Gazdaság

Az utóbbi időben el-elhangzik az a jogos vád, miszerint a világ mintha szó szerint megfeledkezett volna a szudáni polgárháborúról – lássuk tehát, mi is a helyzet jelenleg Darfurban, éspedig a The Insider összefoglalója alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Köztudott, hogy Azerbajdzsán és az Oroszországi Föderáció az utóbbi tíz hónap folyamán finoman fogalmazva is kutya-macska barátságban volt, ami komoly eszkalációt is okozhatott volna a Kaukázus térségében. Most ugyan enyhülni látszik a helyzet, de könnyen meglehet, hogy az csak a látszat, és mégis érik az a konfliktus – legalábbis minden lehetőség megvan rá.

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Oroszország olajiparának állapotával kapcsolatban nem érdemes és nem is szabad a kincstári orosz és magyar állami sajtó adataira hagyatkoznunk, ugyanis ezek az orgánumok és orbánumok vagy azt írják, hogy az orosz olajipar elleni ukrán támadások nem történtek meg, ha mégis megtörténtek, nem okoztak semmiféle kárt, ha netán okoztak volna, azt meg amúgy is kijavították két tekercs szigetelőszalaggal

Valami nagyon félrecsúszott abban a szép bromance-ban, ami Trump és Putyin között látszott szövődni. Annyira, hogy már csak Orbán Viktor hisz abban, hogy még valaha egymásra találnak, bár szerinte ez csakis és kizárólag Budapesten lehetséges, ott, ahol az utolsó randi elmaradt – ebben azért én nem lennék annyira biztos. De lássuk a friss moszkvai hírek összefoglalóját a Jamestown Alapítvány rövid

Sok embert kaptam én már álhír-terjesztésen, sok hazugságot kellett már életemben megcáfolnom – egyébként ez a vád olyan természetű, hogy az igazat is ismerni kell a tárgyról, különben nem sokat ér írni róla – de először kerülök abba a helyzetbe, hogy bizonyítani tudom, miszerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nagy nyilvánosság előtt álhíreket terjesztett.

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

Aki azt hiszi, hogy manapság nincs rabszolgaság, vagy ha van is, az a fejlett országok polgárait nem fenyegeti, hatalmasat téved. Csalás révén bárki a modern rabszolgakereskedők markába kerülhet, akik aztán őt kényszerítik szélhámosságra – sok milliárd dolláros üzletág ez, amit a Meduza beszámolója alapján mutatok be.

Kezdjük azzal, hogy az Oroszországi Föderációban nincsenek sem nemzetiségi, sem felekezeti ellentétek. Nincsenek és kész. Azon már dolgoznak egy ideje, úgy Rettegett Iván óta, hogy az oroszon és a pravoszlávon kívül nemzetiségek és felekezetek se létezzenek, de egyelőre még nem sikerült maradéktalanul megoldani a feladatot, talán jövőre menni fog, de ha nem, a következő öt-hatszáz évben csak megva

Komoly tőzsdei szakértők kezdik utóbbi időben meglehetősen magas frekvencián csóválni a fejüket a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek üzletei láttán. Szaladhat-e sokáig ennyire ez a szekér? Enyhén szólva is kétséges, és nincs kizárva, hogy egy olyan összeomlás felé robog, amilyen utoljára a dotcom-buborék kipukkanása volt a kétezres évek elején.

Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini

Nincs mit szépíteni a dolgon, bármit is harsogjon az orosz (és magyar) propagandamédia, az orosz gazdaság és társadalom recseg-ropog és könnyen lehet, hogy széthullani készül. Ez többnyire nem a hadijelentésekből vagy a nemzetközi diplomácia híreiből tűnik ki, hanem a kisebb fontosságúnak tűnő, helyi, belpolitikai vagy önkormányzati hírekből, ezeket elemezte Andrej Percev is a Riddle: Russia hasáb

Optimista olvasóimat ki kell ábrándítanom: nem látszik reális lehetőség egy békeszerződésre Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között, Donald Trump minden közvetítése dacára – vagy talán pont amiatt. Viszont előbb vagy utóbb lesz ilyesmi, de mi biztosítja azt, hogy Oroszország be is fogja tartani, amit aláírt? Semmi, eddig is csak azt tartották be, amihez kedvük volt, és azt se örökké.

Tegnap kissé meglepte a nagyvilágot, hogy Lecornu francia miniszterelnök alig három hét regnálás után lemondott. Ez még francia földön is rekord, hiszen ideje sem jutott a választóknak megutálni a kormányfőt – azonban nem ok nélkül cselekedet így. Hogy mi áll Lecornu lemondása mögött, annak a The Insider járt utána. 

Nagy dolgok várhatóak az Arktiszon – hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogy olvad a jégsapka, egyre több vízterület válik hajózhatóvá, egyre több tengerfenéki zóna kutathatóvá, de az Oroszországi Föderáció egyenesen hatalmas terveket dédelget ezzel az övezettel kapcsolatban, melyre természetesen teljesen rá akarja tenni a kezét. Hogy aztán miket is terveznek Moszkvában a sarkvidékre, azt a Ja

Épp tegnap pedzegettem ezeken a hasábokon, hogy a legtökéletesebb szuverenitásvédelem az volna, ha egészen egyszerűen lekapcsolná az illetékes hivatal az internetet. Azt viszont nem hittem volna, hogy még egy napot sem kell várnom és ez bekövetkezik: az igaz, hogy nem minálunk tették meg, hanem Afganisztánban, de tény, hogy az egész országban lekapcsolták a világhálót, mégpedig központi utasításra

Mikor augusztus huszadikán hivatalosan is bemutatták az ukrán „Flamingo” szárnyas rakétát (melyet azóta harci körülmények között is teszteltek), a magyar közvélemény szokás szerint megoszlott: volt, aki örült ennek a fordulatnak, mások kétségbe vonták az eszköz létezését is, megint mások pedig csak legyintettek azzal, hogy ilyen madár úgy sincs.

Időről időre érdemes komolyabban is utánanézni az orosz hadiipar helyzetének, ugyanis ha a harcoló felek által közzétett információkra hagyatkozunk, valahogy mindig nagyon furcsa eredmények jönnek ki. Ezért is jött kapóra a Novaja Gazeta Evropa tanulmánya, mely meglehetősen semleges és tárgyilagos alapon kezeli a kérdést. 

Ha nem követnek el merényletet Charlie Kirk ellen, minek következtében az Egyesült Államok épp most ismerkedik meg a sztálini csisztka fogalmával, most a világpolitika egyik alapkérdése lenne Donald Trump drogháborúja Venezuela, illetve sokkal inkább a korrupt és aljas Maduro-rezsim ellen. De a helyzet másként alakult, jóllehet ettől még a drogellenes hadművelet továbbra is központi kérdés, csak é