#Irán

Nagy háború kezdődött ma és meglehet, hogy sokáig fog tartani. Az biztos, hogy fordulatokban gazdag lesz.

Sztálinnak Berijája volt, Nazarbajevnek Tokajevje, Madurónak Dalcy Rodrigueze, Khameneinek Laridzsánija van. De vajon ki lesz Laridzsáni Laridzsánija? És lesz-e egyáltalán Laridzsániból állami vezető?

Libanonban csak arra lenne tehát szükség, hogy az állam állam legyen, a kormány kormányként viselkedjen és az ország szövetségesei is támogassák ezt.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Észak-Korea csendben van ugyan, de nincs békében egy kicsit sem. Rosszban töri a fejét, akárki meglássa.

Ennyit tudunk ma a gyászoló, vérző Iránban történtekről. Ahol a cinikus hatalom már nem csak tömegeket gyilkol meg, de még áldozatainak holttestét sem tiszteli.

Good news – no news, kérem. Reméljük, holnapra már okosabbak leszünk.

Khamenei igazából már megbukott, még akkor is, ha esetleg sikerülne leverni a mostani tiltakozást: maga a rendszer mondott csődöt.

Jól hangzik, amit Pahlavi koronaherceg üzen és veleje is van. Annyi mindenképpen, hogy Khameneinek legyen mitől nem csak megijednie, de félnie is.

Annyit elmondhatunk, hogy a jelek szerint manapság ajatollahnak lenni Teheránban nem egy nyugdíjas állás és nem is nagyon kényelmes munkakör. Könnyen megkergethetik az embert.

Mennyibe kerül egy iráni állampolgár politikai véleménye? A teheráni ajatollahok szerint havonta hét dollárba. Hát nem mondom, elég kevésre tartják a saját polgáraikat, ha ilyen olcsón árazták be őket, ez inkább sértés, mint segítség, de vizsgáljuk meg alaposabban is a kérdést a The New York Times és az Iran International alapján.

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Iránnak kevés a fegyvere, de amije van, az legalább sokféle. Ha így akar háborúzni, biztos a veresége.

Miféle élet lehet Kubában, a „trópusi paradicsomban”, aminél még az is jobb, ha az ember orosz katonának áll?

A világ most – teljes joggal – az ukrajnai fejleményekre figyel, holott nagyon érdekes dolgok zajlanak a posztszovjet térség más területein, például a Kaukázusban is. Röviden szólva, úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok lenyúlta a Zangezur-folyosót, és ezt Moszkvának tétlenül kell néznie, ha jót akar – igaz, Teheránnak még lehet pár szava az amerikai befolyás növekedéséhez a térségben.

Két hete írtam itt arról, hogy hatalmi háromszög kezd kialakulni a Kaukázusban, bár inkább sokszögről van szó, most annyit kell hozzátennem, miszerint a kaszpi térség is forrong és parázslik. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a magyar külpolitikára nézvést, de ezzel majd később foglalkozzunk, egyelőre lássuk a Jamestown Intézet tanulmánya nyomán, mit tudunk.

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét, sőt valószínűleg egész évadot betöltő, ami sokat árthat az Oroszországi Föderáció világhatalmi ambícióinak – és még a legjobb esetben is kompromisszumokra fogja kényszeríteni Moszkvát. Lássuk a helyzet elemzését részben a Riddle: Russia, részben a tegnapi hírek alapján.

Amikor Afganisztánban újból átvették a hatalmat a tálibok – tehát 2021-ben – a magyar kormány riadót fújt és milliós, Európa felé nyomuló „migrációs hullámot” emlegetett. Ebből ugyan a világon semmi sem lett, de az elmúlt két hétben valóban milliós tömeg mozdult meg, csak éppen nem Keletről Nyugatra, hanem ellenkezőleg. Tekintsük ennek a jelenségnek néhány pillanatát!

Nyugalom, Iránról lesz szó, nem Magyarországról. Régebben a „perzsavásár” a színes, harsány, kaotikus forgatagot jelentette magyarul, valószínűleg a teheráni Nagy Bazár ihlette a kifejezést, és meg kell hagyni: amit ott nem tud megvásárolni az ember, az jó eséllyel nem is létezik. Sajnos azonban az iráni ellenzék, amely most meg kéne döntse az ajatollahok meggyengült hatalmát, annyira sokféle, fra

Most az Iránt érő második izraeli csapás részleteiről fogok beszámolni, az első, hajnali támadásról már írtam egy másik lapban. A tizenkét órája tartó támadás második hulláma meglepően eredményes, bár minden attól függ, mit tekintünk sikernek. Mindenesetre az iráni fegyveres erők nagyon érzékeny veszteségeket szenvedtek és kérdéses, hogy képesek lesznek-e a jövőben bármiféle harci cselekményekre,