Jól mondta Zelenszkij: ez nem békeszerződés, ez csak egy (szükségtelen és néhol sértő) kompromisszumokkal teli tervezet.

Mikor ma reggel megláttam a Donald Trump csatahajó-építési tervéről szóló hírt, csak legyintettem: ugyan már. Szép, sőt, gyönyörű dolog az, de csatahajó a drón-rajok világában? Trump álmodozik. Aztán megtaláltam a The War Zone felületén a műszaki részleteket, és azóta megállíthatatlanul csóválom a fejemet. Már kezd görcsöt kapni a nyakam.

Kifejezetten pikáns módon hatna a Kreml Szpasszkaja-tornyának tetején egy müezzin. Vagy a Vaszilij Blazsennij-mecset.

Trump akkora pacifista, hogy egy Nobel-békedíj érdekében még egy háborútól sem riadna vissza, ám szellemi képességeinek és katonai erényeinek ismeretében elmondható, hogy képes lenne akár még el is veszíteni azt.

Mi olyan szegények vagyunk, hogy még a lepra is elkerül minket. Így jártunk.

Valljuk meg, a csecsen állam mindez idáig nem igazán tüntette ki magát a titkosszolgálati tevékenységek terén. Elhárításuk van, azt tudjuk, talán valamiféle hírszerzésük is, de lényegében véve orosz zsoldban szoktak tevékenykedni, és többnyire nem a szolgálatoknál, hanem a reguláris hadsereg soraiban. Hanem – mint a The Insider kiderítette – most fordult a kocka. Komoly és ráadásul legálisan működ

Trump, Hegseth és a MAGA vagy nem veszi észre, hogy igazából nem a Kongresszus, hanem az Egyesült Államok érdekei ellen harcol – vagy nagyon is jól tudják ezt és szándékosan teszik.

Ne járjunk temetőbe, mert furcsa gondolataink támadhatnak. Nem a halottakról, hanem az élőkről. Ha ugyan élet ez, és ha mondhatjuk, hogy élünk.

Carlson most az az üstökös, aki lefelé ívelő pályán játssza el azt, hogy felfelé ível.

Csak így tovább, Donald, csak így tovább. Lesz ebből még impeachment is, ha így folytatod.

Hiába játssza tehát Trump a jóindulatú Mikulás bácsit, karácsonyra két dolog nem lesz: szivárványszellentő, egyszarvú csillámpóni és béke Ukrajnában.

Nem lennénk különbek, mint a baktériumok és a halrajok? Csordában, tömegben meglehet, hogy nem vagyunk jobbak náluk.

Hogy Stephen King micsoda fantasztikus horrort tudna írni ebből a Soelberg-esetből... bár lehet, hogy már írja is. Bűn volna, ha kihagyná a témát.

Gyáva népnek se hazája, se kontinense nincs. Nem lehetünk gyávák. Most nem.

Ez a háború már megkezdődött. Szedjük össze magunkat, hogy ne megszállással folytatódjon.

Nem pedig háború és béke. Tolsztoj forog a sírjában, de nem mi tehetünk róla: az a kérdés – félretéve a magyar kormány „békepártinak” hazudott defetista-moszkovita propagandáját – hogy mi lesz, ha Trumpnak és bűntársainak sikerül kierőszakolniuk Ukrajnából egy igazságtalan békeszerződést?

Amelyik kormányzatnak hazugság az alapja, az törvényszerűen összedől magától, támogassa akárhány és bármilyen fegyver.

Európa vagy a sarkára áll, vagy – nem lesz kinek állnia és nem lesz mire. Most kell észbe kapni. Még nem késő.

Az Epstein-akták közül nem is azok lennének az érdekesek, amik megvannak. Hanem azok, amik már nincsenek meg – mert elkerültek Moszkvába.

Ebben a történetben a NIS az örökség és a Lukoil – sőt, az Oroszországi Föderáció – a nagybácsi. De nyugalom: előbb-utóbb tényleg elviszi az ördög.