Katonapolitika

Azt hiszem, már tudom, kiről fogják elnevezni egy orosz rendszerváltás után a kalinyingrádi repülőteret. És ezért Immanuel Kant sem haragudna.

Nos, ennyi esze van az amerikai elnöknek. Ennyire meggondolt, megfontolt és előrelátó elme. Nem lenne szabad még egy fakockát vagy egy üveggolyót sem a kezébe adni, mert az előbbit nem értené, az utóbbit elrontaná.

Az Oroszországi Föderáció igazán megtehetné, ha már olyan büszke csapatainak harci szellemére és képességeire, hogy legalább ezt a háborút (meg az összes többit is) a saját erejéből vívja meg és nem hagyatkozik ártatlan perui szakácsok, mérnökök és taxisofőrök kierőszakolt véráldozatára.

A jövőre nézve javasolnám, hogy az egyszerűség kedvéért az M23 is alkalmazzon zsoldosokat, a zsoldosok pedig mindkét oldalon alkalmazzanak egymás elleni harc helyett dobókockát a bozótharcok eldöntése céljából. Így a fegyvertelen lakosság terrorizálására is több energiájuk marad.

Maliban az állam az összeomlás, pontosabban a kettészakadás szélén áll, az eddigi katonai junta zsarnokságát rövidesen felválthatja az iszlamista–dzsihádista rémuralom (a JNIM voltakáppen az Iszlám Állam helyi fiókja) és ezen az orosz csapatok fikarcnyit sem képesek változtatni.

Nem, nem egy eltévedt madárkáról volt szó, ami amúgy is összetört. Romániát fegyveres támadás érte, és ezt Bukarest teljes joggal nehezményezi.

Nem tudom, melyik bolygóról érkezett Donald Trump, de visszatérhetne oda, mégpedig minél előbb. Ezzel tenné a legjobbat Amerikának. És a világnak is.

Érdekes időket élünk, a fene enné meg őket. De eszi is.

Így ünneplik mostanság a húsvétot a Szent Oroszországban, kérem. Nagyon, de nagyon oroszos módon, meg kell hagyni. Talán csak a kancsuka hiányzik belőle meg a katorga, de reménykedjünk, hogy esztendőre az is bekerül a húsvéti rítusba.

Egyelőre, paradox ugyan, de az lenne a megoldás, ha lelassítanánk a támadó, MI-vezérelt drónrendszerek célzási rendszereit.

Nos, kérem, a tanulság egyszerű: míg az oroszok nem alszanak, jobb, ha nem alszik sem Bukarest, sem Budapest.

Szívesen írnék erről az elemzésről valami szépet is, de sajnos nem lehet: maradjunk annyiban, hogy a lócitrom nem franciakrémes.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Kérem, ilyen szakértők dolgoznak a magyar minisztériumokban. Ennek tudatában tessék holnap szavazni. Azért nem mindegy, hogy a következő miniszter Floki lesz, Cukimuki vagy esetleg valaki, aki nem műszaki analfabéta.

Tudom, hogy választási kampány van, de időnként nézzünk ki az ablakon, lássuk, hogy mi történik a világban, mert tegnap is majdnem úgy jártunk, hogy a magyar pártvillongások miatt majdnem kitört nélkülünk az atomháború. Az az atomháború, ami végül elmaradt, és helyette tűzszünetet kötöttek, amit Irán már meg is sértett az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein és Izrael ellen, arra hivatkozva, h

Putyin talán elrendelhetné a szesztilalmat. Attól biztos vége lenne. Neki is, a rendszerének is. Mást egyelőre nem tudok elképzelni.

A fentiek tehát arra mutatnak, hogy Oroszország a legjobb úton halad. Mármint nem a világhatalom, hanem a saját, alaposan megérdemelt helye felé. És ez nem a világ élvonalában lesz – de akárhol is kössenek ki a Történelem Szemétdombjának árnyékában, elmondhatják majd, hogy alaposan megdolgoztak az odakerülésért.

Tegnap írásomban a minabi iskolára mért rakétacsapás gyakorlati és erkölcsi vonzatai fölött merengtem kicsit, és jeleztem, hogy Iránból előkerült a Forradalmi Gárda egy módszertani tankönyve, ami nem ajánlja, hanem egyenesen elő is írja a civil intézmények katonai célú felhasználását háború esetén. Hogy ettől a civil lakosság élő pajzzsá válik? Az igaz, de ez a civilek baja, és nem a hősiesen mögö

Lehet, sőt biztos, hogy magára a támadásra nincs bocsánat. De a felelősség mégis a Forradalmi Gárdát terheli érte – nekik meg irgalom ne legyen.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?