Kultúra

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Ma megint sajtóügyekről lesz szó – és a jövőben is, sokáig, addig, amíg csak szükség lesz rá. Ennek az írásnak szomorú apropója, hogy elvileg ma szűnt meg a Szabad Európa, a Szabadság Rádió és az Amerika Hangja, ne szépítsük, azért, mert Donald Trump és néhány hozzá hasonló szellemóriás a környezetéből politikai hűtlenséggel gyanúsították ezeket a médiumokat.

Kérem, én nem is tudom, hol kezdjem, annyira különös a helyzet. Inkább belevágok egyenesen a közepébe: mától tőlem ne tessenek jó hírekre számítani. Nem azért, mert örömömet lelném a rossz hírekben, nem is azért, mert el akarnám titkolni a jókat, melyek, bár ritkábbak, de léteznek, hanem egyszerűen azért, mert nekem és még sokaknak nem lesz szabad velük foglalkoznom. Tiltani fogja a törvény.

Persze, ilyen szó nem létezik, most találtam ki, de remélem, leírja azt a folyamatot, amelynek során felnőtt emberek szándékosan hazudoznak annak érdekében, hogy felebarátaik a közösségi oldalakon minél hülyébbek legyenek, amennyiben hisznek nekik. És hisznek, mert igen magabiztosan állítják az egetverő szamárságaikat. Mindenről, arról is, amiről nem is lehetséges hazudni.

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond

Tegnap láttuk, mennyi szépre és jóra képesek Elon Musk gyermekei, ha rászabadítják őket a közintézményekre. Ma azt próbáljuk körüljárni – szintén a WIRED nyomán, hogy egyáltalán, biztos-e, miszerint Elon Musk vezeti őket? Minden látszat erre utal, de nincs rá semmiféle bizonyíték. És ha nem ő a Sötét Úr, akkor kicsoda? Igazából kinek dolgozik a DOGE?

Nem, sajnos nem támadt fel Vjacseszlav Tyihonov, sajnos az orosz tudomány arra a bravúrra még nem képes, hogy a holtakat felköltse, bár már dolgoznak rajta – egyszerűen arról van szó a CEPA jelentése szerint, hogy az orosz filmművészetet propagandára használó szervek egyre több kémfilmet rendelnek. Márpedig az orosz kémfilm Stirlitz nélkül lyukas rézkopejkát sem ér, annyit mondhatok – az orosz szo

Most majd csodálkozni tetszenek, de nem bontok pezsgőt. És nem anyagi okokból, telne rá, nem is azért, mert féltem az egészségemet – egyszerűbb oka van annak, hogy sem nem ünneplek, sem nem gyászolok: várom, hogy mi fog történni. Szűkkeblűség és rövidlátás volna most hejehujázni abból az alkalomból, hogy a Media1 értesülései szerint a Megafon lesz az Origo felettes szerve.

Írásunk előző részében már bemutattunk néhány eget verő, sőt orbitálisnak is mondható hazugságot a 2024-es év orosz sajtójából a The Insider nyomán, most folytatjuk a válogatást.

Nagy ünnep van világszerte, vágják a hízott tulkot a politikai szélsőségesek, pártállásra való tekintet nélkül, csapra verik a hordót, ünnepelnek, vígan vannak. Tehetik, mert hejehuja, haj, itt van már a baj. Hónapokon belül ők fogják uralni a közbeszédet mindenfelé a világon, csak arra kell ügyeljenek majd, hogy egymást meg ne egyék roston sütve, mustárral, de ha erre vigyáznak: ők lesznek a vilá

Mint ismeretes, a sokat vitatott személyiségű Elon Musk vendégcikket írt nemrégiben a Welt am Sonntag című német lapba, amelyben a tech-milliárdos az AfD-t népszerűsíti. Alig két hónappal az országgyűlési választások előtt az amerikai vállalkozó azt írta, hogy Németország a gazdasági és kulturális összeomlás szélén tántorog: „Az Alternatíva Németországért (AfD) az utolsó reménysugár az ország szám

Szilveszter van, ilyenkor illik letenni az asztalra egy számvetést arról, mit is értünk el az elmúlt évben, mármint az ajtókilincsen kívül. A Zóna éve különösen rázós volt, a megtett út minden részletét nem is árulom el, hogy ne kelljen újra megtenni... de tény, hogy sikerült felállni a padlóról, pedig magam is azt hittem időnként, hogy ebből már nem lesz lap ebben az életben.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a hír is rövid – de azért figyelemreméltó. Tudnunk kell hozzá, hogy létezik egy specifikusan orosz Mikulás, Gyedmaroz néven, aki ugyan nem Szent Miklós, sőt, valószínűleg a pogány időkből maradt fenn, mert a neve „Fagy apót” vagy „Télapót” jelent, és nem krampusz kíséri, hanem egy roppant csinos, szőke lányka, bizonyos Sznyegurocska. (Csoda, hogy ezt nem az ameri

Hét vége is van, ünnepek is közelednek, minek borzolnám az olvasók idegeit a napi hírekkel? Megteszik a kollégák helyettem is, inkább elmesélek valamit, ami jóllehet egyáltalán nem titok, sőt, a történészek előtt nem is különösebben ismeretlen, nekem, mikor tegnap este rábukkantam az esetre, újdonságot jelentett – hátha kicsit bekerül a köztudatba.

Kezdjük a végén: a legújabb információk szerint betiltani készülnek Puskin írásait Oroszországban. Ukrajnában már betiltották őket, szóval nincs szerencséje ennek a szegény Puskinnak, igaz, Bulgakovnak sincs, sőt, Dosztojevszkijjel is bajok vannak, mi több, Lermontovval is, a korszerűbb orosz irodalom meg már amúgy is be van tiltva, Akunyintól Akszjonovon keresztül Gluhovszkijig és Szorokinig.

Pavel Durov ügyében ma csak pár fontosabb dolog történt. Most, amikor ezeket a sorokat írom, bíróság előtt áll, de ez a szerv most nem ítéletet hoz az ügyében, hanem csak arról dönt, hogy meghosszabbítsák-e az előzetes letartóztatását – érzésem szerint meg fogják, túl nagy hal ő ahhoz, hogy elengedjék. Szintén mai hír, hogy bátyját, a zseniális programozót, Nyikolajt is körözik, ugyanazon vádak al

Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.

Az orosz propaganda terjesztésének kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb módja a „jósok”, „mágusok” és „tisztánlátók” bevetése, ugyanis a lakosság babonásabb része lehet, hogy nem hisz a televíziónak, de nekik vakon fog hinni. És milyen érdekes: ezek a „bűbájosok” valahogy mindig azt mondják, amit Moszkva hallani szeretne. Ezt a jelenséget elemzi a Detector Media tanulmánya. 

Rossz hírrel jövök ma, de mielőtt belekezdenék, szeretném jelezni: a vak véletlen műve, hogy a mai témámhoz is van köze Havas Henriknek, nem harcolok én ővele, csak éppen ezt a mostani esetet nem lehet nem megírni – és neki is van köze hozzá. Ugye, épp tegnap ejtettem róla pár kevéssé hízelgő szót más ügyben, ezért kell szólnom, hogy nem vele van bajom, nem „szálltam rá”, csak kihagyhatatlan a tör

Kínos nekem ezzel a kérdéssel foglalkoznom, ha létezik olyan, hogy „szekunder szakmai szégyen”, azt érzem most, de valakinek ezt is meg kell tennie, különben minden marad a régiben. Én tehát most Havas Henrik helyett szégyellem magamat, akivel ugyan soha nem találkoztam személyesen, nem is törekszem erre, de mégis méltatnom kell egy sajtószakmainak tekinthető teljesítményét.