Igen szép volt az orosz karácsony, leginkább Moszkvában, sokat tanultunk, és nem kétlem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovicsnak is felmelengette a szívét az ünnep. Meg is támadta örömében Ukrajnát Szenteste, 95 drónnal, még egy Iszkander rakétát is hozzájuk csapott.

Szinte hihetetlen, hogy csak hat napja zajlott a caracasi támadás, melynek során foglyul ejtették Madurót, és máris a feje tetején áll az egész világ ettől. Példátlan is az eset, főleg, mivel még azt sem tudjuk, mi lesz Venezuela jövője, de máris azt kell találgatnunk, melyik ország kerül legközelebb Trump célkeresztjébe. Grönland talán? Egész Kanada, Kolumbia? Vagy Marco Rubio külügyminiszter ked

Mindenesetre tudni azt is érdemes, hogy ha Donald Trump nem lenne amerikai elnök, bárhol sikeresen pályázhatna a falu bolondjának állására.

Mennyibe kerül egy iráni állampolgár politikai véleménye? A teheráni ajatollahok szerint havonta hét dollárba. Hát nem mondom, elég kevésre tartják a saját polgáraikat, ha ilyen olcsón árazták be őket, ez inkább sértés, mint segítség, de vizsgáljuk meg alaposabban is a kérdést a The New York Times és az Iran International alapján.

Rubio lesz a venezuelai „alkirály”, nevezzük talán főmegbízottnak, és emellett ő marad az Egyesült Államok külügyminisztere is. Míg csak bírja a kettős terhet, bár mindkét munkakör egész embert kívánna.

Mi történik Venezuelával, miféle kormányzat követi majd a Maduro-félét? Egyáltalán: hadiállapotban van Venezuela az Egyesült Államokkal? És ha igen, miért nem?

Nehéz idők járnak, dekadens, hanyatló korban élünk. Nekünk már álhírből is csak a selejt jut. Bezzeg a régi szép időkben!

Azt gondolom, hogy a háromoldalú, „multipoláris világrendben” Trump, Putyin és Hszi Csin-ping komoly szerepet szánnak Észak-Koreának, mint kiszámíthatatlan atomhatalomnak.

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Hátha összeomlik Putyin rendszere. Vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy járógép nélkül ne tudjon közlekedni sem... ennek reményében kívánok boldogabb és békésebb 2026-os évet mindenkinek.

Sőt, ez már nem is álhír, hanem egész népmese. Színes, szagos, szélesvásznú, három dimenziós, az áldozat szerepében Vlagyimir Putyinnal, az intrikuséban Szergej Lavrovval. Furfangos Nyesztyerkát Dmitrij Peszkov alakítja, az Elátkozott Cárkisasszonyt Mása Zaharova.

Valami ilyesféle tévedésben él Donald Trump és adminisztrációja is: egyfajta világhatalmi tudattól megtévesztve az „ideális”, sőt, „fajtiszta” Amerikát próbálják megvalósítani, amely annyira erős, hogy nincs szüksége senkire és semmire saját magán kívül.

„Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Nem zsibong egy kicsikét az agyatok? Új divatú adatbázis készül most: le is csuknak lopás miatt hamarost”

Arról, hogy Donald J. Trump jelenleg épp melyik római császárnak képzeli magát, egyelőre nem érkezett jelentés. Remélem, a fehér elefántot már megrendelték neki a bevonuláshoz.

Tegnapról mára virradó éjjel az Amerikai Egyesült Államok a nigériai kormányerőkkel összhangban két komoly csapást mért az ország északnyugati, Sokoto tartományában fekvő terrorista bázisok ellen, melyek mostani, távolról sem bizonyos ismereteink szerint az Iszlám Államhoz tartoztak. A történtekről a The Washington Post jelentése alapján számolok be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a

A kínai helyzet kétségbeejtő. Rossz a nőknek, de nem jó a férfiaknak sem. Bár az ország jövője szempontjából a legpocsékabb.

Jól mondta Zelenszkij: ez nem békeszerződés, ez csak egy (szükségtelen és néhol sértő) kompromisszumokkal teli tervezet.

Mikor ma reggel megláttam a Donald Trump csatahajó-építési tervéről szóló hírt, csak legyintettem: ugyan már. Szép, sőt, gyönyörű dolog az, de csatahajó a drón-rajok világában? Trump álmodozik. Aztán megtaláltam a The War Zone felületén a műszaki részleteket, és azóta megállíthatatlanul csóválom a fejemet. Már kezd görcsöt kapni a nyakam.

Kifejezetten pikáns módon hatna a Kreml Szpasszkaja-tornyának tetején egy müezzin. Vagy a Vaszilij Blazsennij-mecset.

Trump akkora pacifista, hogy egy Nobel-békedíj érdekében még egy háborútól sem riadna vissza, ám szellemi képességeinek és katonai erényeinek ismeretében elmondható, hogy képes lenne akár még el is veszíteni azt.