#Ukrajna

Putyinnak ebben a helyzetben azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményeznie, és legalábbis tűzszünetet kéne kötnie, kerül, amibe kerül.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.

Ne feledjük: ezek szerint Magyarország Achilles-sarkát Paksnak hívják.

Putyinnak is, a rezsimjének is mennie kell, minél előbb, annál jobb. És ha nem akar menni, eshetne is. Ki, stílszerűen a Kreml Szpasszkaja-bástyájáról.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.

Azt hiszem, már tudom, kiről fogják elnevezni egy orosz rendszerváltás után a kalinyingrádi repülőteret. És ezért Immanuel Kant sem haragudna.

Nos, ennyi esze van az amerikai elnöknek. Ennyire meggondolt, megfontolt és előrelátó elme. Nem lenne szabad még egy fakockát vagy egy üveggolyót sem a kezébe adni, mert az előbbit nem értené, az utóbbit elrontaná.

Az Oroszországi Föderáció igazán megtehetné, ha már olyan büszke csapatainak harci szellemére és képességeire, hogy legalább ezt a háborút (meg az összes többit is) a saját erejéből vívja meg és nem hagyatkozik ártatlan perui szakácsok, mérnökök és taxisofőrök kierőszakolt véráldozatára.

Egyelőre, paradox ugyan, de az lenne a megoldás, ha lelassítanánk a támadó, MI-vezérelt drónrendszerek célzási rendszereit.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?

Meghatározás hiányában könnyen megtörténhet, hogy Iránt legyőzik, de a háború mégis folytatódik, pusztán azért, mert senki sem tudja, mit nevezünk győzelemnek.

Ukrajna győzni fog és tulajdonképpen már négy éve győzött: a hosztomeli repülőtéren. Ami azóta zajlik nem más, mint véres, kínos, erőltetett és gyilkos orosz agresszió, de ez már nem átgondolt és alaposan megtervezett hadjárat. Ezt a háborút Kijev egy helyen veszítheti el: a tárgyalóasztal mellett.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Stirlitz forogna a sírjában, ha valaha is élt volna, de Abel ezredes, Kim Philby és Richard Sorge örök álma biztosan nyugtalan.

Így toborozzák hát a ruszkij szoldátot, így áll össze a világverő orosz ármádia. Éhezőkből, nyomorgókból, csapdába csalt nyomorultakból.

Sokat lehetne vitázni a moldovai semlegesség helyes és helytelen értelmezéséről, mégis azt mondanám: ezt nem a szakértők fogják eldönteni, és nem is a választópolgárok, hanem sajnos félő, hogy a kialakulófélben lévő történelmi-politikai helyzet. Ne legyen igazam.