#Egyesült Államok

Mind villoghat Putyin a sosemlesz „hiperszonikus” Burevesztnyikjével, Trump meg az Aranyflottájával, ha Kína módszerei – és emberei – ott lesznek mindenhol a világ kerekén. A két előbbi sok mindent meg tudhat hódítani, de Kína nélkül nem bírnak majd semmit megtartani.

A világ most épp Iránra figyel és jól teszi, minden oka megvan rá – bár lehet, hogy holnap már Kubára vagy Grönlandra fog figyelni, ahogy a helyzet kinéz. Mi azonban tekintsük egy kicsit Izrael és Szíria jelenlegi és eljövendő viszonyát, lévén hogy ez is része annak a folyamatnak, ami majd az ajatollahok befolyása nélküli, végre már békés Közel-Kelet létrejöttéhez vezet – és nem utolsó sorban azér

Mindenesetre tudni azt is érdemes, hogy ha Donald Trump nem lenne amerikai elnök, bárhol sikeresen pályázhatna a falu bolondjának állására.

Rubio lesz a venezuelai „alkirály”, nevezzük talán főmegbízottnak, és emellett ő marad az Egyesült Államok külügyminisztere is. Míg csak bírja a kettős terhet, bár mindkét munkakör egész embert kívánna.

Azt gondolom, hogy a háromoldalú, „multipoláris világrendben” Trump, Putyin és Hszi Csin-ping komoly szerepet szánnak Észak-Koreának, mint kiszámíthatatlan atomhatalomnak.

Tegnapról mára virradó éjjel az Amerikai Egyesült Államok a nigériai kormányerőkkel összhangban két komoly csapást mért az ország északnyugati, Sokoto tartományában fekvő terrorista bázisok ellen, melyek mostani, távolról sem bizonyos ismereteink szerint az Iszlám Államhoz tartoztak. A történtekről a The Washington Post jelentése alapján számolok be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a

Gyáva népnek se hazája, se kontinense nincs. Nem lehetünk gyávák. Most nem.

Nem pedig háború és béke. Tolsztoj forog a sírjában, de nem mi tehetünk róla: az a kérdés – félretéve a magyar kormány „békepártinak” hazudott defetista-moszkovita propagandáját – hogy mi lesz, ha Trumpnak és bűntársainak sikerül kierőszakolniuk Ukrajnából egy igazságtalan békeszerződést?

Európa vagy a sarkára áll, vagy – nem lesz kinek állnia és nem lesz mire. Most kell észbe kapni. Még nem késő.

Ha a szovjet – nem az orosz! – történelem ismerőinek déja vu-érzése van attól, ami jelenleg Washingtonban történik, az egyáltalán nem a véletlen műve. Trump most kezdett bele azokba a tisztogatásokba, amikbe Sztálin annak idején. Ez még nem a Nagy Terror, ez még csak a Kicsi, a „csisztka”, a tisztogatás, most még csak az államigazgatás tagjaira csap le az elnöki bosszúvágy és rosszindulat, de mind

Ma kicsit csendesebb a világpolitika, nem állítom, hogy csitulnak vad örvényei, de épp nem történt semmi szenzációs borzalom, bár az is igaz, hogy még csak délelőtt van – de így legalább elő tudok venni egy minimum meghökkentő témát, ami nálunk még nem jelentkezett tömegesen, de nem adok két évet, és nekünk is sok bajunk lesz vele.

Donald Trump hadat üzent az amerikai tudománynak és ennek a háborúnak már le is zajlottak az első ütközetei – melyek a tudomány tökéletes vereségével A The Insider részletes tanulmányban ismerteti, hogyan éri el az Amerikai Egyesült Államok elnöke, hogy országa kicsi legyen, gyenge és beteg. Mindenképpen nagyobb ellensége a népének, mint Kína bármikor volt vagy lesz. De lássuk a részleteket.

Sajnálom, de még ma is vissza kell térnem Orbán Viktor washingtoni tárgyalásaihoz, jobban mondva azok „eredményeihez”, ugyanis egészen érdekes dologra lettem figyelmes. Nem zárnám ki, hogy a közeljövőben – tehát heteken belül – némi ideológiai alapú ellentét fog kialakulni Budapest és Moszkva között. Ami mostanáig minimum elképzelhetetlen volt.

Most, amikor már Magyarország is hatszáz millió dollár értékű LNG-t, vagyis cseppfolyósított földgázt vásárolt tegnap ez Egyesült Államoktól, igazán meg lehetne kérdezni Vlagyimir Putyintól, vagy legalábbis szóvivőjétől, Peszkovtól, hogy pontosan mikorra is tervezik Európa éhenfagyását, mert nekünk tudni kell, hogyan tervezzünk a téli ünnepekre.

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Nagy dolgok várhatóak az Arktiszon – hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogy olvad a jégsapka, egyre több vízterület válik hajózhatóvá, egyre több tengerfenéki zóna kutathatóvá, de az Oroszországi Föderáció egyenesen hatalmas terveket dédelget ezzel az övezettel kapcsolatban, melyre természetesen teljesen rá akarja tenni a kezét. Hogy aztán miket is terveznek Moszkvában a sarkvidékre, azt a Ja

Mint tudjuk, Okoska a többi törppel együtt Aprajafalván él, és maximum Hókuszpókkal gyűlik meg a bajuk, aki azonban van olyan jóindulatú, mint Putyin, és olyan éleselméjű is, mint Trump. De hol laknak azok a minden bizonnyal Okoskától származó törpök, akik a nyugati világból vándorolnak be teljesen vagy majdnem teljesen önként az Oroszországi Föderációba?

A világ most – teljes joggal – az ukrajnai fejleményekre figyel, holott nagyon érdekes dolgok zajlanak a posztszovjet térség más területein, például a Kaukázusban is. Röviden szólva, úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok lenyúlta a Zangezur-folyosót, és ezt Moszkvának tétlenül kell néznie, ha jót akar – igaz, Teheránnak még lehet pár szava az amerikai befolyás növekedéséhez a térségben.

Egy világ találgatja most, mi fog történni jövő pénteken az alaszkai csúcstalálkozón. Nekem baljós előérzetem van, semmi jóra nem számítok, hiszen még az sem biztos, hogy Zelenszkij elnököt egyáltalán meghívják-e azokra a tárgyalásokra, amelyeken Ukrajna sorsa felől akarnak dönteni – sőt, Európa sorsa is eldőlhet bizonyos mértékben akkor és ott, márpedig az eldöntött tény, hogy uniós vezetőket egé