Nehéz idők járnak, dekadens, hanyatló korban élünk. Nekünk már álhírből is csak a selejt jut. Bezzeg a régi szép időkben!

Azt gondolom, hogy a háromoldalú, „multipoláris világrendben” Trump, Putyin és Hszi Csin-ping komoly szerepet szánnak Észak-Koreának, mint kiszámíthatatlan atomhatalomnak.

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Hátha összeomlik Putyin rendszere. Vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy járógép nélkül ne tudjon közlekedni sem... ennek reményében kívánok boldogabb és békésebb 2026-os évet mindenkinek.

Sőt, ez már nem is álhír, hanem egész népmese. Színes, szagos, szélesvásznú, három dimenziós, az áldozat szerepében Vlagyimir Putyinnal, az intrikuséban Szergej Lavrovval. Furfangos Nyesztyerkát Dmitrij Peszkov alakítja, az Elátkozott Cárkisasszonyt Mása Zaharova.

Valami ilyesféle tévedésben él Donald Trump és adminisztrációja is: egyfajta világhatalmi tudattól megtévesztve az „ideális”, sőt, „fajtiszta” Amerikát próbálják megvalósítani, amely annyira erős, hogy nincs szüksége senkire és semmire saját magán kívül.

„Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Nem zsibong egy kicsikét az agyatok? Új divatú adatbázis készül most: le is csuknak lopás miatt hamarost”

Arról, hogy Donald J. Trump jelenleg épp melyik római császárnak képzeli magát, egyelőre nem érkezett jelentés. Remélem, a fehér elefántot már megrendelték neki a bevonuláshoz.

Tegnapról mára virradó éjjel az Amerikai Egyesült Államok a nigériai kormányerőkkel összhangban két komoly csapást mért az ország északnyugati, Sokoto tartományában fekvő terrorista bázisok ellen, melyek mostani, távolról sem bizonyos ismereteink szerint az Iszlám Államhoz tartoztak. A történtekről a The Washington Post jelentése alapján számolok be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a

A kínai helyzet kétségbeejtő. Rossz a nőknek, de nem jó a férfiaknak sem. Bár az ország jövője szempontjából a legpocsékabb.

Jól mondta Zelenszkij: ez nem békeszerződés, ez csak egy (szükségtelen és néhol sértő) kompromisszumokkal teli tervezet.

Mikor ma reggel megláttam a Donald Trump csatahajó-építési tervéről szóló hírt, csak legyintettem: ugyan már. Szép, sőt, gyönyörű dolog az, de csatahajó a drón-rajok világában? Trump álmodozik. Aztán megtaláltam a The War Zone felületén a műszaki részleteket, és azóta megállíthatatlanul csóválom a fejemet. Már kezd görcsöt kapni a nyakam.

Kifejezetten pikáns módon hatna a Kreml Szpasszkaja-tornyának tetején egy müezzin. Vagy a Vaszilij Blazsennij-mecset.

Trump akkora pacifista, hogy egy Nobel-békedíj érdekében még egy háborútól sem riadna vissza, ám szellemi képességeinek és katonai erényeinek ismeretében elmondható, hogy képes lenne akár még el is veszíteni azt.

Mi olyan szegények vagyunk, hogy még a lepra is elkerül minket. Így jártunk.

Valljuk meg, a csecsen állam mindez idáig nem igazán tüntette ki magát a titkosszolgálati tevékenységek terén. Elhárításuk van, azt tudjuk, talán valamiféle hírszerzésük is, de lényegében véve orosz zsoldban szoktak tevékenykedni, és többnyire nem a szolgálatoknál, hanem a reguláris hadsereg soraiban. Hanem – mint a The Insider kiderítette – most fordult a kocka. Komoly és ráadásul legálisan működ

Trump, Hegseth és a MAGA vagy nem veszi észre, hogy igazából nem a Kongresszus, hanem az Egyesült Államok érdekei ellen harcol – vagy nagyon is jól tudják ezt és szándékosan teszik.

Ne járjunk temetőbe, mert furcsa gondolataink támadhatnak. Nem a halottakról, hanem az élőkről. Ha ugyan élet ez, és ha mondhatjuk, hogy élünk.

Carlson most az az üstökös, aki lefelé ívelő pályán játssza el azt, hogy felfelé ível.

Csak így tovább, Donald, csak így tovább. Lesz ebből még impeachment is, ha így folytatod.