Katonapolitika

Hiába játssza tehát Trump a jóindulatú Mikulás bácsit, karácsonyra két dolog nem lesz: szivárványszellentő, egyszarvú csillámpóni és béke Ukrajnában.

Gyáva népnek se hazája, se kontinense nincs. Nem lehetünk gyávák. Most nem.

Ez a háború már megkezdődött. Szedjük össze magunkat, hogy ne megszállással folytatódjon.

Nem pedig háború és béke. Tolsztoj forog a sírjában, de nem mi tehetünk róla: az a kérdés – félretéve a magyar kormány „békepártinak” hazudott defetista-moszkovita propagandáját – hogy mi lesz, ha Trumpnak és bűntársainak sikerül kierőszakolniuk Ukrajnából egy igazságtalan békeszerződést?

Iránnak kevés a fegyvere, de amije van, az legalább sokféle. Ha így akar háborúzni, biztos a veresége.

Nem mondom, sűrű hete volt a világpolitikának, és ha szigorúan veszem a dolgokat, ma még nincs is vége. Épp ezért kapóra jön az összegzés, amit Georgij Csizsov közölt a The Insider hasábjain erről a zűrzavaros időszakról. Annyit mondhatok, a müncheni konferencia óta ekkora kavarodás nem volt a nemzetközi diplomáciában – de lássuk, mit mond erről Csizsov.

A nagyvilág már több, mint két éve tudja, hogy Ramzan Kadirov, Putyin gyalogos katonája, Csecsenföld ura és a TikTok-csapatok örökös tábornoka beteg. Nagyon beteg, hasnyálmirigy-rákot emlegettek vele kapcsolatban, míg az Emirátusokban kezelték, mintha javult volna valamicskét, de azt gondoskodtak számára megbízható moszkvai orvosokról és azóta rendesen romlik az állapota, ahogyan az elvárható.

Kérem, ez az írás hosszú lesz és bonyolult, tehát akinek nincs ideje, ereje, türelme végigolvasni, az inkább bele se kezdjen. Arról szól, hogy az a bizonyos legfrissebb „béketerv”, ami Witkoff és Dimitrijev nevéhez kötődik, voltaképpen mi a csoda lehet, mert nem az, aminek tűnik. Sokkal inkább néz ki egy orosz dezinformációs akciónak. Az ügyet Michael Weiss, a The Insider munkatársa járta körül, a

A Witkoff-Dimitrijev-féle 28 pontos „béketervről” mindenki tud, egyébbel sincs tele a világsajtó, elég volna azt is értelmezni, sőt, sok is: azonban a mai délután meglepetése, miszerint a Trump-adminisztráció azzal fenyegeti Kijevet, hogy amennyiben nem írják alá ezt az elfogadhatatlan, nyilvánvalóan Moszkva által diktált ajánlatot Hálaadásig, ami idén november 27-ére esik, úgy leállítják a fegyve

A „kicsikém” ebben az esetben nem egy becéző szófordulat, ugyanis egészen konkrétan egy kicsi kémről van szó, akit ugyan nem én kaptam el – elkapta előttem már a Direkt36 és Panyi Szabolcs, sőt előttük már a hivatásos magyar szolgálatok is – de akinek, bármennyire bebizonyította róla a magyar nemzetbiztonság (tehát nem a sajtó), miszerint orosz ügynök, haja szála sem görbült, sőt, továbbra is a kö

Régebben, a háború első két évében, ha teljesen alaptalan vádak hangzottak el az orosz fegyveres erők és/vagy szolgálatok részéről Ukrajna ellen (biolaborok üzemeltetése, harci gáz bevetése, stb.) még gyanakodtunk az ősi orosz módszerre, mely szerint azzal kell megvádolni jó előre az ellenséget, amire mi magunk készülünk, mert akkor még a legrosszabb esetben is „csak visszaütöttünk”, de ez már abb

Most, amikor már Magyarország is hatszáz millió dollár értékű LNG-t, vagyis cseppfolyósított földgázt vásárolt tegnap ez Egyesült Államoktól, igazán meg lehetne kérdezni Vlagyimir Putyintól, vagy legalábbis szóvivőjétől, Peszkovtól, hogy pontosan mikorra is tervezik Európa éhenfagyását, mert nekünk tudni kell, hogyan tervezzünk a téli ünnepekre.

Meglehetősen borúlátó elemzést adott ki a CEPA, vagyis az Európai Politikai Elemzések Központja a jelenlegi geopolitikai helyzetről, melyet nemes egyszerűséggel csak „a stratégiai verseny korának” nevezett el. A rövid jelentés lényegében véve azt összegzi, mi a teendője az európai, amerikai és japán társadalmaknak, hogy megőrizhessék ebben az időszakban szabadságukat és függetlenségüket a feltörek

Az utóbbi időben el-elhangzik az a jogos vád, miszerint a világ mintha szó szerint megfeledkezett volna a szudáni polgárháborúról – lássuk tehát, mi is a helyzet jelenleg Darfurban, éspedig a The Insider összefoglalója alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Nem szívesen ugyan, de folytatom az orosz „csodafegyverek” bemutatását, ha már Vlagyimir Putyin is folytatja a velük való dicsekvést. Nem volt elég neki a közelmúltban azt állítani, hogy a Burevesztnyik nukleáris meghajtású robotrepülőgép sikeresen átesett a teszteken – ami képtelenség – most ugyanezt mondja a Poseidon atomtorpedóról is. Az Oroszhonhoz és Kínához képest szabad világ pedig cserélge

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Különös hírek érkeztek ma a magas Északról, melyek első látásra ugyan ijesztőek, de némi elemzés után rájöhetünk, hogy inkább – ellentmondásosak. Ugyanis Putyin szerint repül már a Burevesztnyik, a Viharmadár, az orosz nukleáris meghajtású, hiperszonikus robotrepülőgép, ami ellen állítólag nincs védelem sehol a Föld kerekén – de ha kicsit megkapargatjuk a nyilvánosságra hozott adatokat, kiderül, h

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

Nincs mit szépíteni a dolgon, bármit is harsogjon az orosz (és magyar) propagandamédia, az orosz gazdaság és társadalom recseg-ropog és könnyen lehet, hogy széthullani készül. Ez többnyire nem a hadijelentésekből vagy a nemzetközi diplomácia híreiből tűnik ki, hanem a kisebb fontosságúnak tűnő, helyi, belpolitikai vagy önkormányzati hírekből, ezeket elemezte Andrej Percev is a Riddle: Russia hasáb