Katonapolitika

Maradjunk annyiban, hogy Trump ma azt mondta: semmiképen sem akarja Grönlandot erőszakkal megszerezni, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok megkapja a sziget tulajdonjogát.

Lám, nem csak papírtigris létezik, hanem papírmedve is. Sőt, előre látom a papírsas és a papírsárkány hanyatlását úgyszintén.

Ennyit tudunk ma a gyászoló, vérző Iránban történtekről. Ahol a cinikus hatalom már nem csak tömegeket gyilkol meg, de még áldozatainak holttestét sem tiszteli.

Good news – no news, kérem. Reméljük, holnapra már okosabbak leszünk.

Khamenei igazából már megbukott, még akkor is, ha esetleg sikerülne leverni a mostani tiltakozást: maga a rendszer mondott csődöt.

A világ most épp Iránra figyel és jól teszi, minden oka megvan rá – bár lehet, hogy holnap már Kubára vagy Grönlandra fog figyelni, ahogy a helyzet kinéz. Mi azonban tekintsük egy kicsit Izrael és Szíria jelenlegi és eljövendő viszonyát, lévén hogy ez is része annak a folyamatnak, ami majd az ajatollahok befolyása nélküli, végre már békés Közel-Kelet létrejöttéhez vezet – és nem utolsó sorban azér

Jól hangzik, amit Pahlavi koronaherceg üzen és veleje is van. Annyi mindenképpen, hogy Khameneinek legyen mitől nem csak megijednie, de félnie is.

Annyit elmondhatunk, hogy a jelek szerint manapság ajatollahnak lenni Teheránban nem egy nyugdíjas állás és nem is nagyon kényelmes munkakör. Könnyen megkergethetik az embert.

Rubio lesz a venezuelai „alkirály”, nevezzük talán főmegbízottnak, és emellett ő marad az Egyesült Államok külügyminisztere is. Míg csak bírja a kettős terhet, bár mindkét munkakör egész embert kívánna.

Mi történik Venezuelával, miféle kormányzat követi majd a Maduro-félét? Egyáltalán: hadiállapotban van Venezuela az Egyesült Államokkal? És ha igen, miért nem?

Azt gondolom, hogy a háromoldalú, „multipoláris világrendben” Trump, Putyin és Hszi Csin-ping komoly szerepet szánnak Észak-Koreának, mint kiszámíthatatlan atomhatalomnak.

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Sőt, ez már nem is álhír, hanem egész népmese. Színes, szagos, szélesvásznú, három dimenziós, az áldozat szerepében Vlagyimir Putyinnal, az intrikuséban Szergej Lavrovval. Furfangos Nyesztyerkát Dmitrij Peszkov alakítja, az Elátkozott Cárkisasszonyt Mása Zaharova.

Arról, hogy Donald J. Trump jelenleg épp melyik római császárnak képzeli magát, egyelőre nem érkezett jelentés. Remélem, a fehér elefántot már megrendelték neki a bevonuláshoz.

Tegnapról mára virradó éjjel az Amerikai Egyesült Államok a nigériai kormányerőkkel összhangban két komoly csapást mért az ország északnyugati, Sokoto tartományában fekvő terrorista bázisok ellen, melyek mostani, távolról sem bizonyos ismereteink szerint az Iszlám Államhoz tartoztak. A történtekről a The Washington Post jelentése alapján számolok be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a

Jól mondta Zelenszkij: ez nem békeszerződés, ez csak egy (szükségtelen és néhol sértő) kompromisszumokkal teli tervezet.

Mikor ma reggel megláttam a Donald Trump csatahajó-építési tervéről szóló hírt, csak legyintettem: ugyan már. Szép, sőt, gyönyörű dolog az, de csatahajó a drón-rajok világában? Trump álmodozik. Aztán megtaláltam a The War Zone felületén a műszaki részleteket, és azóta megállíthatatlanul csóválom a fejemet. Már kezd görcsöt kapni a nyakam.

Trump akkora pacifista, hogy egy Nobel-békedíj érdekében még egy háborútól sem riadna vissza, ám szellemi képességeinek és katonai erényeinek ismeretében elmondható, hogy képes lenne akár még el is veszíteni azt.

Trump, Hegseth és a MAGA vagy nem veszi észre, hogy igazából nem a Kongresszus, hanem az Egyesült Államok érdekei ellen harcol – vagy nagyon is jól tudják ezt és szándékosan teszik.

Csak így tovább, Donald, csak így tovább. Lesz ebből még impeachment is, ha így folytatod.