismeretük szerint és az ország helyzetének ismeretében.

Tudom, hogy választási kampány van, de időnként nézzünk ki az ablakon, lássuk, hogy mi történik a világban, mert tegnap is majdnem úgy jártunk, hogy a magyar pártvillongások miatt majdnem kitört nélkülünk az atomháború. Az az atomháború, ami végül elmaradt, és helyette tűzszünetet kötöttek, amit Irán már meg is sértett az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein és Izrael ellen, arra hivatkozva, h

Ő is vidékről jön, egy kis, romlatlan mezőgazdasági bolygóról, ahol még Anakin Skywalker néven ismerték meg. Hosszú, göröngyös, küzdelmes út vezetett a Sötét Oldalra, de megtette.

Nem tudom, ki volt az a zseni, aki kitalálta a kampány-locsolóverseket, de egy igazságosabb világban sok év várfogságot érdemelne.

Legyünk nagyon, de nagyon óvatosak ezen a héten – utána pedig még annál is óvatosabbak.

Itt van, a szemünkbe vigyorog, álmerényleteket hazudik és biztos abban, hogy élete végéig ő fog uralkodni rajtunk. Egyre növekvő, végül totális hatalom birtokában. Mint egy magyar Ceaușescu.

Ha Orbán tanítványai átveszik a hatalmat a kontinensen, Európának, abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, vége. Ezért mondom: sok függ a 12-ei szavazástól. A mi gyógyulásunk épp úgy, mint a kontinens egészsége.

Putyin talán elrendelhetné a szesztilalmat. Attól biztos vége lenne. Neki is, a rendszerének is. Mást egyelőre nem tudok elképzelni.