Tech&Tud

Azért Trump sem gondolta volna, hogy 2026-ban egy mászkálós játék főhősévé válik. Bár mondjuk arra tényleg nem volna esélye, hogy bekerüljön a Civilizationbe nagy, nemzeti, korszakos vezetőként.

A Kreml nem érti, hogy ha az oroszoktól már a csüggedést és a pesszimizmust is elveszi, semmijük sem marad és akkor, de csak akkor – jön majd a forradalom, ami mindent elsöpör.

Nos, ennyi esze van az amerikai elnöknek. Ennyire meggondolt, megfontolt és előrelátó elme. Nem lenne szabad még egy fakockát vagy egy üveggolyót sem a kezébe adni, mert az előbbit nem értené, az utóbbit elrontaná.

Míg nem történik előrelépés az ügyben, a svindlereket csókoltatja a fekete pincérnő a budapesti külvárosból és James, a magyar haditengerészet elaggott veteránja.

A módszerek egy része ismerős volt Kelet-Európából, de a stiklik volumene... egyszerűen szédítő, az ember nem is hinné, hogy lehet ekkora tételekben is csalni. Ez tényleg csak Amerikában elképzelhető. Talán ezért készül oda a rossz nyelvek és a jó értesülések szerint Orbán is.

Egyelőre, paradox ugyan, de az lenne a megoldás, ha lelassítanánk a támadó, MI-vezérelt drónrendszerek célzási rendszereit.

Nos, kérem, a tanulság egyszerű: míg az oroszok nem alszanak, jobb, ha nem alszik sem Bukarest, sem Budapest.

Kérem, ilyen szakértők dolgoznak a magyar minisztériumokban. Ennek tudatában tessék holnap szavazni. Azért nem mindegy, hogy a következő miniszter Floki lesz, Cukimuki vagy esetleg valaki, aki nem műszaki analfabéta.

Vasárnap tessék elmenni szavazni. Tessék választani. Lelkiismeretük szerint és az ország helyzetének ismeretében.

Az igazán nemzeti orosz mesterséges intelligencia nem készülhet egyébből, csak nyírfácskából! Ha ezt is megoldják, elmondható lesz, hogy orosz földön még az MI is fafejű.

Meghatározás hiányában könnyen megtörténhet, hogy Iránt legyőzik, de a háború mégis folytatódik, pusztán azért, mert senki sem tudja, mit nevezünk győzelemnek.

Először a szultánnak kell mennie, aztán az udvarnak, majd a háremnek, végül a mamelukoknak, de mind egy szálig. Minél előbb.

Genfben tárgyalnak az amerikaiak és az irániak. Arról az uránról, ami vagy van, vagy sem. Vagy megegyeznek, vagy sem. Ha nem tudnak megegyezni, vagy lőni fognak, vagy sem. Az egész történetben egyetlen dolog bizonyos: az, hogy tárgyalnak.

Ukrajna győzni fog és tulajdonképpen már négy éve győzött: a hosztomeli repülőtéren. Ami azóta zajlik nem más, mint véres, kínos, erőltetett és gyilkos orosz agresszió, de ez már nem átgondolt és alaposan megtervezett hadjárat. Ezt a háborút Kijev egy helyen veszítheti el: a tárgyalóasztal mellett.

Ezek után már emberi közreműködés vagy utasítás sem lesz szükséges a tökéletes zsarnokság létrehozásához. Az Anthropic még választhat: vagy segít ennek a megteremtésében, vagy felszámolják valamilyen módon és a kérdést megoldja Musk az ő kis Grokjával.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Stirlitz forogna a sírjában, ha valaha is élt volna, de Abel ezredes, Kim Philby és Richard Sorge örök álma biztosan nyugtalan.

Sokat lehetne vitázni a moldovai semlegesség helyes és helytelen értelmezéséről, mégis azt mondanám: ezt nem a szakértők fogják eldönteni, és nem is a választópolgárok, hanem sajnos félő, hogy a kialakulófélben lévő történelmi-politikai helyzet. Ne legyen igazam.

Ilyen az, amikor a jó öreg Ördög idézi a Bibliát. Végül joga van hozzá – csak rosszul áll neki.

A közepes csapásmérő drónrajok jelentenék a háború végét és a hadászat jövőjét? Vagy igen, vagy nem. De nem árt felkészülni arra, hogy szükségünk lehet rájuk, nem is sokára. Igen, Európában is.