#Irán

Magam is amondó volnék, hogy a fogadási piacot nagyon szabályozni kéne, mert az életünk nem játék. Egy része lehet az, de amikor háborúról van szó, minden fogadást tiltanék.

Meghatározás hiányában könnyen megtörténhet, hogy Iránt legyőzik, de a háború mégis folytatódik, pusztán azért, mert senki sem tudja, mit nevezünk győzelemnek.

Maceszt árultok a Vatikánban szombatnapon, és a mekkai főmuftitól várjátok erre a helyeslést. Őszintén gratulálok. Sikerült rajtam túltennetek.

„Azt hiszem, Schrödinger macskája helyett Schrödinger imámjával van dolgunk. Amíg nem mutatják meg, nem tudjuk, hogy él-e vagy halott.”

Nem tudjuk, milyen lesz a háború utáni Irán és azt sem, milyen Oroszországot látunk majd a jövőben. De ha mindkét ország létezni fog később is, adnék egy tanácsot Teheránnak: szóba se álljon Moszkvával, ha jót akar. És ez fordítva is érvényes. Nem jó nekik egy gyékényen, sőt, egy bazárban sem árulni.

Most már csak arra kéne rájönnünk, hogy Irán esetében mit nevezünk egyértelmű győzelemnek. Mert ez is sok mindent jelenthet.

Kérem, hadtudomány-történeti pillanat tanúi vagyunk: a prognózis majdnem minden szava beigazolódott, az elméleti megközelítés helytállónak bizonyult.

A játszma sokesélyes, de úgy tűnik, a leggyengébb lapja az Iszlám Köztársaságnak van, a második legrosszabb leosztás a rendszer politikai ellenzékének jutott, a harmadik a Forradalmi Gárdának – minden más játékosnak erősebbek a kártyái.

Fogalmunk sincs, milyen lesz az iráni holnap, csak abban lehetünk biztosak, hogy lesz. És erre jobb felkészülni. Vegyünk számításba minden, esetleg most még váratlannak tűnő fordulatot. Ne feledjük: Iránban nem európaiak élnek.

Nagy háború kezdődött ma és meglehet, hogy sokáig fog tartani. Az biztos, hogy fordulatokban gazdag lesz.

Sztálinnak Berijája volt, Nazarbajevnek Tokajevje, Madurónak Dalcy Rodrigueze, Khameneinek Laridzsánija van. De vajon ki lesz Laridzsáni Laridzsánija? És lesz-e egyáltalán Laridzsániból állami vezető?

Libanonban csak arra lenne tehát szükség, hogy az állam állam legyen, a kormány kormányként viselkedjen és az ország szövetségesei is támogassák ezt.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Észak-Korea csendben van ugyan, de nincs békében egy kicsit sem. Rosszban töri a fejét, akárki meglássa.

Ennyit tudunk ma a gyászoló, vérző Iránban történtekről. Ahol a cinikus hatalom már nem csak tömegeket gyilkol meg, de még áldozatainak holttestét sem tiszteli.

Good news – no news, kérem. Reméljük, holnapra már okosabbak leszünk.

Khamenei igazából már megbukott, még akkor is, ha esetleg sikerülne leverni a mostani tiltakozást: maga a rendszer mondott csődöt.

Jól hangzik, amit Pahlavi koronaherceg üzen és veleje is van. Annyi mindenképpen, hogy Khameneinek legyen mitől nem csak megijednie, de félnie is.

Annyit elmondhatunk, hogy a jelek szerint manapság ajatollahnak lenni Teheránban nem egy nyugdíjas állás és nem is nagyon kényelmes munkakör. Könnyen megkergethetik az embert.

Mennyibe kerül egy iráni állampolgár politikai véleménye? A teheráni ajatollahok szerint havonta hét dollárba. Hát nem mondom, elég kevésre tartják a saját polgáraikat, ha ilyen olcsón árazták be őket, ez inkább sértés, mint segítség, de vizsgáljuk meg alaposabban is a kérdést a The New York Times és az Iran International alapján.