Köztudott, hogy Azerbajdzsán és az Oroszországi Föderáció az utóbbi tíz hónap folyamán finoman fogalmazva is kutya-macska barátságban volt, ami komoly eszkalációt is okozhatott volna a Kaukázus térségében. Most ugyan enyhülni látszik a helyzet, de könnyen meglehet, hogy az csak a látszat, és mégis érik az a konfliktus – legalábbis minden lehetőség megvan rá.

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Oroszország olajiparának állapotával kapcsolatban nem érdemes és nem is szabad a kincstári orosz és magyar állami sajtó adataira hagyatkoznunk, ugyanis ezek az orgánumok és orbánumok vagy azt írják, hogy az orosz olajipar elleni ukrán támadások nem történtek meg, ha mégis megtörténtek, nem okoztak semmiféle kárt, ha netán okoztak volna, azt meg amúgy is kijavították két tekercs szigetelőszalaggal

Valami nagyon félrecsúszott abban a szép bromance-ban, ami Trump és Putyin között látszott szövődni. Annyira, hogy már csak Orbán Viktor hisz abban, hogy még valaha egymásra találnak, bár szerinte ez csakis és kizárólag Budapesten lehetséges, ott, ahol az utolsó randi elmaradt – ebben azért én nem lennék annyira biztos. De lássuk a friss moszkvai hírek összefoglalóját a Jamestown Alapítvány rövid

Sok embert kaptam én már álhír-terjesztésen, sok hazugságot kellett már életemben megcáfolnom – egyébként ez a vád olyan természetű, hogy az igazat is ismerni kell a tárgyról, különben nem sokat ér írni róla – de először kerülök abba a helyzetbe, hogy bizonyítani tudom, miszerint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nagy nyilvánosság előtt álhíreket terjesztett.

Különös hírek érkeztek ma a magas Északról, melyek első látásra ugyan ijesztőek, de némi elemzés után rájöhetünk, hogy inkább – ellentmondásosak. Ugyanis Putyin szerint repül már a Burevesztnyik, a Viharmadár, az orosz nukleáris meghajtású, hiperszonikus robotrepülőgép, ami ellen állítólag nincs védelem sehol a Föld kerekén – de ha kicsit megkapargatjuk a nyilvánosságra hozott adatokat, kiderül, h

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

A tengerparti naplemente vizuális élménye, egy parfüm illata, egy finom vacsora ízharmóniája, egy koncert zenei varázsa, a szerelmi csalódás fájdalma, a nagylelkűség öröme, a gonosztett bűntudata, valamint a gondolkodás személyes átélése mind a tudatunk terméke. Míg a tudat problémája korábban a filozófia kizárólagos terepe volt, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már az idegtudomány is ké

Aki azt hiszi, hogy manapság nincs rabszolgaság, vagy ha van is, az a fejlett országok polgárait nem fenyegeti, hatalmasat téved. Csalás révén bárki a modern rabszolgakereskedők markába kerülhet, akik aztán őt kényszerítik szélhámosságra – sok milliárd dolláros üzletág ez, amit a Meduza beszámolója alapján mutatok be.

Nos, eléggé érdekesen kezd alakulni a magyar belpolitikai helyzet a tegnap esti hírek után, melyek szerint elmarad a „budapesti békecsúcs” – bár sok értelme vagy haszna Zelenszkij részvétele nélkül amúgy sem lett volna. Bármire is jutott volna Trump, Putyin és esetleg a kibic szerepében Orbán egymás között, az csak olyan érvényű lehetett volna, mint a lakásmaffiák ügyletei, amikor az egyik csaló e

Tegnapelőtti írásom megjelenése után többen is kérdezték, hogy miképpen lehetséges terrorista szervezetté nyilvánítani az Orosz Háborúellenes Bizottságot. Hát csak úgy, putyini módon. De van ám ennek egy nagyon aljas vonzata is, aminek Andrej Szoldatov és Irina Borogan jártak utána a CEPA hasábjain, ezt ismertetem a továbbiakban. Megjegyzéseim szokás szerint csillag alatt lesznek olvashatóak, a be

Vannak rendezvények, amelyeken okos és becsületes emberek találkoznak és vannak másfélék. Most egy nagyon másféléről és annak díszvendégéről, a román európai uniós képviselőről, Diana Iovanovici-Șoșoacăról lesz szó, aki nem hétköznapi egyéniség, főként a világjárvány idején alakított hatalmasat, de azóta is sokat romlott szellemi állapota. Annyira, hogy hivatalos, sőt, bírósági fórumokon is kezd s

A kérdés távolról sem annyira egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. Arról van szó, hogy az Ukrajna elleni invázió kezdete 2022-ben valósággal azonnal aktivált minden (és mindenféle) ellenzéki csoportot. Több százezres háborúellenes tüntetések zajlottak főként Moszkvában és Szentpéterváron, de az egész ország forrongott Karéliától Novoszibirszkig.

Kétségtelen (és eléggé elkeserítő), hogy a szélsőjobboldali AfD a német belpolitika egyik vezető erejévé válhatott, annak ellenére, hogy akárcsak a román AUR, koalíciós karanténban van, egyetlen más parlamenti párt sem hajlandó vele szövetségre lépni vagy akár csak hivatalosan is tárgyalni. Most azonban – leginkább oroszbarátságuk miatt – választaniuk kell, nem folytathatják úgy tovább a politizál

Az ember már csak rezignáltan legyint, amikor az oroszországi letartóztatásokról hall. Hiszen ott most már gyakorlatilag bármiért le lehet csukni bárkit és ugyanannak az ellenkezője miatt is, minden csak feljelentés, buzgalom és politikai hisztéria kérdése. Az azonban mégis meglepő, ha valaki az orosz konyhaművészt története miatt kerül rács mögé, márpedig pontosan ez történt Pavel Szjutkinnal. Me

Mint tudjuk, és mint tegnap is említettem volt ugyanitt, az Oroszországi Föderációtól, másként szólva a Nagy Szovjetuniótól, még másként mondva, a Cári Birodalomtól teljesen idegen a nacionalizmus. Hiszen, mint a dal is mondja: „egyik ember annyi, mint a másik / bár a bőre barna, vagy fehér / egyetért, mert egyenlő az ember / mennyi munkát végez, annyit ér...” legalábbis ahogy Dunajevszkij és Vasz

Kezdjük azzal, hogy az Oroszországi Föderációban nincsenek sem nemzetiségi, sem felekezeti ellentétek. Nincsenek és kész. Azon már dolgoznak egy ideje, úgy Rettegett Iván óta, hogy az oroszon és a pravoszlávon kívül nemzetiségek és felekezetek se létezzenek, de egyelőre még nem sikerült maradéktalanul megoldani a feladatot, talán jövőre menni fog, de ha nem, a következő öt-hatszáz évben csak megva

Komoly tőzsdei szakértők kezdik utóbbi időben meglehetősen magas frekvencián csóválni a fejüket a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek üzletei láttán. Szaladhat-e sokáig ennyire ez a szekér? Enyhén szólva is kétséges, és nincs kizárva, hogy egy olyan összeomlás felé robog, amilyen utoljára a dotcom-buborék kipukkanása volt a kétezres évek elején.

Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini